Ismét tanít az út

Még április elején készítettünk interjút Farkas Arnolddal, aki nem kis vállalkozásba vágta a fejszéjét. Több mint 10 ezer km-es bringatúrára indult Norvégia legészakibb pontjára, a Nordkapphoz, és vissza. Viszontagságból bőven kijut az embernek, ha csak sátorral, hálózsákkal és egy konyhául szolgáló benzinfőzővel vág neki az útnak. Arnold nem először tesz meg így nagy távolságokat, de most egy aligha várt csapással is szembesülnie kellett.

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
Farkas Arnold
2016. május 25.

Még április elején készítettünk interjút Farkas Arnolddal, aki nem kis vállalkozásba vágta a fejszéjét. Több mint 10 ezer km-es bringatúrára indult Norvégia legészakibb pontjára, a Nordkapphoz, és vissza. Viszontagságból bőven kijut az embernek, ha csak sátorral, hálózsákkal és egy konyhául szolgáló benzinfőzővel vág neki az útnak. Arnold nem először tesz meg így nagy távolságokat, de most egy aligha várt csapással is szembesülnie kellett.

Korábbi interjúnkból már megismerhettük Arnoldot, aki április 9-én indult Nagykanizsáról a közel 200 naposra tervezett útjára. Másfél hónap alatt Magyarországon, Ausztrián, Németországon és Dánián keresztül érkezett meg május 22-én a norvégiai Kristiansandba. Korábban Arnoldtól az út élményétől örömittas bejegyzéseket olvashattunk, aminek hangulatát fotókkal is igyekezett közvetíteni. Ezt a hangulatot törte meg vasárnap reggeli bejegyzése:


„Kristiansandban vagyok. 10 perc alatt ellopták a bringát mindenestől.”

 

Az ellopott kerékpár


A Norvégiába éppen csak megérkező vándor útja egy csapásra veszélybe került. Nemcsak a bringa - amely segített volna legyőzni a hatalmas távolságot -, hanem az út folytatásához szükséges teljes felszerelése is odalett. A helyi rendőrség próbált segíteni, de sok esélyt nem látnak rá, hogy a kerékpár előkerüljön.

 

Így történt

„Reggel letettem a bringát egy félreeső padon, 8 percre távol voltam tőle, fotóztam egy szikláról. Visszaérve sehol semmi. [...] A rajtam lévő ruhán, pénztárcán, iratokon, fényképezőgépen kívül csak egy sisakom maradt.”

 


A Facebook-oldalon közzétett döbbenetes hírt barátok, ismerősök, sőt idegenek is azonnal kommentelték és megosztották, ezzel is próbálva segíteni a bringa és a cuccok előkerülését. Bár erre kevés az esély, a figyelemfelkeltésnek meglett az eredménye. Az együtt érző üzenetek mellet sokan az út folytatását elősegítő felajánlásokkal igyekeznek támogatni a nem mindennapi vállalkozást. Egyvalami mára már biztos: Arnold folytatja az útját. Bebizonyosodott, hogy az emberek jó szándéka és segítőkészsége mindig a legjobbkor érkezik. Jelenleg úgy fest, hogy a Norvégiában élő magyarok nem csupán az úthoz elengedhetetlen felszereléssel, de mára egy kerékpárral is kisegítették a vándort. Arnold meghatódott köszönetnyilvánító üzenetét a blogjában és a Facebook-oldalán is olvashatjátok.


Kapcsolódó cikkünk:

Az út a legjobb tanítómester 

Cikkajánló