História

Középkori lovagok legendáját őrizheti a somogyvámosi pusztatemplom

Somogyvámos határában, a festői somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a pusztatorony, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Maga a tömény középkor a puszta közepén. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval, bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Somogyvári D. György
2020. május 19.

Somogyvámos határában, a festői somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a pusztatorony, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Maga a tömény középkor a puszta közepén. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval, bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Enyhén szólva is kissé kalandosra sikerült a megközelítés. A népszerű autónavigációs program megtréfált bennünket, és egy hatalmas vargabetűt leírva, traktorok által szinte járhatatlanná tett földutakon, sűrű bokrok közé vezette járművünket az Ihász-dűlő útvesztőiben. Már-már elvesztettük minden reményünket, hogy rábukkanunk kirándulásunk célpontjára, amikor egy hirtelen, derékszögű fordulattal mesebeli látvány tárult elénk.

Ott magasodott előttünk a nyolcszáz éves kövekből és téglákból álló torony, a maga teljes valóságában, dacosan, kihívóan, fittyet hányva az idő múlásának.

Ez a rom csordultig van történelemmel. Minden eresztékéből szivárog a múlt. Elég, ha az ember kinyitja a szemét, és a történelem máris a képébe bámul.

Kis szerencsével talán még megérte az utolsó Árpád-házi király, III. András uralmának végét, megszenvedte a törökök pusztító hadjáratát, túlélte a sötét középkort, a két világháborút, s az azt követő immáron több mint 70 évet. És még most is ott tornyosul egymagában a pusztában. Nyolcszáz éves falakkal, titokzatos, középkori méltósággal.

DJI_0833_somogyvamosi pusztatemplom_FOTO_Somo

A régészeti feltárások alapján a pusztatemplom valószínűleg a 12. században épült

Fotó: Somogyvári D. György

A somogyvámosi pusztatorony – miként a helyiek nevezik – szántóföldtáblák közé szorulva, egy óriási szószos kanálra emlékeztető földnyelven áll, melyet keréknyomsáv-szélességű csapás köt össze a legközelebbi földúttal. A romtorony mögött fapadra és rönkasztalra leltünk. Leültünk, s némán, az ősi csendben perceken át a templom maradványait csodáltuk.

A határban egyetemes barna hangulat uralkodott, fátyolkék égbolt alatt: a romok rozsdabarnája keveredett a szántóföldek egészséges mélybarnájával, melyből éppen csak kidugták fejüket a világoszöld kukoricapalánták levelei. A torony felsőbb szintjei körül apró madarak röpködtek. Miután meggyőződtek arról, hogy számukra nem jelentünk veszélyt, zavartalanul folytatták a kiesett téglák és kövek helyének üregeibe rejtett fiókáik etetését.

Némi elmélkedés után nekiláttunk, hogy fölfedezzük magunknak a templomromot. Minket is elsősorban a karcsú, téglából épített, 21 méter magas torony érdekelt, s annak fejéke, a középkori gúlasisak. A torony talpazata szabályos négyszög, 4 x 4 méteres belmérettel, boltozott térből indul, azonban felfelé menet, a második emelet szintjén a keresztmetszete hirtelen nyolcszögletűvé válik, s ebben a formában olvad fokozatosan gúla alakúvá a sisakban.

DJI_0828_somogyvamosi pusztatemplom_FOTO_SOMO

A különleges toronysisak és a nyugati fal maradványai madártávlatból

Fotó: Somogyvári D. György

A belsejében fölfelé tekintve még megpillanthatunk néhány csillagalakban egymáson átfektetett, szúette fagerendát, melyek a belső szegleteket kötik össze. Valószínűleg ezekre volt felfüggesztve a templom harangja.

A harang, mely a középkorban túlzengte a tevékeny élet zsivaját, melynek jól ismert hangja egyszer gyászt, máskor örömet hirdetett, veszélyre figyelmeztetett vagy éppen ájtatosságra intett.

A gerendák alatt négy félköríves ablaknyílás tekint a négy égtáj felé. A rajtuk keresztül beáramló fényben tisztán láthatóvá válnak a mesteri módon felrakott téglasorok, az egykori építők szakértelmét dicsérve.

P5085709_torony belulrol_FOTO_JA

A jellegzetes, négyszögből nyolcszögbe formálódó torony belülről

Fotó: Joó Annamária

A torony építési módjából kiindulva, Kozák Károly régész több hasonló nyolcszögletű torony korabeli történetét tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a „somogyvámosi templom kora gótikus átépítésének köze lehetett a magyarországi Johannita keresztes-ispotályos lovagokhoz”, akik a Szent János lovagrendhez tartoztak, és a keresztes háborúk során megsérült katonákat ápolták. Ezt a feltevést megerősíti az a tény, hogy nem messze Somogyvámoshoz, az egykori johannita konvent helyén, Csurgón szintén látható egy hasonló toronytípus. Egyébként oklevéllel igazolható az, hogy a rend birtokain, a 13. és 14. században több ilyenfajta torony épült, többek között Szegeden, és a délvidéki Aracson és Bácson.

P5085695_toronybejarat es felkorives szentelymaradvany_FOTO_JA

A torony bejárata és a szentélyfal maradványai

Fotó: Joó Annamária

A somogyvámosi torony a sekrestye hagyományos helyén épült, a szentélyszűkület „hónaljában”, magának a templomnak az elrendezése a kor ferences kolostortemplomaira emlékeztet, egy átjáróval a karzatra.

Manapság a torony mellett már csak a nyugati fal áll, és jól kivehető a félköríves szentély.

Írott források hiányában a szakemberek sem tudják, kik voltak a templom építői, s még a feltárások sem nyújtottak arról bizonyítékot, hogy mi volt a templomot körülvevő és a törökök által elpusztított falu neve.

P5085747_negyszog alju_nyolcszog teteju torony a nyugati fallal_FOTO_JA

Somogyvámostól nem messze, az Ihász-dűlőn lévő szántóföldek lankái között, a semmi közepén nyújtózkodik a pusztatorony

Fotó: Joó Annamária

A múlt század második felében Valter Ilona régész ásatásokat folytatott a helyszínen, és felderítette, hogy a mai romtemplom helyén egy „kisebb, félköríves kápolna állt”, amelyet valószínűleg a 12. században építettek. Ennek alapjaira húzták fel, kora gótikus stílusban a későbbi, sokkal nagyobb méretű templomot, felhasználva a kápolna északi falát, s kibővítve annak szentélyét.

Valter Ilona feltételezte, hogy az Árpád-kori Csopak faluhoz tartozott a templom, mivel egy 1229-es oklevél ezt a helyet, ezzel a falunévvel, a fehérvári káptalan birtokaként említi.

Furcsa érzés volt a szentély megmaradt, alacsony kőszegélyén üldögélve azon gondolkodni, hogy hét-nyolcszáz évvel korábban házak sorjáztak a simára boronált kukoricaföldek helyén, emberek tették mindennapi dolgaikat, akik itt születtek, szerettek, családot alapítottak és dolgoztak. Hallgatták a nyolcszögletű toronyban megszólaló harang zúgását, s az alsóbb szinteken lévő lőrésszerű ablakokból őrök figyelték, nem tűnik-e fel a látóhatáron az ellenség. Valahol a közelben kell lenni egy temetőnek is a barna föld alatt, ahol nemzedékek alusszák örök álmukat.

P5085769_somogyvamosi pusztatemplom_FOTO_Somo

A pusztatemplom körüli padoknál hosszasan ücsörögve lehet egyszerre gyönyörködni a tájban és e páratlanul szép építészeti emlékünkben

Fotó: Somogyvári D. György

A somogyvámosiak büszkék a tornyukra. A település jelképének tartják, ezért megbecsülik, s gondozzák, ahogy kitelik szerény költségvetésükből. A faluban nemzedékről nemzedékre száll egy legenda, mely szerint a falak Koppány vezér egyik fiának, a kis Kupának holttestét rejti.

Az önkormányzat nemrégiben fehér murvával felszórt utat épített ki a toronyhoz, melyen rövid sétával el lehet érni a rom helyszínét, és melynek kiindulópontján, a falu szélén parkolóhelyet is létesítettek. Mindezt csak hazafelé indulásunkkor fedeztük fel. Úgy tűnik, az általunk használt GPS navigációs program munkatársai elfelejtettek szétnézni Somogyvámos környékén az utóbbi időben.

P5085744_torony es a templom nyugati falanak maradvanya_FOTO_JA

A támpilléres hajó nyugati végében teljes magasságban megmaradt a nyugati oromfal

Fotó: Joó Annamária
Megközelítés

Turistaút is vezet ide, Somogyvámosból a sárga sávon lehet idesétálni. Tipp: A somogyvámosi pusztatemplom kétségtelenül érdekes látvány, de nem tölti ki az egész napod. Érdemes összekötni a kirándulást a közelben lévő Krisna-völggyel és az ott található Indiai Kulturális Központ és Biofarmmal.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!


Cikkajánló