Keresés eredménye

Hogy mennyire egészséges egy erdő, azt többek között a benne élő harkályok faj- és egyedszáma is jelzi. Ahol harkályok élnek, ott öreg és holt fák is vannak, s ha ők megfelelőnek találnak egy élőhelyet, annak számos más faj is örülhet.

Tudtad, hogy akkor is van esélyed az ablakból lesni a tollas jószágokat, ha egy belvárosi lakásban élsz? És azt, hogy a kenyérmorzsa akár végzetes is lehet a madarak számára? Etetési kisokos.

Benne járunk már az őszi madárvonulásban, így a Körös–Maros Nemzeti Parkban található a Biharugrai-halastavaknál is egyre népesebb és sokszínűbb madárvilág.

Ha mutatunk egy kifejlett kormoránt, egy keselyűt és egy dolmányos varjút, nagy valószínűséggel te is könnyen kitalálod, melyik melyik, de mi a helyzet akkor, ha még csak pelyhedzenek? A kérdés egyszerű: milyen madár fiókáját látod a képen?

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin sokfelé lehet nagyobb csapatokban táplálkozó madarakat látni. Ezek azonban még nem vonulásra gyülekező egyedek, csupán átnyaraló madarakról van szó, amelyek idén nem költöttek.

A rejtély kulcsa a vízimadaraknál keresendő, amelyek tápcsatornájában az elfogyasztott halikrák egy része képes túlélni, így azok származási helyüktől távol, egy másik tóban vagy folyóban is kikelhetnek.

Aki korán kel, napkelte körül fültanúja lehet a madarak hajnali kórusának, amikor a cinegék, a rigók és a többiek tudtára adják a világnak, hogy élnek és erejük teljében itt vannak. A hajnali kórus nemcsak egy gyönyörű természeti jelenség, de az értő füleknek a változásokról is sokat mesél.

Az éghajlat melegedése miatt csökken a madarak testmérete, miközben nő a szárnyfesztávolságuk - derült ki a témában készített eddigi legnagyobb tanulmányból.

Ma már egyre gyakoribb látvány, hogy fehér gólyák álldogálnak a hóesésben vagy füstifecskék röpködnek a kora tavaszi szélben. A klímaváltozás átírja a régi szabályokat, a madarak pedig megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) új elemzése szerint nemcsak az agrár élőhelyeken csökkennek a fészkelőállományok, de az erdei madárfajok korábban növekvő számában is hanyatlás mutatkozik.

Az elmúlt napokban két olyan eset is történt, amely felborzolta a kedélyeket. Az ország két pontján is fákat vágtak ki, május elején, a fészkelési időszak kellős közepén, amikor a növények és az állatok életük legaktívabb időszakát élik. Miért történnek újra és újra hasonló esetek?

Ebben a kényszerű helyzetben, amikor sokkal több időt töltünk otthon, közvetlen környezetünk megfigyelésére és korábbi fotóink válogatására is több lehetőségünk van. S ha már fotózunk és válogatunk, akár be is küldhetjük képeinket.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

Hamarosan itt a költési szezon. Ilyenkor a postaládák környékén is megélénkül a forgalom, és előfordulhat, hogy egyik napról a másikra a bedobott küldemények helyett egy formás kis széncinegefészket találunk a ládában.

A szokatlanul enyhe időjárás hatására már február közepén változatos, kora tavaszi madárvilág gyűlt össze a Körös–Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén, a Kígyósi-pusztán időző darvak pedig már megindultak észak felé.

A lecsapolások után a madarak nagyon könnyen találnak élelmet, és ez mágnesként vonzza őket a Kis-Sárrétre.

Napról napra egyre gyakrabban tűnnek fel gyülekező, vonuló madárcsapatok a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A ragadozó, vízi- és partimadarak látványosan, az erdei énekesek csendben, rejtőzködve haladnak telelőhelyeik felé.