Túraajánlat

Kis hóvihar a Nagy-Szénáson

Ahogy az már lenni szokott, a reggel gyönyörű téli napsütéssel indult, majd mire felértem a hegyre, már egy minihóvihar kellős közepében találtam magam. Szép kilátás nem volt, magashegyeket idéző téli viszonyok annál inkább.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Fortepan
Tóth Judit
2019. február 15.

Ahogy az már lenni szokott, a reggel gyönyörű téli napsütéssel indult, majd mire felértem a hegyre, már egy minihóvihar kellős közepében találtam magam. Szép kilátás nem volt, magashegyeket idéző téli viszonyok annál inkább.

A Budapest közelében fekvő Nagykovácsi és környéke bővelkedik remek túralehetőségekben, és nemcsak a hegyek, de maga a falu is megér egy sétát. Bízva abban, hogy a napsütés kitart délelőtt, rögtön a hegyek felé vettem az irányt. A falu mára szinte már a hegytetőkig ér, így az utolsó házaktól csak néhány száz métert kell megtenni az Alsó-Zsíros-hegy szép kilátást ígérő kopár kiszögelléséig, a Sziklás-hegyig.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Az Alsó-Zsíros-hegy kopár bérce, ahonnan egyébként tényleg szép szokott lenni a kilátás


Csak a Slötyi, semmi más


A hóesés, a szélben zúgó fenyők között olyan érzésem volt, mintha valahol, sokkal magasabb hegyekben járnék. A szép kilátás helyett csak nagy fehérséget láttam magam körül, Pilisszentivánt csak sejtettem a mélyben, a faluszéli kis tó, a Slötyi adott némi támpontot. A vicces hangzású név az iszapolást jelentő német Schlämmung szó sváb nyelvjárási változatából ered. A felhagyott bányavágatokat ugyanis homokkal tömték el. A Slötyi egy ilyen hajdani homokbánya helyén alakult ki.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A hajdani bánya homokszállító pályájának vasoszlopai


Miközben a környéken sétálgattam, időről-időre nagy robbanás zaja rázta meg az erdő csendjét. Mint később kiderült, a Magyar Honvédség csobánkai gyakorlóteréről szálltak idáig a hangok. Visszafelé megnéztem a hajdani pilisi szénbányászat emlékművét. Az egykori csillesor homokszállító kötélpályájának vasoszlopai az 1800-as évektől itt végzett bányászati tevékenységnek állítanak emléket.


Képkő a bokrok között

 

Fotó: Fortepan
Fotó: Fortepan

Ilyen volt a Zsíros-hegyi turistaház 1920-ban, ma már felnőttek a fák, a háznak pedig csak a romjai maradtak


A közelben láthatóak a hajdani Zsíros-hegyi turistaház romjai is, melyet 1928-ban építettek fel, és 1986-ig működött. Ma már csak romjait találjuk a fák között. A közelben egy, a környékre jellemző, érdekes látnivaló is van, egy képoszlop. Meglehetősen elbújva, az Antónia-árok szélén, a bokrok rejtekében találtam rá, és sajnos csak a kőoszlop maradt meg, a kép már hiányzik róla. Hasonló képoszlopokat vagy képköveket ma is lehet látni a közeli Pilisszentivánon. A sváb falvakra jellemző kőoszlopok tetején egy kis fülkeszerű mélyedésben egy festett kép van, alatta pedig egy idézet áll, a kő készíttetőjének vagy annak a nevével, akinek állították.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Képoszlop, csak a kép hiányzik


Az Antónia-ároktól a kék jelzésen haladtam tovább a Nagy-Szénás felé, ahová a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Nagy-szénás tanösvénye is elvezet. Az információkat nem táblákon találjuk, az egyes állomásokat csak számokkal jelzik, minden fontos tudnivalót egy vezetőfüzetből olvashatunk el. Szerettem volna venni egyet a faluban, de sajnos nem sikerült kiderítenem, hol vásárolhatom azt meg. (A DINPI központjában, Budapesten, illetve Pilisszentivánon hozzájuthattam volna, illetve most már azt is tudom, hogy ha letöltöm a Duna-Ipoly mobilapplikációt, az összes Duna-Ipolyos tanösvényt zsebre vághatom. Na, majd legközelebb!)


Mini hóvihar a Nagy-Szénáson


A hóesés és hideg szél csak nem akart enyhülni, ráadásul kiderült, hogy a friss hótakaró alatt tükörjég fedi az ösvényt, így megpróbáltam minden lépésnél combizomból odatapadni a földhöz. A volt Nagy-Szénási turistaház emlékfala a hatalmas, idős fákkal keretezett fehérségben most még szomorúbb helynek tűnt, mint egyébként.

 

Fotó: Fortepan
Fotó: Fortepan

Ilyen volt a Nagy-Szénási turistaház 1947-ben


"... a Munkás Testedző Egyesület tagjainak nem volt pénze, csak lelkesedése, és mégis... kétkezi munkával létrehozták a menedékházat. Az egyesület mintegy kétszáz tagja kora reggeltől késő estig tartó, valóságos rabszolgamunkával szállította fel az anyagokat az építkezés színhelyére. 1926 tavaszán elkészült a maga egyszerűségében is kedves és szép menedékház. 1927-ben két új helyiség - veranda és hálóhelyiség -, 1934-ben az épület északi oldalán egy nagy, világos csupaablak étterem épült... Önzetlen munkájukat, helytállásukat örökké hirdeti majd ez a menedékház.”
- írta a Turisták zsebkönyve 1967-ben. A menedékház 1949-ben állami kézbe került, felújítás, fejlesztés a következő évtizedekben nem történt, és a 70-es évek végén a romos épületet ledózerolták. Helyén a 80-as évek elején emelték az emlékfalat.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Kék jelzés a fehérségben - útban a Nagy-Szénásra

 

Természetesen a Nagy-Szénás tetején is csak a nagy fehérség fogadott, de az az igazság, hogy nem bántam. Közel voltam Budapesthez, de itt, fenn állva mégis olyan volt, mintha valahol sokkal messzebb lettem volna. Ráadásul, ahogy közeledik a tavasz, szép kilátásban most már egyre többször lehet részem, viszont ilyen minihóvihart jó esetben már csak decemberben élhetek át újra.


Sváb parasztházak az Ófaluban


Szerettem volna a faluba egy másik útvonalon, a piros jelzésen visszamenni, de a meredek ösvényt is tükörjég borította, így esélytelennek tűnt a feljutás. Így vissza is a kéken csúszkáltam, de legalább szintben. A falu szélén egy útitársam is akadt, egy megtermett kuvasz személyében. Nem mondom, kicsit megremegett a lábam, amikor észrevettem, hogy ő is észrevett engem. Mivel csak abba az irányba mehettem, bot helyett inkább a táskámban lapuló köleses péksüteményt vettem magamhoz, hátha lekenyerezhetem. Próbálkozásomat heves farkcsóválással fogadta, így megnyugodtam, hogy a fejemen átsuhanó kuvasz-sztereotípiák rá nem érvényesek.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A katolikus templom Nagykovácsi központjában


A hegyről a Templom térhez mentem, ahol szerettem volna megnézni a barokk katolikus templom plébániájának falában rejtőző római köveket. A Jupiternek szentelt római oltárkövet és a három sírkövet 1841-ben építették be a plébánia falába.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Egy szép állapotban megmaradt parasztház


Nagykovácsi nevét a középkorban itt élő királyi fegyverkovácsokról kapta. A falu volt a Margit-szigeti domonkos rendi apácák birtoka, majd később II. Ulászló királyi birtoka is. A török időkben elnéptelenedett faluban a 17. század végén a Fekete-erdő környékéről érkező sváb családok telepedtek le. Az Ófaluban ma is láthatók még sváb parasztházak, némelyik szépen felújítva, némelyik kissé romosan és némelyik toldozgatva-foltozgatva, már csak nyomokban felidézve a ház hajdani jellegzetességeit. A 2. világháború után Nagykovácsi német lakosságának nagy részét, 2200 főt kitelepítettek. A Kolozsvári utcán, a falun keresztülfolyó Ördögárok-patak egyik hídján rájuk emlékezik a Kitelepítettek emlékműve. Az egyik oldalon a németek jelképe, hársfa borul derékba törve a hídra, az út túloldalán a Felvidéken élő magyarok kényszer-áttelepítésérének emlékműve látható.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Érdemes a részletekre is figyelni


Kastély a falu szélén


Ha a főutcán a falu keleti vége felé indulunk, elérjük a Teleki-Tisza-kastélyt. A szépen felújított főépület és környezete nem hivalkodik, ehhez persze az is hozzájárul, hogy a kastély maga sem túl nagy. A kastély őse feltehetően a 19. század közepén épült, később többször is átalakították, mai formáját az 1920-as években nyerte el. A kastély első birtokosa a Wattay család volt, később házasság révén a Teleki, majd a Tisza család tulajdonába került. Az első állandó lakó Tisza Lajos lehetett, aki közmunka-, és közlekedésügyi, később király személye körüli miniszter volt, majd az 1879-es tiszai árvíz után Szeged újjáépítési biztosává nevezték ki. Az ő idejében nyerhette el a kastély mai formáját, és ő volt az, aki a parkot is kibővítette.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A 2018-ban felújított Telek-Tisza-kastély


Tisza Lajostól unokaöccse, a későbbi miniszterelnök, Tisza István örökölte meg a birtokot. Ő is rendszeres lakó volt itt, több mint 3000 kötetes könyvtárát is ide költöztette. A későbbi örökösök már inkább csak vadászatok idején jártak Nagykovácsiba. A 2. világháború után volt itt minisztériumi nyaraló, honvédségi üdülő, pártiskola, majd a 90-es évektől mezőgazdasági szakiskola és kollégium.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A kastély felújítása a műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével történt, a középső modern, üvegablak is szépen illeszkedik a nagy egészbe


2014-ben a meglehetősen leromlott állapotú épületet és a parkot a Magyar Cserkészszövetség kapta meg. A kastély másfél év alatt hatalmas átalakuláson esett át. A munkálatok megkezdését alapos műemléki feltárás előzte meg, a 2. világháború után épült részeket lebontották, és arra törekedtek, hogy a kastély méltó módon újuljon meg. Ez, a kastélyt bejárva, azt gondolom, sikerült. Úgy varázsolták újjá a belső tereket, hogy a régi és a modern elemeket harmonikusan ötvözték. Az eredeti bútorokat nem tudták felhasználni, mivel egyetlen asztalon kívül semmi nem maradt.

 

Az épület ma oktatási, nevelési és rendezvényközpontként funkcionál, a szomszédban van egy turistaszállás is, a park pedig nyitvatartási időben szabadon látogatható, csoportos rendezvények esetén viszont előzetes egyeztetés szükséges. A kastély nem látogatható, kivéve a cukrászdát, ahol még az eredeti falépcsőt is láthatjuk, és egy rövid ismertetőt is lehet olvasni az épület és a Tisza család történetéről.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A középkori várakat idéző torony 1941-ben már biztos, hogy itt állt


A parkban egy érdekes torony is áll, melynek funkciójával kapcsolatban csak feltételezések vannak. Ami biztos, hogy 1941-ben már állt, de hogy víztorony volt, vagy valami más, nem tudni. Ha alaposabban megnézzük, a falakon érdekes részleteket is láthatunk, például egy vízköpőt vagy egy elefántos címert, melyek minden bizonnyal a romantikus lelkületű építtető várak iránti rajongására utalnak.

 

Téli viszonyok vagy kellemes, tavaszt idéző napsütés, hosszú túra vagy egy rövid kirándulás kisgyerekkel, kiindulópont vagy végállomás, Nagykovácsi minden szempontból ideális választás.

 

A Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóság tanösvényeinek útvonalával és ismertetőjével kapcsolatos információkat ITT találod.

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:

A Jági-tótól a pilisszentiváni képkövekig

Az Ördög-oromtól az Apáthy-szikláig, avagy fehérben a zöld

Öt álomszép kilátás a Budai-hegységben

Hűs szurdokok a forró napokra

 

Cikkajánló