Túraajánlat

Kőszegi óriások nyomába eredtünk

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Kőszegi-hegység legvadregényesebb részén jártunk, amikor Bozsok határában felkapaszkodtunk a kolosszális Kalapos-kövekhez, illetve az itt megbúvó rendkívül látványos üregekhez és sziklapárkányokhoz.

Szöveg és fotó:
Lánczi Péter
2019. november 9.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Kőszegi-hegység legvadregényesebb részén jártunk, amikor Bozsok határában felkapaszkodtunk a kolosszális Kalapos-kövekhez, illetve az itt megbúvó rendkívül látványos üregekhez és sziklapárkányokhoz.

Három nap lehet sok vagy kevés, attól függően, milyen célból indulunk a terepre. Nekünk a Turista Magazin budapesti szerkesztőségéből ennyi idő állt a rendelkezésünkre, hogy leszaladjunk a Kőszegi-hegységbe, és számos helyszínt bejárva előkészítsük a decemberi-januári összevont lapszámunkat, ami töviről-hegyire fogja bemutatni a hegység magyarországi részét, és a benne megbúvó látnivalókat és érdekességeket. Ha így nézzük, már nem is olyan sok az a három nap, pláne, ha belevesszük az utazási időt, a novemberi korai sötétedést, illetve az időjárási tényezőket is, melyek nem különösebben segítették a munkánkat.

2 A várkastély romjaiban is impozáns látványt nyújt
A várkastély romjaiban is impozáns látványt nyújt Fotó: Gulyás Attila

A várkastély romjaiban is impozáns látványt nyújt

Ebben a jövés-menésben érkeztünk meg a hegység déli lábánál fekvő Bozsokra, ami kilenc kilométerre fekszik Kőszegtől, és ahonnan alig párkilométeres sétával a környék leglátványosabb geológiai képződményeit vehetjük szemügyre. Ezek a híres Kalapos-kövek, melyek a Dél-dunántúli Kéktúra mentén helyezkednek el, és amit minden magára valamit is adó természetjárónak legalább egyszer látnia kell. Még mielőtt viszont Bozsokról nekivágtunk volna a lenyűgöző sziklaalakzatok felfedezésének, megtekintettük a település két romegyüttesét is, melyek egyikéről sokáig még a helyiek többsége sem tudott.

tthyány-várkastélyt nem a főútról, hanem a sportpálya felől lehet megközelíteni
A Batthyány-várkastélyt nem a főútról, hanem a sportpálya felől lehet megközelíteni Fotó: Lánczi Péter

A Batthyány-várkastélyt nem a főútról, hanem a sportpálya felől lehet megközelíteni

Ha már itt vagyunk, fedezzünk fel minél többet. Ez volt a jelmondatunk, majd némi netezés és helybeazonosítás után ráleltünk az egyik bozsoki romra, pontosabban a Batthyány-várkastélyra. Annak idején Sibrik Gergely két részre osztotta bozsoki birtokát, melynek északi részén az idősebbik, míg a déli felén az ifjabbik fia épített magának kastélyt. Utóbbit a 17. század elején eladták Batthyány Ferencnek, aki a meglévő épületet néhány év alatt kétemeletes, négy saroktornyos, vizesárokkal körülvett főúri várkastéllyá építette át. Körbejártuk az elkerített épületet, melynek vaskos falai még így, romjaiban is impozáns látványt nyújtanak, noha mára csak két tornyának maradványai emlékeztetnek arra, hogy hajdanán a várkastély emeletes volt. A kastélyban több előkelő vendég, köztük 1698-ban II. Rákóczi Ferenc is megfordult, 1708-ban pedig gróf Esterházy Antal kuruc főgenerális itt rendezte be főhadiszállását. 1813-ban I. Ferenc császár és neje is járt itt, majd alig két évtizeddel később gróf Althanné, a kastély akkori tulajdonosának halála után lakatlanná vált, 1841-ben pedig egy villámcsapás következtében leégett. Ezt követően az épület folyamatos pusztulásnak volt kitéve.

A településen található másik, majdhogynem feledés homályába veszett romot sem akartuk kihagyni, aminek környezetét csak pár éve hozták rendbe a helyiek. A terület 2016-ig megközelíthetetlen volt, a romokat sűrű bozót fedte, amitől azok gyakorlatilag láthatatlanok, és még a bozsoki lakosok többsége számára is ismeretlenek voltak. Napjainkra a megtisztított, feltehetőleg 15-16. században épült négyszögletű épület maradványait bárki megcsodálhatja egy kellemes, parkra emlékeztető magaslaton állva. A kertekkel, gyümölcsfákkal körbevett lőréses kőtornyot állítólag pálos szerzetesek lakták, de van olyan elképzelés is, hogy az épület inkább a premontrei prépostsághoz tartozott. Ami bizonyos, hogy egy 17. század eleji forrás már csak romként említi az erődszerű kőtornyot, amely jelenleg műemléki védelem alatt áll.

Miután néhány fotó erejéig megcsodáltuk Bozsok történelmi emlékeit, a településről induló kék turistajelzéseket követve nekivágtunk a már említett geológiai látványosság felkutatásának. Sokat nem is kellett kaptatnunk a kezdetben óvatosan, majd kicsit meredekebben emelkedő ösvényen, máris érdekes kövekre és sziklákra bukkantunk.

ala színét a benne előforduló klorit, aktinolit, epidot és ritkábban pumpellyit okozza
A pala színét a benne előforduló klorit, aktinolit, epidot és ritkábban pumpellyit okozza Fotó: Lánczi Péter

A pala színét a benne előforduló klorit, aktinolit, epidot és ritkábban pumpellyit okozza

Az országban igen kevés helyen, köztük Bozsok határában találkozhatunk zöldpalával. Ennek a kőzetnek a kialakulása a földtörténeti középkorra (jura, kréta időszakra) tehető, amikor itt még mindent tenger borított, és a vízfelszín alatt vulkanikus folyamatok zajlottak. A későbbi metamorfózis, azaz a nyomás- és hőmérsékletváltozás átalakító ereje ezeket a kőzeteket alakította át zöldpalává, melyek igen látványos formákban mutatkoznak szerte a környéken.
6 Helyenként gigászi sziklamonstrumok vesznek körül
Helyenként gigászi sziklamonstrumok vesznek körül Fotó: Lánczi Péter

Helyenként gigászi sziklamonstrumok vesznek körül

Hegynek tartó lépteink során hirtelen, szinte a semmiből elénk tornyosultak azok a bizonyos sziklák, amiket a nép találóan csak Kalapos-köveknek hív. Nem csoda, ha ezek a látványos monstrumok a régen és a ma élő emberek fantáziáját is beindították, mi is sokáig csak álltunk és szemléltük a különös alakzatokat, amik engem elsőre egy rakás, egymásra pakolt sajtos tallérra emlékeztettek.

7 A látványos sziklapárkányok esőbeállónak sem utolsók
A látványos sziklapárkányok esőbeállónak sem utolsók Fotó: Lánczi Péter

A látványos sziklapárkányok esőbeállónak sem utolsók

Alig tudtunk betelni a látvánnyal. Később fel-alá mászkáltunk az egyébként csúszós köveken, megkerültük a kisebb-nagyobb részekből álló sziklatömböket, hogy minél jobb fotóhelyet találjunk, illetve, hogy minden szögből megcsodáljuk ezt a kuriózumot.

Az embereket régóta foglalkoztatja, hogy miért vagy hogyan jöhettek létre ezek a különös, egyesek szerint szakrális jelentőséggel bíró természeti képződmények. Egy 1908-ban itt megtalált áldozati edényt vivő fiatal nőt ábrázoló bronzszobrocska is azt látszik alátámasztani, hogy ez a hely az őskorban igen fontos szerepet töltött be az itt élők életében. Egyfajta szent hely lehetett, ami ma is könnyen elvarázsolja az embert.

9 Alig tudtunk betelni a gyűrt sziklaalakzatokkal
Alig tudtunk betelni a gyűrt sziklaalakzatokkal Fotó: Lánczi Péter

Alig tudtunk betelni a gyűrt sziklaalakzatokkal

A hely keletkezéséről úgy tartja a monda, hogy hajdanán óriások jártak erre, és a sziklák az ő elhagyott fogaik, illetve ők hozták létre a gyűrt és réteges sziklaformákat. Egy másik legenda szerint itt valamelyik közeli barlangban maga az ördög lakott, aki dühében, hogy a közeli Szent Vid-hegyen kápolnát építettek, úgy beleverte a fejét a szilkába, hogy annak a horpadásnak a következtében jöttek létre a Kalapos-kövek.

Egyik-másik valóban kalaposra emlékeztető kő létrejöttéről a tudománynak is megvan a maga tézise. A sokmillió évvel ezelőtt lezajlódó hegységképződés során az egykori, tenger alatti vulkáni anyagba különböző mennyiségű mészanyag is keveredett. A kőzet felszínre kerülése után a magasabb mésztartalmú rétegek a környezeti hatásoknak (csapadék és szél) kevésbé álltak ellen, így gyorsabban pusztultak, kikoptak a keményebb rétegek közül, hátrahagyva ezeket a sokszor bizarr formákat.

11 Ezek a sziklák az őskorban feltehetőleg szakrális helyként szolgáltak
Ezek a sziklák az őskorban feltehetőleg szakrális helyként szolgáltak Fotó: Lánczi Péter

Ezek a sziklák az őskorban feltehetőleg szakrális helyként szolgáltak

Ugyanennek a környezeti folyamatnak köszönhetően jöttek létre a Kalapos-kő környékén található kisebb-nagyobb barlangok, sziklaüregek és párkányok. Természetesen felfedezőutunk során ezeket sem hagytuk ki, némelyikbe be is mentünk egy jobb fotó kedvéért, illetve kipróbálni, milyen lehetne ezekben az üregekben bivakolni.

12 A Holler-barlangnál is készült pár fotó
A Holler-barlangnál is készült pár fotó Fotó: Gulyás Attila

A Holler-barlangnál is készült pár fotó

Az egyik ilyen népszerű, éjszakázásra is használt sziklaodú a Holler-barlang, amit a kék háromszög jelzésről leágazó barlangjelzésen lehet elérni, alig pár méterre a Kalapos-kövektől. Az ablakosnak is nevezett barlang mindössze 6 méter hosszú, de ezzel a paraméterrel is kiváló menedék, ha arról van szó, hogy nincs hová behúzódni. Fontos viszont tudnunk, hogy ez a sziklaüreg fokozottan védett területen található, így ha lehet, ne ezt, hanem inkább a pár méterre kialakított, paddal, asztallal ellátott pihenőhelyet használjuk táborozásra.

A Holler-barlangtól visszafordultunk a Kalapos-kövek felé, és csak ekkor akadtunk rá a Limax-barlangra, ami közvetlenül a jellegzetes sziklák oldalában található. A kutatók a sziklarepedések mentén, mállás és oldódás következtében létrejött barlang feltárása során több meztelencsigát (Limax flavus) is találtak, innen ered a barlang neve.

Visszautunkon már kezdett ránk sötétedni, de nem akartuk kihagyni az innen nem messze található, a piros háromszögön, majd a piros barlangjelzésen megközelíthető Kalapos-kői-barlangot sem, ami jelenleg a Kőszegi-hegység magyarországi részén található leghosszabb sziklaüreg. Ez a 30 méter hosszúságú járat is zöldpalában, törésvonalak mentén alakult ki. Négy bejárata van, ezek közül mi kettőt néztünk meg közelebbről, és az egyiken kicsit be is merészkedtünk a szűk falak közé. Sok mindent nem láttunk benne, ám az észak-déli irányú sziklarepedés már önmagában is látványos jelenség.

15 A Kalapos-kői-barlang szük falai között
A Kalapos-kői-barlang szűk falai között Fotó: Lánczi Péter

A Kalapos-kői-barlang szűk falai között

A meredek hegyoldalban megbújó barlangtól végérvényesen vissza, Bozsok felé vettük az irányt, bár még ezen a hazaúton is akadt látnivaló. Az egykoron itt húzódó vasfüggöny határnyiladékán kaptattunk fel a Széles-kő nyergébe, ahol visszatértünk a már bejárt kék jelzésű útszakaszra. Innen csak pár lépés a Széles-kő, ami hasonló módon jött létre, mint a környék többi sziklatömbje, látványa is ugyanolyan lenyűgöző, mint a kalapos társainak. Abban viszont különbözik, hogy itt a sziklarepedésekben növények is megtelepültek, amitől ezek a formációk még vadregényesebb látványt nyújtanak.

Őszi színekkel kísért korai sötétedésben baktattunk le a hegyről. A nap során egyre barátságtalanabbra forduló időjárás is a hosszú indián nyár végét jelezte. Ebben a hangulatban ezek a különleges sziklák még sejtelmesebbek, még misztikusabbnak hatottak ránk, melyekről túlzás nélkül állíthatom, hogy éltere szóló élményt adnak a természetjáróknak. Mi ezeket az élményeket a Kőszegi-hegységben még közel két napig kerestük és gyűjtögettük, hogy egy csokorba szedve december-januári lapszámunkban bemutassuk a természet iránt érdeklődő olvasóinknak.

Cikkajánló