Az eset Algyőn történt. A 2-2,5 méter mély kútba két hód esett bele, de sajnos csak az egyik élte túl a balesetet.
A mentést a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársa végezte, akihez április 7-én érkezett a bejelentés, hogy Algyő közigazgatási területén, a Nagyfai Holt-Tisza közelében, a Mátyáshalmi-csatorna mellett két, kútba esett hódot találtak.
Albert András útközben egy hódszakértő kollégájától kért tanácsot, aki két dolgot javasolt: vigyázzon, mert a hódok nagyot tudnak harapni, illetve vigyen magával valamilyen terelőlapot védőpajzsként. „A helyszínre érve kiderült, hogy a még élő hód nagyon is aktív, de sehogyan sem érti, hogy segíteni akarunk rajta” – olvasható a természetvédelmi őr beszámolójában.
Bár a kútban volt létra, de a járat annyira szűk volt, hogy az használhatatlannak bizonyult, így inkább egy merítőszákkal próbálkoztak, amit a helyszínen talált kőristörzsekkel toldottak meg. A nehéz fák, amelyek már megszívták magukat vízzel, nagyon nehezek voltak, ezért mindig összecsuklott miattuk a szák, persze mindig akkor, amikor már nagyjából sikerült volna befogni a mozgolódó hódot. A kísérletek sorra kudarcba fulladtak, így Albert András végül hazament, és egy maga eszkábálta eszközzel tért vissza.
A műhelyemben egy teleszkópos, építőipari támasztó rúdból, egy darab „Dexion-Salgó” vasból, drótból, pár méter hajós kötélből rögtönöztem egy hurkos befogó eszközt. A „hódológiai” jó tanácsot megfogadva egy öreg autóból kibontott ajtóburkolatot is bekészítettem védőpajzsnak (közben erősen reméltem, hogy nem a hód szemfedeleként kell majd használni)
– írja.
Így már szinte gyerekjáték volt kimenteni a hódot, negyedik próbálkozásra sikerrel jártak. A hód a beszámoló szerint nemigen fogyott le a „karanténidőszakban”, amit a kútban töltött, „irgalmatlan súlya volt”, és hevesen csapkodott is.
Minden jó, ha jó a vége: a kutat lefedték, a hódot pedig szabadon engedték, az ijedtségen túl más baja valószínűleg nem lett.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
