Hírek

Ismét a Búbos Banka az év madara

Az internetes szavazáson a fekete rigó és a vörösbegy előtt már harmadik alkalommal választottuk ezt a fajt az év madarának.

 

Szerző:
MME
Fotó:
Shutterstock
2015. január 6.

Az internetes szavazáson a fekete rigó és a vörösbegy előtt már harmadik alkalommal választottuk ezt a fajt az év madarának.

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indított "Év madara" programjának célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van. A búbosbanka 1989-ben és 1990-ben, tehát két egymást követő évben már volt az év madara. 

 

A Búbos Banka
Elterjedés


Spanyolországtól Kínáig Eurázsia mérsékelt és mediterrán zónájában, Dél- és Délkelet-Ázsia egészén, Afrika jelentős részén és az Arab-félszigeten is költ. A faj Európa legtöbb országában fészkel. Kontinensünkön a legészakibb állományok Észtország és Oroszország Balti-tengeri partvidékén költenek. Magyarországon a zárt erdők kivételével országosan elterjedt, jelentős részben kultúrakövető madár.

 

Állománynagyság


Hatalmas elterjedési területe közel 30 millió négyzetkilométer, világállománya 5 millió egyedre becsülhető. Hazai fészkelőállománya 10.000-17.000 párra tehető, és az MME évente megismételt országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések adatai alapján az ezredfordulót követően enyhén csökkenő képet mutat.

 

Élőhely, táplálkozás


Eredeti élőhelyét a fákkal, facsoportokkal tarkított sík és dombvidéki nyílt területek jelentették, de jól alkalmazkodott a legeltetés, földművelés által átalakított kultúrtájhoz, beleértve a tanyasi, falusi környezetet és a városokat is, ahol táplálkozó- és fészkelőhelyet egyaránt talál. A talajon keresgélve, a rövid füvű gyepet, a háztáji veteményesek és (elsősorban vonulásban) a szántók laza talaját szondázva vadászik főként férgekből, rovarokból és rovarlárvákból, kisebb részt apró gerincesekből, gyíkokból és kisrágcsálókból álló táplálékára.

 

Kép

 

A búbosbanka 1989-ben és 1990-ben, tehát két egymást követő évben már volt az év madara.

 

Vonulás


Óriási elterjedési területének mintegy felén állandó. Az Európai állomány Portugália és Spanyolország déli régiója kivételével vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. Az őszi vonulás dandárja hazánkban augusztus-szeptemberre esik, de egyes (gyakran hófoltok között a talajon táplálkozó) példányokkal decemberben és januárban is találkoznak a madármegfigyelők, többnyire tanyákon, lakott területeken. Tavasszal az első példányok már márciusban megérkeznek Magyarországra, de a hazatérés egészen április végéig elhúzódik.

 

Veszélyeztető tényezők


A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajokhoz hasonlóan a búbosbankát is elsősorban a hagyományost felváltó nagyüzemi agrárium tájátalakító hatása és a rovarölőszerek használata fenyegeti. A legelőállat-állomány csökkenése és a tanyavilág elnéptelenedése, a beerdősülés miatt csökken a számára kedvező rövid füvű gyepes élőhelyek, legelők területe.

Urbanizálódó madárként újkeletű problémát jelent számára is a régi, elavult, gyakran szigetelés nélküli épületek felújítása, ami a potenciális fészkelőhelyek jelentős részét megszünteti. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a versengés a harkályok vájta természetes faodúkért, ahol a lakott területeken fő vetélytársa a seregély.

 

Hosszú távú, a Szaharától délre vonuló fajként további veszélyt jelent számára is a Mediterráneumot és az arab világot érintő mértéktelen és értelmetlen vadászat, illetve mind gyakrabban tizedelik az úton lévő állományokat a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek (az évszakhoz képest szokatlan és hosszan tartó meteorológiai körülmények - hideg és esős vagy épp ellenkezőleg, aszályos hetek, hónapok).

Ezeknek a hatásoknak tudható be, hogy állománya kontinensünkön és hazánkban is enyhén csökken. Ugyanakkor alkalmazkodóképességének köszönhetően ez a megfogyatkozás jóval kisebb mértékű, mint a legtöbb agrár-élőhelyen fészkelő és hosszú távú vonuló madáré.

 

Fészkelőhely


Annak egyik oka, hogy a faj remekül ki tudja használni az ember közelségét az, hogy a búbosbanka az egyik legváltozatosabb fészkelőhely-választású madár. Fák és harkályodúk hiányában ugyanis szinte bármilyen üregben: kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, akár a talajon vagy ennek közelében is.

 

Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett természetes és mesterséges fészkelőhelyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező viselkedése, amik híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé. Innen ered egyik sokatmondó népi neve - a fostos bugybóka is.

 

Költés


Fészket nem épít, 5−8 tojását (naponta egyet-egyet) egy esőtől védett üreg aljára rakja. A kotlási időszak túlnyomórészt május első felében kezdődik. Annak érdekében, hogy a fiókák közel azonos időben keljenek ki, a tojó a mintegy 18 napig tartó kotlást az utolsó tojások lerakásakor kezdi. A fiókák három-négy hetesen válnak röpképessé, szüleik az üreg elhagyását követően még néhány napig a szabadban is etetik őket. Évente akár kétszer is költhet.

 

 

 

utt.jpg

 

Az idős fák számának csökkenésével egyre nagyobb a fajok közötti harc a fészkelőhelyekért


A lakosság szerepe a búbosbanka védelmében

 

Emberkövető madárként a faj megtanulta kihasználni a lakott területek számára kedvező élőhelykínálatát is. A közparkok nagy kiterjedésű nyírt gyepei, a háztáji és kiskertek mozaikos környezete megfelelő táplálkozóhelyeket jelentenek számukra még a városokban is. Az odúköltő, de saját odút nem készítő madárfajokhoz hasonlóan a búbosbankák számára is a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelentheti az egyik legnagyobb problémát. Az idős fák számának csökkenésével egyre nagyobb a fajok közötti harc a fészkelőhelyekért mind a kül-, mind a belterületeken, amiben a vonulásból később érkezők hátrányba kerülhetnek.

 

Ezért az egyik legfontosabb, és az MME Madárbarát kert programjának keretében a lakott területeken bárhol, bárki által megvalósítható búbosbanka-védelmi beavatkozás a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása.

 

Szerencsére ehhez a madarak között talán a legváltozatosabb, helyenként elképesztő megoldáslehetőség-kínálatból választhatunk:​

 

mesterséges odúk egyedi vagy csoportos kihelyezése ún. odúfák létrehozásával;
fészekfülkék kialakítása kő- és téglarakásokban;
alternatív fészkelőhelyek költésre alkalmassá tétele (például: fahordók- és dézsák);
fészekházikók építése téglából (bel- és külterületen egyaránt);
tetőtér megnyitása a kúpcserepek alatt.


Még több háttéranyag, fotók, videók a fajról és védelméről

Az MME Madárbarát kert programja

Cikkajánló