Aki ma ellátogat a hűvösvölgyi Nagy-rétre, az egy tágas, már-már parkszerűen karbantartott, sík területtel találkozik, amelynek egyik végében egy sportpálya várja a labdajátékok szerelmeseit, mellette egy szuper játszótér kelleti magát, míg a füves placc másik oldalán szabadtéri fitneszgépek vannak elszórva. Ha nem látnánk a rétet körbevevő hegycsúcsokat, akár a Margit-szigeten is érezhetnénk magunkat, és ez a benyomás hétvégente csak még jobban erősödik, amikor kisebb-nagyobb piknikező társaságokkal, kutyasétáltatókkal és természetjárókkal telik meg a terület.

Ám ez a hely megérdemel annyit, hogy ne csak keresztülvágjunk rajta, hanem megismerjük a meglehetősen mozgalmas múltját, amelynek nyomait itt-ott még most is felfedezhetjük.

Az erdőkkel körbevett terület rét jellege valószínűleg már évszázadok óta fennáll, korábban jó eséllyel még mezőgazdasági tevékenység is folyhatott rajta, ami nagyon adja magát, ugyanis pont keresztülszeli a Kis-Ördög-árok nevű patak. Régebbi térképeket böngészve is könnyen beazonosítható: egy 1852-es kiadású, Pest-Budát, Óbudát és tágabb környékét ábrázoló topográfiai térképen még Ofner Feld (ʼnyílt területʼ) néven találni, míg egy kicsit később, a 19. század végén már Stadwiesenként (ʼvárosi rétʼ) jelölik.

Illegális összejöveteleknek adott otthont

A jelenlegi Nagy-rét nevet finoman szólva sem lehet egyedinek nevezni, azonban a fővárosi ötvenes-hatvanas korosztálytól felfelé sokan tudják, hogy pontosan miről is van szó, ugyanis rengeteg osztálykirándulást, majálist, ifjúsági ünnepséget és úttörő-találkozót szerveztek ide. A hely népszerűsége – kedvező adottságain túl – a viszonylag könnyű megközelíthetőségének is köszönhető, ugyanis kellemes sétatávolságra fekszik az 56-os villamos hűvösvölgyi végállomásától.

Ezt a vonalat a múlt század elején hozták létre, és a villamosjárat elindulása után gyorsan rákapott a Nagy-rétre és környékére a szervezett természetjárás, valamint ezzel együtt különféle mozgalmárok is. Ennek a korszaknak állít emléket a rét egyik szegletében ácsorgó kőoszlop, amelyen ez a kopottas felirat olvasható:

„1919 és 1945 között, a Horthy-fasizmus idején itt, a Hűvösvölgyben és a Nagyréten nagyszabású munkásünnepélyek és illegális találkozók voltak, melyekkel a munkásifjúság a fasizmus ellen harcolt. Emlékül állította 1959. május 1-jén a 473. sz. II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat.”

Nem tudom, hogy mennyire lehetett feltűnésmentesen egy ekkora területen illegális találkozókat tartani, az mindenesetre biztos, hogy a hely kultikussá vált a szocializmus idejére, mert a fenti emlékoszlopon túl Munkásmozgalmi sétány névre keresztelték 1973-ban azt az erdei utat, amely a hűvösvölgyi Gyermekvasúttól (akkori nevén Úttörővasút) vezet a Nagy-rétig. Természetesen nem állt meg a névadásnál a dolog, mert az út mentén különféle alkotásokat helyeztek el a következő években. Ezekből mára szinte semmi nem maradt, mindössze egy magányos szikla tartja magát a Nagy-rét közelében, ennek oldalára a „Hej, te bunkócska, te drága” kezdetű dal első sorának kottáját vésték.

Gigantikus fémkezek a fák árnyékában

Néhány éve még a többi „műalkotásból” is látható volt pár, de mára csak a sétány mellett heverő sziklák jelzik ezek egykori helyét. Volt itt egy „KIMSZ” (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) feliratú vasbeton oszlopsor, börtöncellát időző fal, amelyet a koncepciós perekben elítéltek tiszteletére emeltek, május 1-je emlékoszlop, és egy felszabadulási emlékmű is. A sétány létrehozásának megkoronázása kétségtelenül az momentum volt, amikor 1976, május 2-án, egy nagyszabású ünnepség keretei között felavatták Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását.

Nem lettem volna Kiss művész úr tüdőgyógyásza, mert a létező összes, a neten fellelhető fotón cigarettát tart a kezében, és a munkája se lehetett túlságosan egészségbarát, de ettől függetlenül tényleg impozáns lett a fémlemezekből összehegesztett két gigantikus kéz, amelyek között egy vörös golyó „lebeg”.

Az Esti Hírlap egy interjút készített 1976 februárjában a művésszel a még javában készülő szobor kapcsán, jellemző, hogy a címben még április 4-ei avatást írtak, amely aztán egy hónapot csúszott.

– A két kéz: munkáskéz. Ezt igyekszem az anyagkiválasztással és a megmunkálás módjával is kifejezni – mondja Kiss István. – A lemezek közötti varratok az erőt, a biztonságot, a természet realitását hangsúlyozzák.
– S az üveggolyó?
– A vörös üveggolyó áttetsző fényével, légiességével gyermekkorunk legkedvesebb játékára emlékeztet, amit mindannyian féltve őriztünk. A hozzá fűződő érzelem határozza meg a további képzettársításokat.

A gránittalapzat ma is ott áll a sétány mellett, előtte jó pár szikla hever, így adja magát, hogy az arra járó aprónép ezen ugráljon, nem is sejtve, hogy néhány évtizede még gigantikus fémkezek meredtek itt az ég felé.

A céllövölde tartotta magát utolsóként

De hagyjuk most már magunk mögött a Munkásmozgalmi sétányt, és érjünk ki végre a Nagy-rétre, amely jelentősen átalakult az elmúlt pár évben. Nem is olyan régen még a rét szerves része volt néhány sárgára mázolt bódé „céllövölde”, „halászat” és „dobáló” feliratokkal, mellettük pedig egy kopottas körhinta kellette magát, amely tavasztól őszig üzemelt. Ezek a helyek a – Fortepan oldalán fellelhető képek tanúsága szerint – már az 50–60-as évektől itt voltak, abból a korból, amikor egymást érték a különböző gyerekcsoportok, de működött itt még hajóhinta, büfé és sportszerkölcsönző is.

A rendszerváltást követően aztán elapadtak az ide szervezett események, és a réten található, vendéglátásra szakosodott egységek szép lassú haldoklásba kezdtek.

a lövészet nyereményei a napszítta moncsicsitől kezdve a műanyag csontvázakon és vámpírfogakon át egészen a kacsintós pénztárcákig terjedtek. A terület kezelője, a Pilis Parkerdő Zrt. egy tematikus játszóteret hozott létre ezek helyén, így a gyerekzsivaj maradt, ám a múlt egy picike, de kultikussá vált eleme végleg eltűnt.

Ugyancsak az elmúlt évek fejlesztése a játszótér melletti sportpálya, amely hivatalosan kézilabdapályának készült, ám a valóságban focipályaként üzemel, és szintén újak a rét másik felében elszórt fitneszpontok is. Ezek kétségtelenül klasszak lettek, de jó lett volna még például egy futópálya is a rét körül, hogy ne a járólapok melletti ösvényt koptassák tovább az itt kocogók, egy ivókút a forró nyári napokra, és a környék bokrait elnézve egy közvécére is nagy igény lenne. Ami viszont jó dolog, hogy készültek új padok és egy esőbeálló, valamint több felújított tűzrakó hely is van a rét mellett, így ideális helyszín egy kis bográcsozáshoz, szalonnasütéshez, de láttam itt zsúrokat is.

Ottó, az állandó lakos

A környéken lakók már jó eséllyel találkoztak Ottóval, aki a rét északi csücskében található szabadtéri színpad aljába költözött be bő tíz évvel ezelőtt. Ottó jó gazdája a helynek, maga takarította ki az elhagyott, szeméttel teleszórt színpadot, majd rendezte be lomtalanításból származó tárgyakkal, de a helyi lakosoktól is sok mindent kapott. Nem véletlenül, ugyanis rengeteg alkalmi munkát elvállal, így amolyan hűvösvölgyi közintézménnyé vált az évek alatt.

Bár a természetjárók között nagyon frekventált hely, érdekes, hogy geoládát például nem rejtettek el közvetlenül a Nagy-réten, a legközelebbit a Villám utca végében találjuk, a Fazekas-hegy csúcsához közel. Ha már szóba kerültek a hegyek, itt az ideje, hogy végigvegyük a rétről látható környező „magaslatokat” is. Dél felé a Nagy-Hárs-hegy (454 m) terpeszkedik, és érdekes módon a rétről alig vehető ki a tetején található Kaán Király-kilátó, kizárólag levélhullás után látható az építmény pagodaszerű teteje. Nyugatra a Fekete-fej (386 m) látszik a csúcsánál lengedező zászlóval, északra Hűvösvölgy egyre szaporodó házai törik meg a zöldet, keleten pedig a már emlegetett Fazekas-hegy (281 m) húzódik.

Túratipp a környék felfedezéshez

Ha kedvet kaptunk a cikkben is említett helyek felfedezéséhez, könnyű dolgunk van, ugyanis hemzsegnek a környéken a jelzett és a jelzetlen utak, így könnyen felfűzhetjük egy élvezetes túrára a nevezetességeket.

Mindenkit arra biztatnék, hogy lehetőleg tömegközlekedéssel érkezzen Hűvösvölgybe, mert egyrészt környezetbarát, másrészt hétvégente a Nagy-rét környékén amúgy is kaotikus a parkolási helyzet, ráadásul ha a hűvösvölgyi végállomáson szállunk le, rögtön be is csavarhatunk egy lángost a megálló közelében lévő „legendás” kis bódéban, és egyúttal a kulacsainkat is feltölthetjük a büfé melletti nyomókútnál.

Itt tegyünk egy tiszteletkört, majd vegyük célba a hívogatóan magasodó Hárs-hegyeket. Keljünk át a Nagykovácsi úton, hogy a forgalmat magunk mögött hagyva célba vegyük először a Kis-Hárs-hegyet a sárga sávot követve, majd a Makovecz-kilátó megmászása után szusszanjunk egyet, és a sárga sávon maradva meg se álljunk a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahonnan elképesztően jó panoráma nyílik a környékre és a fővárosra. Innen a sárga jelzés a Szépjuhásznéhoz vezet, ahol számos büfében pótolhatjuk az elégetett kalóriákat, és még mindig eldönthetjük, hogy gyalog indulunk vissza Hűvösvölgybe, vagy megvárunk egy kisvonatot, amellyel stílszerűen lepöfögünk túránk kiindulópontjához.

Plusz egy „titkos tipp”: a volt Munkásmozgalmi sétányról nyílik a kék háromszög jelezés a Fazekas-hegy tetejére, ahová érdemes egy rövid kitérőt tenni a II. világháborús lőálláshoz. A telegraffitizett bunker mellől remekül beláthatjuk a környéket, és ha geoládákra is vadászunk, a közelben garantáltan sikerélményben lesz részünk.

A cikk a Turista Magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.