Elsőként a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján jelent meg a hír, hogy megszüntetik a Mátrafüredet Mátraházán át Parádóhutával összekötő sárga kereszt jelzésű turistaút egy rövid, a Kékes csúcsától északra eső szakaszát.

Amiért ez a fejlemény mégis figyelemfelkeltő – és megosztó –, annak az az oka, hogy a mindössze 2 km hosszú szakasz egy őserdőn, a Kékes Erdőrezervátum különösen szép magterületén vezet át.

A döntés természetesen nem egyik napról a másikra született meg, a háttérben valójában évek óta folyt egyeztetés az érintett felek – a nemzeti park, az erdőgazdálkodó, az állami szervek, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ), valamint a helyi és megyei természetjáró szervezetek – között.

Az ilyen esetekben mindig egyensúlyba kell hozni az erdőgazdálkodási, a természetvédelmi és a turisztikai érdekeket, amelyek gyakran ellentétesek egymással. Az optimális kompromisszum az adott helyzettől és a terület jellegétől függ;

Miért érdemelnek különösen erős védettséget az erdőrezervátumok?

Ahhoz, hogy jobban megértsük a döntés okát, először nem árt tisztázni, mik is azok az erdőrezervátumok. Ezek az erdőterületek a természet változásának laboratóriumai, ahol a természetes erdődinamikai folyamatokat teljes ciklusban tudják vizsgálni a kutatók, erdészek és ökológusok.

Ennek érdekében a rezervátumok magterületén minden gazdasági tevékenység tilos, tehát nem zajlik semmilyen erdőgazdálkodás vagy fakitermelés sem (a védőzónákban ugyanakkor bizonyos feltételek mellett természetközeli erdőgazdálkodás folyhat a törvények szerint). Megismerésük, megértésük és folyamatos figyelemmel kísérésük alapvető fontosságú az erdők védelme és fenntartható kezelése szempontjából.

Egy erdőrezervátum magterületből és védőzónából áll. A magterületen biztosítani kell az ökoszisztéma természetes folyamatainak háborítatlanságát. Ezt veszi körül a védőzóna, amelynek elsődleges szerepe a magterület megóvása, tehát a környező területeken fellépő közvetlen emberi behatások ellen véd.

Nem mindegyik erdőrezervátum látogatható, de az összesnek a magterülete fokozottan védett természeti terület, így amelyikben vezetnek jelzett turistautak, azokról a törvények szerint szigorúan tilos letérni. Ahogy leszedni, megbolygatni, hazavinni is tilos bármit, ami ott él.

Miért kellett megszüntetni a magterületen átvezető turistautat?

A cikkünk elején említett turistaút megszüntetését a területen illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezdeményezte. A miértekről Magos Gábort, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegységvezetőjét, őrszolgálatvezetőt kérdeztük.

„Egy ideje a természet ténylegesen kezdi visszahódítani magának a területet, egyre több a kidőlt fa, így jelentős beavatkozás kellene ahhoz, hogy a jelzett út folyamatosan járható legyen – mondta el. – Azonban

Ha a kirándulók kedvéért fenntartanánk a turistautak járhatóságát, az természetvédelmi és erdőkutatási szempontból sem lenne elfogadható” – tette hozzá.

Magos Gábor felidézte, hogy az erdészet legutóbb 2005 táján szabadította meg ezt a kékesi útszakaszt a kidőlt fáktól, aminek az lett az eredménye, hogy krosszmotorosok jelentek meg az erdőben.

„Amióta nem „takarítják” a turistautat, ez a jelenség szerencsére megszűnt, de még mostanában is előfordult, hogy valakik jogtalanul kettéfűrészeltek kidőlt fákat” – mondta el. Ha engednék az emberi jelenlétet, akkor mindenkinek úgy kellene viselkednie, hogy a lehető legkisebb nyomot hagyja maga után. Ehhez képest a szakember elmondása szerint a tapasztalat sajnos az, hogy sok erdőlátogató egy-egy kilátópont kedvéért elhagyja az ösvényt, letaposva az értékes gyepeket, az élőhelyeket megbolygatva kőgúlákat építenek, és nem szándékosan, de akár becipelnek fertőzéseket, invazív fajokat is a fokozottan védett természeti területre.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenhova természetvédelmi őröket állítani, ezért a nemzeti park igazgatóság szerint az a legjobb megoldás, ha teljes egészében kizárják az emberi jelenlétet a magterületen – nem mellesleg ez a jogszabályi előírás is. Ennek nyomós oka van: az erdőrezervátumok magterülete tulajdonképpen természetes kutatólaboratórium, ahol egész egyszerűen minden emberi jelenlét zavaró, mert óhatatlanul módosítja az ökoszisztémát, vagyis azt, amire a kutatás irányul.

A természet védelme a természetjárók számára is fontos

Az MTSZ alapvetően a természetjárók érdekeit hivatott képviselni, aminek részeként a lehetőségeihez mérten próbálja védeni a meglévő turistaúthálózatot. Régebben – de akár tíz évvel ezelőtt is – a fokozottan védett természeti területeket átszelő turistautak sem okoztak különösebb konfliktust ember és természet között, hiszen a maihoz képest sokkal kevesebb túrázó járta az erdőt.

Természetvédelmi szempontból az sem vállalható, ha a túrázók elkezdik kerülgetni a kidőlt fákat, hiszen ezzel új ösvényeket hoznak létre, ugyancsak beleavatkozva az ökoszisztémába. A szabványos, az MTSZ által felfestett sárga kereszt jelzésre ráadásul párhuzamosan rávezettek egy szívbarát ösvényt is, és ez még több embert vonzott az értékes, de sérülékeny környezetbe.

Nem mellékes szempont az sem, hogy a forgalom növekedése miatt egyre nagyobb a balesetek bekövetkezésének valószínűsége. Ez azért jelenthet problémát, mert előfordulhat olyan helyzet, amikor a mentést végzőknek nagyobb erőkkel kell a helyszínre vonulniuk, ami még a turistaforgalomnál is komolyabb zavarással jár.

Egy turistaút megszüntetésekor vagy áthelyezésekor az MTSZ figyelembe veszi azt is, hogy a hálózat milyen alternatívákat tartogat, azaz el lehet-e terelni a túrázókat úgy, hogy ne kelljen nagyot kerülniük, és a természeti élmény se szenvedjen csorbát.

A Kékesen ez megvalósul, hiszen a sárga kereszt jelzésnek két közeli szomszédja is van: északon a piros kereszt jelzésű turistaút a védőzóna peremén, délen pedig a sárga sáv jelzés közvetlenül a magterület mellett vezet. Ez egyébként a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság számára is fontos szempont volt: Dudás György általános igazgatóhelyettes elmondta, hogy ők is

Az MTSZ ezeket az érveket mérlegelve fogadta el a sárga kereszt jelzés rövid szakaszának megszüntetését, hiszen a természet védelme a természetjárók számára is fontos szempont kell, hogy legyen, és ez a fokozottan védett természeti területekre különösen érvényes.

Nem példa nélküli a tiltás

Megkerestük a hazai erdőrezervátum-kutatást koordináló Ökológiai Kutatóközpontnál dolgozó dr. Horváth Ferenc erdőökológust, aki elmondta, hogy az Erdőrezervátum Program 63 területet tart számon, bár még nem mindegyik lett kihirdetve. Ezek közül elenyésző, 5 körüli azok száma, ahol a magterületen turistaút vezet keresztül.

Elmondása szerint ők is egyetértenek a mostani döntéssel, bár hozzátette, hogy a túlszaporodott vadállomány miatt sokkal jobban aggódnak. Kutatások szerint érezhető és látható hatásai vannak az erdők cserjeszintjében a vadállatok jelenlétének – néhol teljesen el is tűnt ez a szint.

A Kékesen kívül máshol is adódhatnak a mostani turistaútvonal-megszüntetéshez hasonló dilemmák, amelyek mind egyedi döntést igényelnek. Ilyen pl. a szintén mátrai Csörgő-völgy Erdőrezervátum esete is, ahol a közeljövőben csekély mértékben, de módosulni fog a turistaúthálózat ritkán járt része. Azok az utak, amelyeknek nincs a közelben alternatívája, ugyanakkor a már említett okokból a magterületen is megmaradnak.

Az erdőrezervátumok védelme közös érdekünk

A Kékes Erdőrezervátum hazánk különösen értékes erdőterülete. Az egykori hatalmas, több ezer hektáros parkerdőből a XX. századi erdőgazdálkodás nyomán mára csak szórványok maradtak meg a gerinceken (Som-hegy, Szállás-hegy, Disznó-kő, Cserepes-tető), valamint a Kékes északi erdőállománya, azaz maga a rezervátum.

A hazai természetvédelem kifejezett szándéka, hogy ezeket az élőhelyeket megóvja, hiszen az erdőrezervátumok magterületein nem csupán a gazdasági, de mindenfajta emberi jelenlét is káros lehet. Magyarország területének alig több, mint 1%-a áll fokozott természetvédelmi oltalom alatt, ezen belül is kis területet alkotnak a rezervátumok. Az érintetlenségüket megőrizni minden természetszerető közös érdeke.