Sífutás, telemark, túrasí, splitboard - mindent a technikákról, a helyszínekről és a szükséges felszerelésről.
Sífutás
A hazai hegyek többnyire nem bővelkednek hóban, ahhoz azonban a legtöbbször elegendő van, hogy futólécet csatoljunk. Az élmény nem hasonlítható a síeléshez, hiszen egészen más a tempó és jellegében is teljesen más - ez egy tipikus aerob sport. Leginkább a terepfutáshoz vagy a hegyi-kerékpározáshoz tudnám hasonlítani. Másfajta kondíciót is igényel, hiszen itt az izomerőnket az előrehaladáshoz használjuk, akár órákon át, sík, illetve dombos terepen. Természetesen valamilyen szintű technikai tudást ez a sport is igényel, mivel a lécek lejtőn történő irányításához ugyanúgy el kell sajátítani a mozgást, mint síkon, valamint felfelé, a lendület megszerzéséhez, a sífutást mégis bárki elkezdheti - kortól és edzettségi szinttől függetlenül.
Sífutásra minden olyan helyszín alkalmas, ahol legalább 15 centi hó van, de mivel az északi sísportok legnépszerűbbikével van dolgunk, a sífutók leggyakrabban a sífutó pályákon lelhetők fel. Nem kell semmi komolyra gondolni, a sífutásra kijelölt pálya jelenthet egy erdei ösvényt is, amelyet előkészítenek - a szakágnak megfelelően. Ez a korcsolyázótechnika esetében a nyom lesimítását (ratrakolását) jelenti, a klasszikus technika esetében pedig két párhuzamos nyomot, amelyek a léceket vezetik.
Sífutó technikák
Párhuzamos, diagonális vagy klasszikus. Klasszikus, mert a hetvenes évekig nem létezett más technika. A két léc párhuzamos nyomokban fut, így irányítani nem kell. A léc közepére felhordott tapadóvaksz vagy a kötés alatti rész pikkelyszerű bordázása lehetővé teszi, hogy a sí megtapadjon a havon, amíg a testsúlyunk nagy része rajta van. Ha a két lécen egyenletesen oszlik el a terhelés, a tapadófelület nem ér le, így a léc siklik a havon.
A párhuzamos, diagonális vagy klasszikus technika
A technika előnye, hogy bármilyen intenzitással végezhető: lehet vele versenytempót menni, ugyanakkor rekreációs mozgásnak is kiváló alacsony intenzitással (ez utóbbi külön nevet is kapott: nordic cruising). Nyom sem feltétlenül szükséges hozzá, az off-track és a backcountry sífutásban is ezt a technikát használják. Nincs szélességigénye - ahol a vállunk elfér, a lécek is elmennek, ezért erdőben is használható.
A szabadstílusú vagy korcsolyázótechnika
A szabadstílusú vagy korcsolyázótechnika valóban a jégkorcsolyához hasonló mozgást takar, csak a hosszú lécek miatt más lábtartással. A lécek talpán semmilyen tapadófelület nincs, tehát hátrafelé is csúsznak. A versenysportban ma már ez dominál, gyorsabb, mint a klasszikus, ugyanakkor főleg dombos terepen egy bizonyos intenzitás alatt nem működik.
Csak előkészített pályán űzhető, illetve legalább 1,5 m széles nyom szükséges hozzá.
Helyszínek
Az off-track vagy a backcountry sífutást bárhol űzhetjük, ahol van egy kis hó. Egy backcountry szettel már egész jól le lehet jönni egy havas hegyoldalon is, persze ne várjunk el olyan teljesítményt, mint egy túraléctől, főleg a kötés és a cipő rugalmassága miatt.
Magyarországon elég kevés karbantartott sífutó terepet találunk. Budapestieknek a Normafa ajánlható, ahol közösségi munkával, hószánnal tarják karban a sífutó nyomokat. Skate és klasszikus nyomot is fektetnek. Hátránya, hogy a kirándulók göröngyösre, jegesre tapossák egyes részeit.
Az ország legnevesebb sífutó centruma Galyatető, de sajnos ritkán kezelik a pályát, és meredeksége miatt csak tapasztaltaknak ajánlom. Bánkúton is egész komoly pályarendszert találunk. Az ország legjobban karbantartott rendszere pedig a soproni.
Szlovákiában Csorbató a sífutóélet egyik központja, de az én tippem mégis inkább Skalka, ahol európai szinten is lenyűgöző rendszert találunk.
Tippünk, a skalkai pályarendszer térképe
Ausztriában szinte minden sípálya mellett találunk sífutó nyomokat, így csak párat emelnék ki. A közeli St. Jakob im Walde talán a legjobb. Kicsit távolabbra utazva, Ramsauban, 150 km pályát találunk. A klasszikus stílus kedvelőinek pedig titkos tipp a Hochkar melletti Ablass, erdei nyomaival. Jól karbantartott, de eldugott, így szinte kihalt rendszer.
Telemark
Gyakorlatilag lehetetlen behatárolni, ám ami közös az összes telemarkban, az a lesiklótechnika. A telemark évtizedeken keresztül összefonódott a sífutással, és csak a 70-es évek közepén kezdték újra felfedezni lesiklásra. Ami minden telemarkban közös, hogy a kötése felfelé haladásra és lesiklásra egyaránt alkalmas, mindenféle átkapcsolás nélkül.
A telemarktechnika lényege a mozgás szabadságában keresendő. A mozdulatsor nem hatékony, nem bánik takarékosan az izomerővel, és instabilabb is az alpesi technikáknál, de a szépsége az, ami miatt megéri űzni ezt a sportot. Aki sietni akar, akinek a sebesség a legfontosabb, az inkább a túrasíelés háza táján kutakodjon!
Felszerelés
Telemarkos igényeinknek megfelelően állíthatjuk össze a szettünket. Sík vagy dombos terepen túrázni a legjobb egy klasszikus, könnyű és hosszú telemarkléc 75 mm-es kötéssel, akár bőrbakanccsal vagy egy backcountry sífutó bakanccsal. Lefelé ugyan nem leszünk vele síbajnokok, de hosszú túrákra kimondottan jó választás. Ez máig népszerű az USA egyes vidékein és Skandináviában.
Egy klasszikus kábeles és egy modern telemark kötés
Jó kompromisszum egy könnyű túrasíléc 75 mm-es kábeles kötéssel és modern, műanyag bakanccsal. Aki pedig igazi freeride élményekre vágyik, az vegyen egy széles derekú twintip lécet kioldófunkciós kábeles, avagy Rottefella NTN kötéssel.
Egy felhajló csőrű és farkú, azaz twintip léc felépítése
Helyszínek
Könnyű, puha bakancsos szettel a dombságokat és a hazai hegyeket is célba vehetjük. Túra- vagy freeride lécre épített telemarkkal pedig gyakorlatilag mindent bevállalhatunk, amit túrasível is megtennénk. A részleteket lásd a következőkben.
Túrasí
Ha igazi hegyet kell léccel megmásznunk, egy komoly túrasí lesz a leghatékonyabb társunk. A lábunk felfelé haladva szinte szabadon mozog, míg lefelé a felszerelés a lesiklószettekhez hasonló kontrollt és élményt nyújt.
Egy túrakötés egy modern, kemény bakancsos telemarkkötésnél lényegesen könnyebb, illetve a kezeléséhez szükséges technika is könnyebben tanulható, ráadásul univerzálisabb.
Régi és új iskola
A klasszikus túraléceknél a tömeg volt az elsődleges szempont, s a középkategóriás felszereléseknél is ugyanaz az építési elv köszönt vissza, mint a síalpinra szánt versenyhardverben. Ez persze felfelé nagyon jól jön, mert minden 100 gramm, amelyet a lábainkon megspórolunk, hatványozottan térül meg. Felfelé legalábbis. Csakhogy le is kell jönni a hegyről...
Az új iskola is szem előtt tartja a súlyt, de a lesiklás élményére helyezi a hangsúlyt. A freeride lécek megjelenése felülírta az élmény fogalmát a hegyen, és ez a trend lassan a túrasízők világába is beszivárgott. Ennek köszönhetően ma már nem csupán könnyebb freeride lécekből lehet szűzhavazós túraszettet építeni, hiszen a túraléc-specialisták is egyre több széles derekú modellt gyártanak.
Helyszínek
Könnyű lécekkel már a hazai hegyekben is van keresnivalónk. Az ország legkomolyabb túrasíéletének a Börzsöny lejtőin lehetünk részesei, sőt, külön túrasíjelzéseket is találunk az erdőben, amelyek a Nagy-hideg-hegyi turistaházhoz vezetnek.
Külföldön pedig végeláthatatlan a kínálat, rengeteg hegyen karókkal kitűzött túraútvonalakat találunk. Ilyen például az Alacsony-Tátra gyönyörű gerince. Itt népszerű túra a Gyömbér- és a Chopok-csúcstámadás is. Ausztriában a határhoz közel elsősorban a Rax-Schneeberg-csoportot ostromolják a fókások, de szép időben a Semmeringen, valamint Niederalpl felett is nagy a nyüzsgés.
Splitboard
Aki mindig irigyelte a túrasízőket, de nem síel, csak deszkázik, annak sem kell lemondania az élményről. Számomra a board egyébként is a szűzhavazás szinonimája, sokkal inkább való az erdőbe és a sziklás hegycsúcsokra, mint a kezelt pályákra (az alpesi deszkák természetesen kivételt képeznek). Márpedig egy splitboarddal hegyek ezrei kerülnek a látókörünkbe, olyan helyek, amelyekre nem visz fel a sílift, hiszen egy jó splitboard ugyanazt nyújtja, mint egy freeride túraléc.
Felszerelés
Ahogyan a neve is utal rá, ez egy két félre szétszedhető deszka. A kötéseket leszereljük, a lapot szétszedjük, a kötéseket visszaszereljük mászópozícióba, fókát ragasztunk, és indulhatunk felfelé. Persze az átszerelés pár percet igénybe vesz, erre az időre pedig le is kell csatolnunk, de némi rutinnal mindez nem jelent gondot.
A két deszkafél mindkét oldalán fémkantnit találunk, hiszen traverzálásnál mindkét lécen szükségünk lesz erre az elemre.
A lap torziós merevsége persze nem lesz annyira jó, hiszen középen ketté van vágva, de minél puhább a hó, ez annál kevésbé számít.
Bár a freeride-ban ma már szinte egyeduralkodó a puha cipő és kötés, splithez érdemes mégis kemény bakit, avagy akár túrasíbakancsot és kemény kötést használni. Az oka a traverzálásban keresendő, ugyanis a puha cipő és puha kötés kombinációjának oldalirányú merevsége gyenge, így hiába próbálunk élezni, a lap szinte lefekszik a hóra.
Kapaszkosó „sarkantyúkkal” is ellátható
A splitboard már nem akkora kuriózum, mint pár éve. Magyarországon is hozzájuthatunk szakboltokban.
Helyszínek
A splitboard nem lankákra való. Egy-két hazai lejtő megcsúszható vele, de alapvetően inkább a magasabb külföldi hegyekben érdemes az élményeket keresni. A célpontok gyakorlatilag ugyanazok, mint amelyek túraléccel teljesíthetők, egy kivétellel: gerinctúrának deszkával nem érdemes nekivágni. Míg egy túrasíző vagy egy telemarkos átszerelés nélkül, fókával lecsúszik a rövid lejtőkön, hogy nekivágjon a következő mászásnak, addig a túraboardot minden lejtő előtt lecsatoljuk, lefókázzuk, átszereljük.
Kapcsolódó cikkeink:
Ilyen, amikor a hó megérkezik a Dunakanyarba
Egészségrecept hideg hónapokra
