Mi különbözteti meg a két felszínformát? Létezik-e magassági határ, illetve milyen tényezők befolyásolják egy magaslat titulusát?
Nagy általánosságban elmondható, hogy a dombok alacsonyabbak, lankásabbak és kevésbé tagoltak, mint a hegyek. Ugyanakkor egy alföldi lapos dombot is hívhatnak hegynek, tehát joggal kérdezhetjük mi a szabály, ami meghatározza egy magaslat rangját? Nos, a definíciók nem egyértelműek, nincs univerzális magassághatár, így több tényezős a hegy és a domb fogalmának értelmezése.
Sziklagyep és bakonyi táj a Gulya-domb kiszögellésén
Közkeletű jellemzés, hogy a hegy egy természetes, a környezetéből jelentősen kiemelkedő, meredek oldallal és viszonylag kis kiterjedésű csúccsal rendelkező felszínforma. A „jelentősen kiemelkedő” és a „meredek oldalú” kifejezések azonban relatívak, és eltérő értelmezésekhez vezethet. Találunk továbbá olyan leírást, miszerint a hegy, olyan földfelszíni kiemelkedés, amelynek magassága környezetéhez képest legalább 300 méter. Van olyan lexikon, ahol ezt a magasságot 200 méterben határozták meg, de 600 méter tengerszint feletti értékről is olvashatunk. A lényeg, hogy magasság fontos kritérium, de a relatív magasság, azaz egy adott magaslat kiemelkedése a környezetéből sokkal fontosabb tényező.
És akkor még nem beszéltünk a prominencia (topográfiai kiemelkedés) fogalmáról, ami egy geográfiai mérőszám. Ez az érték a hegycsúcs és a legmagasabb nyereg közötti magasságkülönbséget méri, amely összeköti azt egy magasabb csúccsal. Ez segít meghatározni, számszerűsíteni egy hegy „önnálóságát” és „kiemelkedését” környezetéből.
A fent említett bizonytalanságok után nézzünk egy-két hazai példát, mint mondjuk a Gellért-hegy, amely csupán 235 méterrel emelkedik tengerszint fölé, relatív (Dunához viszonyított) magassága pedig csak kb. 130 méter, ennek ellenére mégis hegynek nevezzük. A titulust nyilvánvalóan a meredeken kiemelkedő, sziklás oldalainak köszönheti, és viszonylag kis alapterületű csúcsának. Egy domb esetében ugye jellemzően szelíd lankájú kiemelkedésre gondolunk, semmiképpen sem egy fölénk tornyosuló bércre.
A magassági határt illetően a források nagyon eltérőek; néhol csupán 100 méteres kiemelkedést is hegykén határoznak meg. Az ettől kisebb magaslata a domb, a 30 méternél alacsonyabb kiemelkedések esetében pedig halomról beszélünk.
A magyar–ukrán államhatáron elhelyezkedő kis vulkanikus földhát egyik magaslatának neve Barabási-hegy (177 m). Említhetnénk példának a Beregi-síkság geológiai érdekességét is, a Tarpai-Nagyhegyet, ami a tengerszinttől számolva mindössze 154 méter magas, relatív magasság pedig ettől jóval kisebb. Ennek ellenére nehéz elvitatni ezektől a magaslatoktól a hegy megnevezést, hiszen – még ha csak pár méterrel is –, de markánsan emelkednek ki az Alföld síkjából. Tehát kimondhatjuk, hogy a hegy és a domb közötti határ képlékeny, a hegy elnevezést inkább a környezet, az ott élők viszonyulása határozza meg, nem pedig egy lexikonban leírtak.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
