Az egyik este óriási fennforgás hangjai szűrődtek be a nyitott ablakon. Olyan volt, mintha megtermett vaddisznók túrnák fel épp a kertet vehemens szuszogás és zörgés közepette. Az elemlámpa fényénél aztán kiderült, hogy a betolakodók jóval kisebbek, mint amire a zaj alapján következtetni lehetett. Valójában csak két süni próbált intimen egyesülni az udvaron.
Jobban mondva: eleinte csupán a hímnek állt szándékában véghez vinni az aktust, a nőstény inkább csak forgolódott és menekült előle. Mint egy kis utánajárás után megtudtam, éppen ebben áll a sünök egyedi udvarlási rituáléja, ami akár órákig is eltarthat. A fiúsün szaglás alapján felkutatja a lányt, és fáradhatatlanul köröz körülötte, miközben jó hangosan szuszog és fújtat. A procedúrának neve is van: angolul hedgehog carousel-nek, azaz „sün körhintának” hívják.
A nősténynek nem egyszerű a bizalmába férkőzni, először még támadhat is, a tüskéit pedig kimereszti, hogy a hímnek esze ágában se legyen felmászni a hátára. A vircsaft hangjai más hímeket is odacsalogathatnak, ilyenkor ezek lemeccselik egymás között, melyikük folytathatja az udvarlást. Amikor a nőstény úgy ítéli meg, hogy a hím eleget próbálkozott, elernyeszti a tüskéit, és megadja magát. Így a hím sebesülés nélkül közeledhet felé.
A 18 +-os jelenetet alább meglesheted David Attenborough narrációjával:
Az elemlámpa fényénél én csak a körhinta-fázisnak voltam szemtanúja, aztán inkább békén hagytam a párt, akik a hangokból ítélve a kis közjáték után rövidesen zavartalanul folytatták a légyottot.
Mi történik a nász után?
Miután a hím befejezte az aktust, megy a dolgára; később a nőstény és a hím több másik sünnel párosodik, így vegyes almok is születhetnek. A sünmama egyedül neveli fel a kicsinyeit, 35 nap vemhesség után jellemzően 4-5 kölyköt, amik vakon és süketen jönnek a világra. A 10-20 grammos kissünik még rózsaszínek és puhák, a tüskéikkel együtt, amiből alig 100 található ekkor a testükön. Hat hétig szopnak, de 14 naposan már kinyílik a szemük, ekkortól hallanak is. Három-négy hetesen már mászkálnak és elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani. A sünök étlapján a rovarok és földigiliszták mellett alkalomadtán csigák, gyíkok, madárfiókák szerepelnek, de
előszeretettel rabolnak rá a kint felejtett macsakaeledelre is.
A nálunk honos keleti sünök (Erinaceus roumanicus) párzási időszaka április és augusztus között tart, az egyedek hat és tizenkét hónapos koruk között érik el az ivarérettséget. A sünök átlagosan 2-3 évig élnek a vadonban, de Dániában találtak már 16 éves példányt is. Bár azt gondolnánk, hogy a tüskéik megvédik őket a ragadozóktól, ez sajnos nincs így, sokszor a nagyobb testű kutyák is képesek széttépni őket, ellenségeik még a rókák és a borzok,
az uhuk pedig egyszerűen kifordítják a sünt a bőréből.
A hibernáció is sok energiát emészt fel, így bizonyos testsúly alatt (kb. 400 gramm) nem biztos, hogy az egyed túléli a telet. A faj egyébként hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
A sünökhöz az ókortól fogva számos mendemonda és hagyomány kapcsolódott. Arisztotelész például úgy tartotta, hogy képesek előrejelezni az időjárást, legalábbis a szelet. Háziállatként már ekkor tartották, de egerészésre is használták. Volt, hogy nem sajnálták szegényt: vadásztak rá, hogy lenyúzott bőréből fésűt készítsenek ruhaanyagokhoz. Az állatot minden további nélkül elégették, a hamut összekeverték mézzel vagy szurokkal, és kész is volt a hajhullás elleni csodaszer. Olajjal vegyítve sömört gyógyítottak vele, de az elegyet vetélés ellen is bevetették, a szárított sünhúst pedig görcsök esetén használták.
Csipog és sikít is
A sün nemcsak a párzási rituálé során ad ki érdekes hangokat, hanem például akkor is, ha veszélyben érzi magát vagy ha vetélytársat észlel. Puffogó, horkoló, sikító és még hápogó, csipogó hangokat is produkál, íme, néhány:
A sünöknek nemcsak a hangképző szerveik, de a hallásuk és a szaglásuk is nagyon fejlett. A látással ugyanakkor hadilábon állnak, ám ezzel nem kerülnek különösebb hátrányba. Érdekesség, hogy rendelkeznek egy úgynevezett Jacobson-szervvel, ami abban segítheti őket, hogy felismerjenek egy adott tárgyat vagy zsákmányt, de a tájékozódásban és a párkeresésben is szerepe lehet. A nyelvükkel ilyenkor „mintát vesznek” a talajból, az adott tárgyról vagy épp más sünök vizeletéből, és ezt eljuttatják a szájpadlásukon található, kiegészítő szaglószervre. Az ismeretlen illatanyagot felhabosítják a nyálukkal, amit aztán felkennek a testükre. Egyelőre még nem teljesen világos, miért csinálják ezt.
Lehetséges, hogy így tárolják el az új információt, elképzelhető, hogy álcázni próbálják magukat, illetve lehet ez egyfajta kommunikációs jelzés más sünök számára.
Mi a hasonlóság a süntüske és a hajunk között?
A tüske keratinból (szaruból), azaz kéntartalmú fehérjestruktúrákból épül fel, ugyanúgy, ahogy a mi hajunk vagy körmünk. Ahogy már fentebb írtam, az újszülött sünöknek puha, fehér tüskéik vannak, ezeket 4-5 nap után színesebbek, hosszabbak váltják fel, 2-4 hetesen pedig már a felnőtt, bézs-fekete rejtőszínű tüskék bújnak elő. A kifejlett állat nagyjából 8000 ilyennel rendelkezik. Ha véletlenül elveszítene egyet, az újranő.
A tüske hossza kb. 2 cm, és akár 2 mm átmérőjű is lehet. Belül üreges, így ha a süni leesne valahonnan, ez tompítja az ütést. A bőr alatt a tüskét izmok veszik körül, így lehet mozgatni őket.
Nem véletlen, hogy a sün pillanatok alatt képes labdába gömbölyödni, és kimereszteni a tüskéit – ez is egy jelzés, hogy inkább hagyd békén az állatot. Ha mégis úgy érzed, hogy a süni segítségre szorul, itt egy útmutató, mi a teendőd.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
