Kirándulás a magyar piramishoz, avagy kastélytúra extrákkal

Nem mindennapi építmény magasodik a Keleti-Bakony dombvidékén, Iszkaszentgyörgy határában. A fák között kibukkanó különös látvány a Pappenheim család nevéhez, a környék egykori birtokosaihoz fűződik, akiknek hagyatéka nem csupán hazánk egyetlen ókori kultúrát idéző kőgúlájáról szól.

Szöveg és fotó:
2022. február 18.

Nem mindennapi építmény magasodik a Keleti-Bakony dombvidékén, Iszkaszentgyörgy határában. A fák között kibukkanó különös látvány a Pappenheim család nevéhez, a környék egykori birtokosaihoz fűződik, akiknek hagyatéka nem csupán hazánk egyetlen ókori kultúrát idéző kőgúlájáról szól.

Aki kedvet kapott eme építészeti kuriózum felkereséséhez, annak azt javasoljuk, ne csupán felszaladjon a község fölötti magaslatra egy gyors szelfiért, hanem szánjon időt Iszkaszentgyörgy többi nevezetességének megtekintésére, amelyeket akár egy kényelmesen bejárható, csupán 4,5 km hosszú tanösvényen is felfedezhetünk. A tanösvény a település központjából indul, majd ide is tér vissza, miközben az építészeti látványosságok mellett a Bakony keleti tájának egyedi hangulatában és természeti értékeiben is gyönyörködhetünk.

A nevében sokat eláruló Kastélybirtok tanösvény tíz állomásból áll, ami voltaképpen az egykori főúri család otthonát: a részben felújított Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastélyt, a hozzátartozó hatalmas parkot és a família kedvelt kirándulóhelyeit mutatja be, ami által Iszkaszentgyörgyöt is jobban megismerhetjük.

Az indulást követően alig teszünk meg pár lépést a Dózsa György utcán, elhaladva a Szentháromság templom mellett, máris az 1824-ben emelt grófi sírkápolnához érkezünk, ami későbbi átépítés során kápolnaként is funkcionált. A sírboltkápolna a Bajzáth család számos tagjának szolgál nyughelyül, de itt helyezték örök nyugalomra a beházasodott gróf Pappenheim Szigfridet is, akinek nevéhez a családi fészek 20. századi jelentős fejlesztései köthetők.

Érdemes az ódon falakkal körbevett kápolna és sírkert szomszédságában kicsit letérni a táblákkal jelölt útvonalról. Itt ugyanis egy régi kőfejtőben egy szabadtéri színpadot és egy érdekes látványt nyújtó, úgynevezett „pumptrack” pályát láthatunk. Aki kétkerekű járgánnyal érkezett, az ki is próbálhatja a hullámok és kanyarok egymásutánjából álló bringás ügyességi pályát, amin ha megfelelően “pumpálunk” akkor tekerés nélkül haladhatunk rajta körbe-körbe.

Egy festői kastély
A fák között vezető Bajzáth utcán kiérünk a település főútjára, aminek túloldalán megpillanthatjuk a hajdani uradalom fallal körbevett központját. Lépcsőkön lépünk be a kastély kertjébe, majd kisvártatva feltűnnek előttünk az épületegyüttes szebb napokat is látott mellékszárnyai, pár lépést követően pedig a keleti boltíves kapun keresztül kitárul előttünk a kastély belső udvara, rálátással az impozáns épület hátsó homlokzatára.

Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély

A kastély legrégebbi részét 1735-ben Amadé Antal építtette, a keleti mellékszárnyat és a kaput pedig Amadé Tádé 1764-ben. 1800-ban a kastély a Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába került, aki húsz évvel később jelentős építkezésekbe fogott, a főszárnyat klasszicista stílusban két oldalszárnnyal bővítette.

1870-ben Bajzáth József unokaöccsének lányának házassága révén került a Pappenheim grófok birtokába a kastély, jelentős átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez kötődik 1904 és 1909 között, melynek költségeit felesége, Károlyi Erzsébet hozománya fedezett. Elbontották a nyugati mellékszárnyakat, és helyükre egy emeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet építettek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval.

Az épület nyugati végéhez délről egy emeletes folyosó kapcsolódik, amelynek emelete fedett volt, de kőpillérekkel tagolt oldalai eredetileg nyitottak voltak. Ez egy kör alakú épületbe vezet, melyet társalgóként használtak. Az új épület nyugati végéhez észak felől csehsüvegboltozatos, illetve fiókos dongaboltozatú helyiségeket kapcsoltak, a barokk kaputorony vonalában egy átjáróval. Ehhez merőlegesen kapcsolódik az istállószárny, amit 1906-1909 között építettek. A központi kastély földszintjén lakott a gróf és a grófné 3-3 szobában (háló-szalon-dolgozó), az emeleten volt az ebédlő, egyik oldalán a díszes berendezésű gazdag könyvtárral. A házaspár 4 gyermeke részben a régi, részben az új szárnyban lakott. Az új épületben voltak a vendégszobák és egy második könyvtár. A keleti mellékszárnyban konyha, mosókonyha, vasalószobák voltak.

Érdemes egy kis időt szánni a kastély körbejárására. A tekintélyes méretű palota és kertje közel sem olyan díszes, mint egykoron, de ebben a formájában is lenyűgöző látványt nyújt. Kis fantáziával – és persze némi utánaolvasással – megelevenedhet körülöttünk a múlt: szinte látjuk a teraszon békésen uzsonnázó nemesi családot, a díszes franciakertet, amit Pappenheim Szigfrid és felesége álmodott meg ritka és egzotikus növényekkel, díszes szökőkúttal, pavilonnal, és különféle márványszobrokkal.

A Pappenheim család egészen a második világháború végéig élt itt. Utána volt kórház, menekültszállás, "Beszkárt"- üdülő, az 50-es években munkásszállóként hasznosították, majd az 60-as években a helyi tanácsé lett a kastély. Itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendőrőrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne, és 1944-ben, Budapest bombázásakor egy ideig itt működött a finn nagykövetség is. A kastély felújítása 1985-ben kezdődött meg, restaurálták a falfestményeket, helyreállították dísztermeit, amit előre egyeztetett időpontban a látogatók is megcsodálhatnak. A neobarokk épületrészben ma általános iskola működik.

A dolomitsziklagyep változatos flórája
A kastélypark nyugati erdőségében folytatjuk az utat, ahol még itt-ott felsejlenek a régmúlt dicsőséges díszletei, de sajnos már csupán romokról beszélhetünk.

A kastélybirtok valaha igen gazdag növényvilággal bírt, de napjainkban is változatos flóra jellemzi, aminek képviselőit főként az erdőből kiérve, a nyílt, sziklagyepes területeken láthatjuk. A zömében szárasságtűrő és fénykedvelő fajok között találjuk a szürke napvirágot, naprózsát, gubóvirágot, délvidéki árvalányhajat, árlevelű lent, valamint az általános sztyeppfajok között a tavaszi héricset, a fekete- és leánykökörcsint, törpe nőszirmot és különféle árvalányhajakat.

Utunk a Közép-Dunántúli Piros túraútvonallal közösen emelkedik a domboldalba felnyúló kastélyparkban. Elérjük a padokkal, tűzrakóval ellátott Kőasztal pihenőhelyet, ami anno a Pappenheim családnak is kedvelt kiránduló helye volt. Maga a kőasztal, azóta is eredeti állapotában dacol az idő múlásával.

Innen alig pár lépésre magasodik a híres piramis, de mielőtt megcsodálnánk a hazánkban egyedülinek számító építményt, némi kilátásért érdemes kitérőt tenni a Piramita-hegy nyergére, illetve a Csillag-hegyre, ahol kilátót is találunk.

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a térképen is jelzett Csillaghegyi-kilátó lesz a legideálisabb messzelátónk, de voltaképpen a jellegzetes Keleti-Bakony kopárjaira a picivel északabbra található Piramita-hegy nyergéből láthatunk rá. Érdemes megtenni a néhány plusz lépést a dombtetőre, mert a kilátóból csak részlegesen élvezhetjük a panorámát, azt is elsősorban keleti irányban. Sajnos a környező fák már sokat takarnak a kilátásból.

A piramis

A kilátótól egy kőhajításra megérkezünk a várva várt kőgúlához, aminek mérete messze elmarad a gízai rokonaitól, de a magyar tájban így is egyedinek hat. Fedett pihenőhely, asztalok és padok biztosítanak kényelmet a különös építmény szomszédságában, ahonnan kevés kilátásban is részünk van. A tanösvény táblájáról megtudhatjuk a piramis létrejöttének történetét, amiről már sejthetjük, hogy szintén a Pappenheim családhoz köthető.

Pappenheim Szigfrid nagyon művelt ember volt, aki rajongott az ókori kultúráért, több alkalommal is járt Egyiptomban, és rengeteg időt szentelt a piramisok tanulmányozására. A birtokát díszítő egyedi építményt valamikor az 1910-es években emelték, de a legenda szerint nem egyszerűen a téma iránti lelkesedése hívta életre.

Történt ugyanis, hogy Pappenheim egyik unokaöccse beleszeretett egy cselédlányba, ám a család a rangon aluli kapcsolatot nem nézte jó szemmel. A férfi szerelmi bánatában önkezével kioltotta életét, azon a helyen pedig, ahol a végzetes lövés eldördült Szigfrid emlékművet állított. A szeretett rokon emlékét őrző piramis az 1960-as évekig állt, majd a kommunista érában megsemmisítették, köveit a település építkezésein hasznosították. A jelenlegi piramist 2014-ben a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. építette újjá, amely egy modernebb, betonalapon álló változata lett az eredeti emlékműnek. Érdekessége, hogy az építők a belsejébe időkapszulát helyeztek el, ami 2014-es újságokat, különböző helyi tárgyakat tartalmaz.

A piramistól az ösvényünk szőlőskertek, gyümölcsösök, majd lakóházak mentén ereszkedik vissza a településre. Újfent érintjük a kastélyt, amit ez alkalommal dél irányból csodálhatunk meg, majd a Szabadság utcán térünk vissza a kiindulópontunkra. A 4,5 km hosszú túrát kényelmesen, akár alig több mint egy óra alatt is legyalogolhatja az ember, de a látnivalók miatt nyugodtan tervezhetjük fél napos programnak is Kastélybirtok tanösvény bejárását. Egy jótanács: a tanösvény útvonala alapvetően ki van táblázva, de sok helyen bizonytalanok lehetünk a útiránnyal kapcsolatban, ezért érdemes letölteni a túra GPS track-jét!

Cikkajánló