Túraajánlat

Gyalogtúra a Körös-parton

A szokásosnál tekintélyesebb Hármas-Körös, egy közel 30 kilométer hosszú holtág, két gyönyörű park, hosszú egyenesek, minimális szintkülönbség és madárdal. Valahogy így foglalható össze címszavakban a Szarvas környéki gyalogtúránk. 

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
2016. május 21.

A szokásosnál tekintélyesebb Hármas-Körös, egy közel 30 kilométer hosszú holtág, két gyönyörű park, hosszú egyenesek, minimális szintkülönbség és madárdal. Valahogy így foglalható össze címszavakban a Szarvas környéki gyalogtúránk. 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Órákon át gyalogolni az Alföldön, saját elhatározásból, valószínűleg sokak számára egészen szürreális ötletnek tűnhet. Mert mi lehet abban izgalmas, ha hosszú ideig ugyanazt a tájat látjuk, csak egyre közelebbről? Milyen kihívást jelent, ha semmiféle domborzati akadályt nem kell leküzdeni, s ráadásul még csodás kilátásra sem számíthatunk?

A kétkedőknek azért eláruljuk: a sík vidékek is tartogatnak szépségeket. S bár tény, az Alföld megismeréséhez a legjobb kerékpárral nekiindulni, azért a gyalogtúrának is megvan az előnye, hisz a lassabb tempónak köszönhetően sokkal több részletre tudunk odafigyelni, s nagyobb eséllyel vesszük észre az elénk kerülő apró csodákat.


A Bolza grófok öröksége

Szarvas - Békés megye nyugati kapuja - egyre népszerűbb a nyaralók körében, köszönhetően szerencsés fekvésének. A város a Szarvas-Békésszentandrási-Holt-Körös partján található, és a Hármas-Körös is jó kőhajításnyira folyik innen. Gyalogtúránk kiindulópontjaként a híd melletti parkolót jelöltük meg, közel mindenféle vendéglátóipari egységhez, amelyek valamelyikében, terveink szerint, megjutalmazzuk gyaloglásban megfáradt testünket. Túránk nagyrészt az Alföldi Kéktúra útvonalát követi, és néhány helyi nevezetességet is útba ejtünk majd.

Alig teszünk pár lépést, máris meg kell állnunk; persze még nem a fáradtság, hanem egy gyönyörű fotótéma miatt. A Holt-Körös a partközeli mocsárciprusokkal és a bodros felhőkkel képeslapra kívánkozik. A mocsárciprusok Szarvas emblematikus látnivalói, s valószínűleg még Bolza Pál telepítette ide az első példányokat.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit


Az olasz származású Bolza család a 18. század végén, házasság révén került a magyar Alföldre, s a család tevékenységének számos nyomát őrzi ma is a város. Az egyik épp előttünk, a híd túloldalán áll. Egy csodaszép kastély, ahol Bolza Pál, a Szarvasi Arborétum alapítója élt egykor. A kastély előtti lépcsőn a capitoliumi farkas szobra - a római hű másolata - a család olasz származására utal. A nap végén, terveink szerint, mi is betérünk majd a Pepi-kertbe, de előtte még megkerüljük a Holt-Körös egyik ágát. Ami nem kis feladat, pláne gyalogosan, hisz a Szarvas-Békésszentandrási-Holt-Körös teljes hossza több mint 29 km.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Gyalogtúránk kezdeti szakasza a város zöldövezeti részén vezet át, elhaladunk a hatalmas evangélikus ótemplom mellett, amelyet Tessedik Sámuel, a város híres lelkésze építtetett, majd néhány kanyar után rátérünk a „történelmi emlékútra”. Az emlékút faoszlopai a magyar nép története egy-egy sorsfordító eseményének állítanak emléket. Az út végén megnézzük a történelmi Magyarország középpontját jelképező emlékművet is, amelynek helyét Mihálfi József gimnáziumi tanár számításai alapján jelölték ki még a 19. század végén.

A partra vetett komp

Az egykori gáton haladunk tovább, amely még a folyószabályozások előtt védte a várost. Lassan magunk mögött hagyjuk a nyaralókat. Az elvirágzott repcetábla fölött két egerészölyv kering, s vijjogva pásztázzák az alattuk elterülő tájat. A távolban már látszik az árvízvédelmi töltés. A hullámtéri fák körül tőkés récék úszkálnak, a zöldülő lombok között egy nyaktekercs kiáltozik panaszosan. A komp mellett letáborozunk egy kicsit, hogy távcsővel alaposan szemügyre a vízimadarakat. A nagy kócsagok méltóságteljes mozdulatokkal lépegetnek, és hosszan koncentrálnak a zsákmányra várva. A levegőben bíbicek röpködnek jellegzetes kiáltásaikkal. Ha létezne a vicces madárhangok versenye, ők minden bizonnyal előkelő helyen végeznének.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit


Az árnyékos Pepi-kert

A nap egyre erősebben tűz. A Holt-Körös melletti műúton már érezzük, egy hűsítő ital nagyon jólesne. Ezért is örülünk, mikor végre elérjük az arborétumot. Ha valaki Szarvason jár, a Pepi-kertet biztos nem hagyja ki. Az árnyas fák alatt még a tikkasztó melegben is kellemes sétákat lehet tenni. Komfortérzetünket csak a szúnyogok rontják le némiképp - elképesztő tömegben támadnak ránk. A büfében kipihenjünk magunkat kicsit, eszünk, iszunk. És kellemesen elpilledünk.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit
 
Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit


Némi relaxálás után körbenézünk, és megkeressük az arborétum leghíresebb fáját, a Kaliforniából származó hegyi mamutfenyőt. A lenyűgöző, harmincméteres óriás épp idén 143 éves. De gyönyörűek a vörös tölgyek, a hársak és a méretes barkócaberkenye is, amely szerintem a növényvilág egyik legkedvesebb nevét tudhatja magáénak. A part menti nádasban nádirigó hallatja hangját, nem is olyan messze pedig egy kakukk szól. Lehet, hogy hamarosan épp ebbe a fészekbe csempészi majd be tojását? A két madárfaj közeli kapcsolatának részleteit egyébként épp egy szarvasi tanár, Molnár Béla kutatásaiból ismerjük, aki élete utolsó éveit a kakukk megfigyelésének szentelte. A vicces madárhangok versenyében az arborétum pávái is szépen teljesítenének; pompás külsejüket talán kárpótlásul kapták elképesztő hangjukért.

Tanösvény fülemülékkel

Levezetésképpen még megnézzük az arborétumtól alig két kilométerre fekvő Anna-ligetet is, amely szintén a Bolza családhoz kötődik, s nevét Batthyány Anna grófnőről kapta, aki férjével, Bolza Józseffel hozta létre a parkot. Később Bolza Pál sok telepített fát átvitt innen az arborétumba, így az Anna-ligetben ma már főleg a természetes ártéri növényzetet láthatjuk.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit


A park büszkeségei, a 200 évnél is idősebb, tekintélyes méretű kocsányos tölgyek is az eredeti keményfa-ligeterdő részei voltak. A Csáky-Bolza-kastély ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság központjának ad otthont, a Körös-völgyi Látogatóközpontban pedig egy kiállítás mutatja be a Dél-Alföld természeti értékeit. Bár jó néhány kilométer van már a lábunkban, még nekivágunk a két kilométer hosszú tanösvénynek is. A csendes ligetben őzek és nyulak szaladnak át előttünk, a fülemülék, bár még messze az éjszaka, most is hangosan énekelnek, a magas fákon néha egy sárgarigó is fuvolázik egyet. Az ösvény végén enyhe fokhagymaillat leng körül bennünket, ami nem is csoda, hisz az erdő aljnövényzetében a kányazsombor mindent beborít.


Az Anna-ligetből már a város felé vesszük az irányt. A jól megérdemelt estebéd közben pedig sorra vesszük a most kihagyott látnivalókat. Nem vitás, van még mit felfedezni; gyalogosan, kerékpárral és kenuval is.

 

 

Hasznos információk
A túra útvonala: Szarvas - történelmi emlékút - történelmi Magyarország középpontja - Hármas-Körös - komp - Szarvasi Arborétum - Anna-liget - Erzsébet-liget

Táv: 13 km + kb. 4 km (az arborétum és az Anna-ligeti tanösvény)

Ivóvíz és étkezés: kutak és boltok nincsenek útközben, ezért érdemes az induláskor a városban felvértezni magunkat inni- és ennivalóval. Útközben először az arborétum büféjében van lehetőség feltankolni.

Felszerelés: mindenképpen védekezzünk nyáron az erős napsütés és a forróság ellen, továbbá a szúnyogriasztót se hagyjuk otthon!

Megközelíthetőség: Budapestről az M5-ös autópályán Kecskemétig, majd onnan a 44-es főúton Szarvasig. Busz- és vonatjárat is van Szarvasra.

Mikor érdemes jönni?
A tavasz és az ősz a legideálisabb a túrához, de a hűvösebb nyári napokon is érdemes nekiindulni. A Szarvasi Arborétum egész évben látogatható, reggel 8 órától napnyugtáig. Az Anna-liget és a Körös-völgyi Látogatóközpont március 12. és október 31. között, hétfő kivételével mindennap 9 és 17 óra között van nyitva.

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2013. májusi számában.

 

 

  

Cikkajánló