Múltat rejtő bakonyi kőtorony, ahol mesés a kilátás – Essegvár

Bánd határában egy nem mindennapi erősség maradványait találjuk, amelynek dombon álló fehér csonka tornya csodás kilátást enged a Bakony déli tájára.

Szöveg és fotó:
2024. február 10.

Bánd határában egy nem mindennapi erősség maradványait találjuk, amelynek dombon álló fehér csonka tornya csodás kilátást enged a Bakony déli tájára.

Veszprémtől csupán negyedórányi autózásra, a 8-as út és a Séd-patak mentén fekszik Bánd, a mindössze néhány száz fős község, melynek mészkőszirten álló nevezetessége már messziről hívogatja felfedezőit. Igaz, a kőtorony látványa nem uralja a tájat, s talán a faluból nézve elsőre fel sem tűnik az ódon építmény fehér tömbje, közeledve feléje azonban egyre kíváncsibb lesz a szemlélő: milyen történelmi emléket tartogat ez a szabadon látogatható dombtető?

Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, a Séd-patak mellől induló meredek ösvényen kell felkapaszkodnunk. Néhány lépést követően már a széles várárokból felnézve csodálhatjuk Essegvár csekély falmaradványait, illetve egyetlen megmaradt tornyát, ami ebből a szögből tekintélyes méretűnek hat. Miután felértünk a füves dombtetőre, figyelmünket és lépteinket továbbra is a magányos bástya vonzza, aminek mészkőből rakott négyszögletes falai közé ráccsal védett bejárat enged bebocsátást. Odabent egyszerű ácsolat fogad, meredek létrák vezetnek a vaskos falakkal közrefogott torony kilátószintjére. Körültekintve konstatáljuk, hogy gyorsan meghódítottuk a várat: szép kilátás nyílik a Bakony északi és déli vonulatára, de olybá tűnik, hogy a panorámán túl nem sok érdekesség maradt számunkra a hegytetőn. Ez azonban nincs teljesen így. Ha jobban szétnézünk, több dolog is mesélni kezd a hely misztikus történelméről.

Tőlünk délre a Mecsek-hegy, a Balog-szeg, Miklós Pál-hegy, Malom-hegy, Csatár-hegy 400 méteres hegykúpjai alkotnak egybefüggő láncolatot. Északon a hegység központi, hosszan elnyúló háta húzódik, Bánd házain túl pedig a közeli Herend, Márkó és Szentgál településekre is rálátunk.

Ha a toronyból nem csak a távolba tekintünk, feltűnnek a várdomb platójának keresztjei, a kálvária stációinak szanaszét heverő kövei, valamint a régészeti feltárások után maradt gödrök, melyek mind-mind külön történetet regélnek. A több szakaszban végzett ásatások során több dolog is kiderült a hajdani vár méreteiről és formájáról. Ma is látszik, hogy dél és kelet felől jókora szárazárok védte, fahidas bejárata valószínűleg a keleti oldalon volt.

A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60 x 70 méter nagyságú vár első falai, és a várudvart övező, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, melyeket feltehetően a 14. században építettek át kőépületekre, köztük az északi oldalon állt kápolnát.

Külső tornyait és egyes helyiségeit – köztük a lovagtermet is – feltehetően a 15. században emelték. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna. A kilátást engedő tornyon és a hozzá kapcsolódó keleti, illetve déli falmaradványon kívül minden megsemmisült, illetve a föld alatt vannak, ahogy ezt egy 2019 nyarán végzett talajradaros felmérés is kimutatta.

A kettéválasztott vár
Az ásatások eredményeiről a gödrök melletti táblákról informálódhatunk. Többek között megtudhatjuk, hol húzódnak a talaj alatt rejtőző falmaradványok, hol lehetett a várkonyha és a Szent Györgyről elkeresztelt kápolna, illetve az az érdekesség is kiderül, hogy a várdombot egy széles árok osztotta ketté, egy északi és egy déli várrészre. Erre az egyediségre a korabeli oklevelek adhatnak magyarázatot, miszerint a várat több alkalommal több család is egyszerre birtokolta: elképzelhető, hogy az erődítményt a tulajdonosok egyszerűen kettéválasztották.

Számos lelet napvilágra került: kerámiatöredékek, számszeríjhoz való nyílhegyek, konyhai hulladékok (állatcsontok) kerültek elő. A domb északi oldalán a régészek egy Árpád-kori temetőt is feltártak, ami még a vár megépülése előtti időkből származik. A sírok ékszereket, pénzérméket, cserépedényeket rejtettek.

Essegvár krónikája

A feltehetően 13. század második felében emelt várat először 1309-ben említik írásban Castrum Scegh néven (Igmánd nemzetsébeli Lőrinc erdélyi vajda eladta egy Lőrinte nevű előkelőnek.) Lőrinte Károly Róbert oldalán harcolt, ezért Kőszegi Iván, a félelmetes dunántúli oligarcha hadba vonult ellene. A támadók elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost, akit lófarkon hurcolva kivégeztek. Az erődítményt négy év múlva a király seregei visszafoglalták, az uralkodó pedig a meggyilkolt várúr fiának adományozta Essegvárat. Ettől kezdve az Essegvári családnevet felvett utódok birtokolták a várat egészen a 16. század közepéig. A vár lakóhelyeként és birtokközpontként is szolgált a családnak.

A vár hanyatlása 1499-ben kezdődött meg, amikor Essegvári Ferenc, a Szapolyaiak pápai várnagya zálogba kapta felesége, Himfy Orsolya birtokait, így székhelyét a nagyobb Döbrönte várába tette át. Ezt követően nem sokat tudunk a vár sorsáról: feltehetően a török dúlás idején, Veszprém 1552-es elestével semmisülhetett meg. A török kiűzése után az újjáéledő falu építőanyagként tekintett a romvárra, köveit szinte teljesen elhordták.

Regélő keresztek

Külön történetük van a hegytető északi végén álló kereszteknek is. A közelmúltban állított kettős kereszt mellett egy kálvária is áll, aminek különös históriája van: Bánd hívő lakosai az 1930-as évek elején határozták el, hogy falujukban kálváriát emelnek, azonban szándékukat több baljós jel is kísérte. Rossz ómennek tekintették, hogy a stációkhoz használt, Balatonalmádiban kitermelt vörös homokkő szállítása közben az egyik falubeli az életét vesztette, illetve az építmény 1933-as felszentelése során támadt hatalmas vihart is rossz előjelnek vették. A kálvária nem sokáig állt. A II. világháború és az időjárás áldozata lett. A köveit elhordták, és csupán 2003 augusztusában került vissza a három kereszt az eredeti helyére.

Bár Essegvár csonka tornyának megtekintése nem kimondottan nevezhető klasszikus értelemben vett várlátogatásnak, a helyszín – ha másért nem – panorámája miatt mindenképpen megéri az érdeklődést. A könnyen megközelíthető várhegy északi lábánál szuper játszóteret és padokat találunk, ami a családi kirándulások kiváló piknikhelyéül szolgál.

Cikkajánló