Hírek

Kék-vércse dömping

Jelentős kékvércse-vonulásra számíthatunk a következő hetekben.

Szerző:
Orbán Zoltán - MME
Fotó:
Ron Knight
ChanduBandi
Peter Aka
2014. április 22.

Jelentős kékvércse-vonulásra számíthatunk a következő hetekben.

Magyarország legértékesebb és az Európai Unióban is kivételes pusztai élőhelyeinek egyik természetvédelmi szempontból fontos, fokozottan védett madara a kék vércse. Az Európai Unió LIFE Nature kerete, a 2006-2009 közötti első időszakot követően 2012-2018 között immáron második alkalommal biztosít forrásokat a faj védelmére.

 

Korábban a kék vércse költőállománya drámai gyorsasággal fogyatkozott meg, 2006-ban már csak 558
pár volt ismert hazánk teljes területén. A célzott védelmi munkának, az országos összefogásnak köszönhetően tavaly már mintegy 1200 pár költött Magyarországon, így idén tavasszal közel két és félezer madár érkezhet
haza az afrikai telelőterületekről.

 

A csökkenés egyik legfontosabb okának a fészektelepeket építő vetésivarjú-állomány összeomlása tekinthető (a sólyomfélék, így a kék vércse sem épít saját fészket, ezért más fajokét kénytelen elfoglalni).

 

kv3.jpg

 

A vércsék sorsa nagyban függ a vetési varjak állományától


Míg 1980-ban még több mint 250.000 párra becsülték ennek a varjúfélének a hazai állományát, az ez után induló szisztematikus dúvadirtás; (elsősorban méreggel kezelt tojások kihelyezésével; ezt hívták F1-es eljárásnak) következtében a varjak fészkelőpárjainak száma 2006-ban már alig 25000 volt. A helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy 2001-ben ezt az évtizedekig a mező-, és egyes helyeken a vadgazdálkodók által közellenségnek tekintett, üldözött madarat az ezredfordulón a Magyar Állam kénytelen volt védelem alá helyezni (természetvédelmi értéke 10000 Ft)!

 

A folyamat megállítása érdekében idén tíz éve, 2004. március 23-án a Heves megyei Tepélypusztán  megalakult az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja. Az alapító tagok, melyek szinte az összes hazai nemzetipark-igazgatóságot és természetvédelmi civil szervezetet képviselték, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megállítsák hazánk és a Kárpát-medence kékvércse-állományának a faj eltűnésével fenyegető  csökkenését.

 

A munka első és legfontosabb, szinte azonnali hatást kiváltó lépése, kellő számú varjúfészek hiányában,  a mesterséges fészkelőhelyek biztosítása volt. Napjainkra a költőláda-hálózat eléri a 4000 db-ot és elmondható, hogy a védelem eredményeként a 2013-ra megduplázódott, és így mintegy 1200 párra duzzadt kékvércse-populáció nagyrésze mára ezekben költ.

 

kv2.jpg

 

Vonuló vércsék

 

A hosszú távú megőrzést szolgálja, hogy a kék vércsék számára kedvező élőhelykezelésű gazdálkodási  javaslatcsomag 2009-ben bekerült az Agrár-környezetgazdálkodási Program (AKG) zonális célprogramjai közé. A faj biológiai igényeit szem előtt tartó szántóföldi növénytermesztés a fészektelepek közvetlen közelében segíti a madarakat a folyamatos táplálék-ellátottság és - hozzáférhetőség javításával. A tradicionális kisparcellás gazdálkodás egyes elemeit a modern korba ültető célprogram időben szakaszolt betakarítással biztosítja a folyamatosan megnyíló, alacsony növényborítottságú táplálkozó-területeket a madarak számára a fészekfoglalási, a kotlási és a fiókanevelési időszakban.

 

A Munkacsoport tevékenységének harmadik területe a kék vércsék vonulás közbeni védelmének meglapozása Európában és Afrikában egyaránt. Ennek egyik fontos eleme a kárpát-medencei őszi gyülekezők,  éjszakázóhelyek felderítése és ezek rendszeres monitorozása. Ebben a munkában ma már Románia, Szerbia és Szlovákia is részt vesz. Másik eleme pedig az év októbertől áprilisig tartó időszaka, amit a madarak Európán kívül, vonulásban és a telelőterületen töltenek. A madarak életének ezen szakasza volt a legkevésbé ismert számunkra, egészen 2009-ig, amikor az első kékvércse-védelmi LIFE program keretében, akkor még prototípusként rendelkezésre álló műholdas adókkal jelöltünk meg kék vércséket, így sikerült kiderítenünk, hogy madaraink főként Afrika déli részében Angola, Zambia, Namíbia és Botswana térségében telelnek.

 

A kék vércsékkel párhuzamosan zajlik az ázsiai rokonfaj, az amuri vércsék vonulása is, melynek az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport is részt vesz.


A madarak műholdadós jelölésében a magyar szakemberek olyan jelentős tapasztalatokra és nemzetközi elismertségre tettek szert, hogy 2013 őszén kollégáinkat kérték fel, hogy Indiában amuri vércséket lássanak el ilyen nyomkövető eszközzel.

 

 

 

Cikkajánló