Te is lehetsz király a kőszegi várban

Egyáltalán nem voltunk kivételezett helyzetben, a recepción ugyanis bárki beöltözhet valamilyen középkori jelmezbe, hogy aztán átszellemülten nézhessen körbe az épületben. Nem csak gyerekekre való ruhák vannak, a felnőtt nők és férfiak is bőven válogathatnak a kollekcióból. Pócza Zoltán, a vár igazgatója elmondta, hogy szeretnék már a program legelején felkelteni az emberek figyelmét, de az is a céljuk, hogy itt mindenki otthon érezhesse magát, anélkül, hogy rohanna. Természetesen ehhez pluszban történelmi feltéttel szolgálnak, hiszen a magyar történelem nagyon összetett, de pontosan ezért rendkívül érdekes is. A vár évszázadai pedig különösen kalandosak.

A törökök 19 ostromát élte túl

A vár legrégebbi része a 13. században épült, eredetileg gótikus stílusban, aztán persze később, a bővítések során reneszánsz és barokk elemekkel is bővült, és idővel inkább várkastélyként funkcionált. De ne szaladjunk ennyire előre: Károly Róbert idejében, 1327-ben, amikor az uralkodó elvette a várat a Kőszegi családtól, városfalakat és erős tornyokat építettek ki a vár körül, vizesárokkal, amiben a Gyöngyös-patak vize csordogált. Erről láthatunk is egy megközelítő képet a vár falán, a településen sétálva pedig felfedezhetjük a megmaradt részeket, így mindenképp ajánlatos tenni egy sétát a középkori hangulatú óvárosban. Nem akarok spoilerezni, ha kedvet kaptál, hamarosan megjelenő december-januári lapszámunkból klassz ötleteket meríthetsz egy tartalmas városi sétához.

A vár ezután a Garai családé lett, 1445-ben a Habsburgokhoz került, akiktől Hunyadi Mátyás vette vissza egy kis időre, majd ismét a Habsburgok tulajdona volt.

Állítólag az oszmán csapat minden lehetséges eszközt bevetett, de végül feladták, és egyszerűen megállapodást kötöttek Jurisiccsal. Kitűzhették a falakra a zászlóikat, mintha bevették volna a várat, és a szultánt is erről informálták, aztán tovább haladhattak Bécs felé, amit hatalmas seregekkel védtek. A visszavonulás 11 órakor történt, ennek a győzelemnek az emlékére harangoznak Kőszegen 11-kor.

A hős Jurisics Miklós ezzel bárói rangot és nem mellesleg Kőszeg városát is elnyerte. Mivel fiúgyermeke nem volt, a birtok halála után a királyi kamaráé lett, majd 1695-ben az Esterházyak kezébe került, akik 1931-ig birtokolták. Ezután a honvédség használta, 1955-ig. A várat 63-ban, aztán pedig 2011-től 2013-ig rekonstruálták.

A Szőlő Jövésnek Könyve: még egy több száz éves hagyomány

A 11 órai harangozáson kívül más is mutatja, hogy Kőszeg számára mennyire fontosak a hagyományok. Az első dolog, amit a látogató alaposabban szemügyre vehet a várban, az a Szőlő Jövésnek Könyve digitális változata. A településen a szőlőtermesztésnek és a borászatnak hatalmas múltja van, már egy 1279-es dokumentumban is említik. A fenti könyv tulajdonképpen egy óriási jegyzetfüzet, ami 1740-től kezdve minden év szőlőtermését és időjárását bemutatja, nemcsak cirkalmas betűkkel, de a szőlőhajtásokról készült gyönyörű rajzokkal illusztrálva. A hagyomány egyébként állítólag a 15. századtól él, de az előző könyvek nincsenek meg. 1740-től fogva azonban bizonyíték is van rá, hogy minden egyes évben (ha kellett, titokban) létrehoztak egy ilyen bejegyzést. Ez manapság ünnepélyes keretek között zajlik április 24-én, Szent György napján.

Az első könyv 250 év után betelt, az elsőt teljes valójában a vár egyik kiállításán (vitrin mögött) vehetjük szemügyre, a recepcióról befelé vezető ajtó melletti számítógépen azonban évszám alapján csekkolhatjuk (nyilván mindenki a születési évét szokta megnézni), hogy milyen volt az adott év szőlőtermés szempontjából. Állítólag még klímakutatók is tanulmányozták a könyvet. A rajzokat mindig tiszteletre méltó személyiségek készítik, egy időben például Bechtold István neves kőszegi ornitológus festett a könyvbe, jelenleg pedig Németh János, aki festőművész és rajztanár.

Klasszikus és kevésbé klasszikus kiállítóterek

A legutolsó felújítás során alakították ki a vár emeletén azt a modern tárlatot, ahol a kiállítási tárgyakon keresztül az épület történetével lehet megismerkedni a megépülésétől kezdve egészen az Esterházy-korszak végéig. Tavaly májustól látható a várban az a felújított, díszes oltár, amit Esterházy Miklós állíttatott 1771-ben, van egy kőtár a várkápolnában, be lehet kukkantani a lovagterembe, ahol általában városi rendezvényeket tartanak, illetve állítólag a vár részét képezi Magyarország egyetlen egyben maradt reneszánsz fala. Látogatásunkkor sajnos nem lett volna érdemes felmenni a toronyba, mert zuhogott az eső, de azt mondják, nagyon szuper a kilátás az egész városra és a Kőszegi-hegységre, úgyhogy a szerencsésebbeknek azt javaslom, ne hagyják ki a lehetőséget.

Rajzeszközöket, papírlapot például több helyen is láttam, és nagyon ötletes az a lehetőség is, hogy a gyerekek frottázs (vagyis „lesatírozós”) technikával lemásolják például a hercegi Esterházy címert vagy egy reneszánsz faldíszítést, ami így rögtön közelebb kerül hozzájuk, mintha csak simán nézegetnék. Pócza Zoltán először Londonban látott ilyet, akkor ütött szöget a fejében, hogy ezt itthon is lehetne alkalmazni.

A falakat sok helyen Somogyi Győző grafikus és festő képei díszítik a várban. Az egykori várost ábrázoló művéről – amit már említettem – ugyan nem mondhatjuk ki, hogy igen, biztosan így festett hajdanán Kőszeg, mégis, az itteni felfogás szerint ahhoz, hogy valamit plasztikussá tehessenek, igenis támpontokat kell adni a látogatóknak. A rajz pedig nagyon látványos, csakúgy, mint a 15-17., de főleg 16. századi katonai viseleteket és fegyverzeteket ábrázoló grafikák: nyilvánvalóan nehéz ma már megmondani, pontosan hogyan festhettek, de a használat, a gyakorlat és az eddig fellelt adatok alapján ez egy jó kapaszkodó.

Elsősorban gyerekcsoportok és családok számára lehet nagy élmény a középkori hangulatú étkezőhelyiség, ahol díszletételek és berendezési tárgyak várnak, amik a 12-16. századi étkezési szokásokat érzékeltetik, emellett a kicsik a katlannal és a tűzhellyel, illetve a régen (és ma is) használt fűszerekkel is megismerkedhetnek. Itt bárki egy csapásra királlyá és királynévá válhat, az asztalon a hamis malacsült mellett ugyanis koronák várják a látogatókat. Persze, hogy a Turista Magazin szerkesztősége sem hagyta ki ezt a lehetőséget.

Egy másik teremben fegyverek másolatait lehet kézbe venni, én egy karvédőt és egy szablyát kapok, fotósunkkal ki is próbáljuk egymás ellen egy kicsit, egy idő után nem annyira könnyű tartani. Egyedül a számszeríjat nem lehet megfogni, az hiába másolat, így is simán átvitte a deszkát, amikor kipróbálták. Vannak még többek között lovassági pajzsok, lándzsák, muskéták, amikkel viszont minden további nélkül ismerkedhetünk.

Végezetül egy filmet néztünk meg: „A magyar történelem 3D-ben”, ami egyáltalán nem olyan egyhangú, mint ahogy a címe sugallja: meglepően tömören és érdekesen jeleníti meg történelmünk fontos mozzanatait egészen a honfoglalástól napjainkig. Annyit érdemes tudni, hogy ehhez külön „mozijegyre” van szükségünk a belépőn felül, 800 Ft-ba kerül. Szerintem megéri.