Tudástár

Harkályok nélkül nincs egészséges erdő

Hogy mennyire egészséges egy erdő, azt többek között a benne élő harkályok faj- és egyedszáma is jelzi. Ahol harkályok élnek, ott öreg és holt fák is vannak, s ha ők megfelelőnek találnak egy élőhelyet, annak számos más faj is örülhet.

Szöveg:
2020. november 12.

Hogy mennyire egészséges egy erdő, azt többek között a benne élő harkályok faj- és egyedszáma is jelzi. Ahol harkályok élnek, ott öreg és holt fák is vannak, s ha ők megfelelőnek találnak egy élőhelyet, annak számos más faj is örülhet.

Harkályfélékkel az egész világon találkozhatunk, családjuk 254 fajt számlál. Európában tizenegy faj fordul elő, ezek közül kilenc él nálunk. A harkályokról elsőre mindenkinek a folyamatos kopogtatás jut eszébe. Azt már általános iskolában megtanultuk, hogy a harkályok anatómiai felépítése alkalmazkodott életmódjukhoz, vagyis „elég kemény a fejük”, és nem kapnak agyrázkódást a folyamatos ütögetéstől.

Albérlők a harkályodúban

A harkályok a kopogtatással részben a fában lakó ízeltlábúakat keresik, részben odúkat vésnek, de a dobolás, a madárénekhez hasonlóan sokatmondó hangjelzés is. „A harkályok által vésett odúk az erdei életközösség szempontjából nagyon fontosak”- mondja Ónodi Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, aki elsősorban harkályfélékkel foglalkozik.

Az elhagyott odúk számos faj számára jelentenek alkalmas költőhelyet.

"A legkisebb odút, kb. 3 cm-es röpnyílással, a veréb-méretű kis fakopáncs készíti, a legnagyobbat a fekete harkály, az ő odújának röpnyílása 10 cm-nél is nagyobb lehet. A legkisebb odvakba széncinege, kékcinege, örvös és kormos légykapó költözhet bele, városokban akár verebek is.” A nagyobb harkályok, például a nagy vagy a balkáni fakopáncs odúiban már költhet seregély, de kisemlősök is szívesen foglalják el azokat, például a sárganyakú erdei egér vagy különböző pele fajok. A kék galamb és gatyáskuvik előszeretettel használja a fekete harkályok korábbi lakhelyeit, de a nyuszt, vagy akár a vadmacska is szívesen beköltözik oda.

A különböző méretű harkályok felosztják egymás között a fát. Ez anatómiai különbségeikből is adódik, de abból is, hogy a táplálékért való versengés szempontjából is előnyösebb így. Például a kis fakopáncs inkább a vékonyabb ágakon mozog, a közép fakopáncs az ágak végén, legnagyobb testű fekete harkály pedig inkább a törzsön.

Minél hangosabb, annál jobb

A dobolás fontos hangjelzést a fajtársak számára, így jelölik ki a hímek saját territóriumuk határait. A nagy és a balkáni fakopáncs számára is fontos, hogy minél messzebbre hallatsszon a dobolás, mert annál jobban tudja hirdetni azt, hogy ő annak a területnek a domináns egyede. Ezért van az, hogy településeken a fák mellett mindenféle mesterséges tereptárgyat is meg-megkopogtatnak, legyen az egy fémtábla, egy motor tankja vagy egy műholdvevő antenna, hisz azok sokkal „jobban szólnak”, mint például egy platánfa.


1995 nyarán egy észak-amerikai harkályfaj, az aranyküllő egyedei egészen szokatlan tárgyat néztek ki maguknak. A Discovery űrsikló üzemanyagtartályát, és több mint kétszáz lyukat vájtak annak szigetelésébe, amit vélhetően fának néztek. Munkálkodásuk miatt aztán az űrsikló kilövését több nappal el kellett halasztani.

Eszközhasználók és hangyászok

Ónodi Gábor szerint az európai fajok közül a nagy és a balkáni fakopáncs a legintelligensebbek, ők ugyanis eszközt is képesek használni. „Gyakran megfigyelhető, hogy ágvillába vagy valamilyen zugba egy üllőt készítenek, ahová mogyorót, diót vagy tobozt szorítanak be, és itt, sokkal hatékonyabban tudják megmunkálni azt.”

Vannak olyan harkályfajok, melyek az átlagostól eltérő életmódot folytatnak. Ilyen például a zöld küllő, amely főleg a gyepszintben mozog, ahol fő táplálékára, hangyára vadászik, épp ezért is előnyös számára a zöld színezet.

A nyaktekercs ezzel szemben leginkább a fakéregre hasonlít, épp ezért hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy meglássuk. Az átlagos harkályoktól nemcsak színezetében, de életmódjában is eltér. Kevesebbet vés, inkább a kéreg alól szedegeti a táplálékot, és a nyaktekercs az egyetlen hazai harkályfaj, amely vonul, ősszel egészen Közép-Afrikáig repül.

A cikk először 2019 decemberében jelent meg.

Cikkajánló