Kiderült, hogy Ipolytarnóc területén 17-18 millió évvel ezelőtt a mai hüllőkre és kétéltűekre emlékeztető állatok is éltek azon 11 gerinces faj mellett, melyeket eddig fedeztek fel az Ősvilági Pompejinek is nevezett területen.
Kordos László paleontológus, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízott szakértője elmondta, az újabb megkövült lábnyomok 2014 nyarán kerültek elő a látogatóknak kiépített, korábban feltérképezetlen területről, a geológiai tanösvénynél átvizsgált 68 négyzetméternyi felületen, egymásra taposott rétegekben. A krokodilokra, teknősökre, gyíkokra, kétéltűekre emlékeztető lények ugyanabban az időszakban éltek, mint azok az orrszarvúk, párosujjú patások, ragadozók és madarak, amelyek nyomait már korábban felfedezték.
A kutatások jelenleg is folynak, az eredmények első nyilvános szakmai bemutatására a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén kerül sor március 18-án - fűzte hozzá Kordos László, kiemelve, hogy az új leletek új fejlesztési, bemutatási távlatokat nyitnak az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen.
Az újabb leletek szakmailag nagyon fontos eredménynek számítanak - hangsúlyozta a professzor, hozzátéve: „eddig is tudtuk, hogy a világban ez a leggazdagabb lábnyomos lelőhely, beleértve a dinoszauruszos lábnyomos helyeket is, mert már ezelőtt is legalább 3 ezer lábnyomot térképeztünk fel Ipolytarnócon néhány száz négyzetméternyi területen”.
"legalább 3 ezer lábnyomot térképeztünk fel Ipolytarnócon néhány száz négyzetméternyi területen”
Azt, hogy mi található még a kőzetrétegekben, speciális technikával, komputertomográfos módszerrel, vagyis a vizsgált rétegeket képzeletbeli lapokra bontva lehet majd kideríteni. Kordos László szerint még a nagyon nehezen látható és dokumentálható nyomokat is „elő lehet hívni” felszíni lézerszkenneléssel.
Ipolytarnócon 1900-ban fedezték fel őslények lábnyomait, legutóbb Tasnádi Kubacska Antal végzett itt ásatást az 1930-as, majd az 1960-as években, eredményeit az Expedíció az időben című könyvben foglalta össze. Kordos László 1985-ben írt monográfiát a „régi” lábnyomokról, mint fogalmazott, „ezeket az újakat senki nem vette észre 115 éven keresztül”.
A terület élővilágát a miocén idején vulkánkitörés pusztította el, egyben ez tette lehetővé, hogy az ősi maradványok évmilliókat vészelhessenek át. Itt találták meg a világ egyik legnagyobb megkövesedett fenyőféléjét, a gerincesek között orrszarvúak, medvekutya, őz- és szarvasfélék, illetve madarak iszapba kövült nyomait.
