Nyest – Az urbanizálódó vadász

A nyusztra megtévesztésig hasonlító, természetvédelmi oltalmat élvező rokonával szemben azonban egész évben vadászható, kiváló alkalmazkodóképességgel büszkélkedő nyest a kultúrakövető fajok iskolapéldája, amely nem mindennapi ügyességgel volt képes kiaknázni a települési környezetben rejlő lehetőségeket.

Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
2021. november 8.

A nyusztra megtévesztésig hasonlító, természetvédelmi oltalmat élvező rokonával szemben azonban egész évben vadászható, kiváló alkalmazkodóképességgel büszkélkedő nyest a kultúrakövető fajok iskolapéldája, amely nem mindennapi ügyességgel volt képes kiaknázni a települési környezetben rejlő lehetőségeket.

A ragadozók (Carnivora) rendjének menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó, tizenegy alfajjal rendelkező nyest (Martes foina) elterjedési területe Portugáliától Közép-Európán és a Közel-Keleten át egészen Északkelet-Kínáig húzódik, a Brit-szigetek, a Skandináv-félsziget, Észak-Oroszország, valamint több földközi-tengeri sziget faunájából ugyanakkor hiányzik ez az emlős. Magyarországon gyakorlatilag mindenhol előfordul, síkságokon, dombvidékeken és hegységekben egyaránt. A lombhullató erdőségek, az erdőszegélyek, a vízfolyásokat kísérő ligeterdők és a nyíltabb, gyepes élőhelyek mellett lakott területeken is remekül boldogul, az ember közelsége csöppet sem zavarja, az utóbbi évtizedekben pedig rendkívüli mértéket öltött az urbanizálódása.

Igazi városlakóvá lépett elő, nagy fokú alkalmazkodóképességének köszönhetően maradéktalanul kiaknázza az épített környezet nyújtotta lehetőségeket.


Leggyakrabban elhagyatott vagy romos épületeket, padlástereket szemel ki magának búvóhelyül, de a modern homlokzati szigetelőrendszerek gyenge pontjainak felkutatásától sem idegenkedik. Sokat motoszkál az ember alkotta építményekben, amelyekben egy idő után vizeletfoltok és ürülékkupacok árulkodnak jelenlétéről. A gépjárműveket szintén kedveli, és szívesen bekuckózik a motortérbe, ahol esetenként kábeleket rágcsál meg, nem kis bosszúságot okozva ezzel a tulajdonosoknak. Testhossza 40–54 cm, farokhossza 22–28 cm, testtömege 1,5–2,3 kg. A hímek testesebbek a nőstényeknél.

Szőrzetének alapszíne barna, villásan elágazó, fehér vagy krémszínű torokfoltja egészen a mellső lábakig lehúzódik. A hozzá megtévesztésig hasonlító nyuszt (Martes martes) torokfoltja sosem ágazik el villásan. További látványos különbség a két faj között, hogy a nyuszt orra orra fekete, talpai dúsan szőrözöttek, a nyest orra hússzínű, talpait pedig alig borítja szőrzet. Már ősszel magára ölti téli bundáját, amely a nyárinál jóval tömöttebb. Látása, hallása és szaglása is kiváló, mozgása könnyed és kifinomult, fára azonban ritkábban mászik, mint a nyuszt, helyette inkább a talajszinten tevékenykedik többet.

A nyest széles táplálékspektrumú ragadozó, amelynek étlapján a különféle kisemlősök mellett madarak és rovarok, valamint vadon termő gyümölcsök is szerepelnek. Nem veti meg a dögöt sem, lakott területeken a házi kedvencek számára kikészített eleségeket is szívesen megdézsmálja. Az évszak és az élőhely egyaránt befolyásolja a nyestmenü összetételét. A nászidőszakot leszámítva alapvetően magányos életmódú nyest az éj leple alatt és hajnalban indul legszívesebben táplálékkereső portyázásra, ilyenkor a legaktívabb. Kiruccanásai során jelentős távolságokat, akár 10 kilométert is megtehet naponta. Több búvóhelyet tart fenn, amelyeket váltogatva használ. A nyuszthoz hasonlóan nem alszik téli álmot.

A territóriumukat vizeletükkel, ürülékükkel, bűzmirigyeik váladékával gondosan kijelölő, poligám hímek július–augusztusban párzanak a nőstényekkel, a megtermékenyített petesejtek barázdálódása, fejlődése azonban leáll, beágyazódásukra pedig csak tél végén kerül sor. E különös nyugalmi periódus, úgynevezett embrionális diapauza következtében az apróságok 8–9 hónapnyi vemhességet követően, csak a következő év tavaszán, március–májusban születnek meg. A vakon és süketen világra jövő apróságok (almonként rendre hárman-négyen) 6–8 hetesen kezdenek el áttérni a szilárd táplálék fogyasztására. Gondozásukban csak a nőstény vesz részt. A kölykök 3 hónapos korukban indulnak el első vadászatukra anyjuk kíséretében, 2 hónapra rá pedig önállóvá válnak. A fiatalok 2-3 évesen ivaréretté válnak, és „szerencsés csillagállás” esetén akár a 10 éves kort is megérhetik a természetben.

Magyarországon a nagyobb testű ragadozó madarak mellett az aranysakál és a róka jelenthet potenciális veszélyforrást a nyestre nézve, de állományainak erősödését, illetve urbanizálódásának sikerét látva nem kell aggódnunk a jövője miatt. Ez persze nyilván nem boldogítja azokat, akiknek a padlásterében, a házszigetelésében vagy az autójában okozott kárt e fürge, szemfüles ragadozó, amely baromfiólakba vagy galambdúcokba beszabadulva gyakran valóban jelentős pusztításokat képes végezni. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy természetvédelmi károkozása is számottevő lehet, hiszen előszeretettel fosztogatja a települési környezetben élő – védett, illetve fokozottan védett – madarak, köztük a gyöngybagoly fészkeit.

A nyest nem élvez természetvédelmi oltalmat Magyarországon, ráadásul egész évben vadászható a rókához, az aranysakálhoz, a pézsmapocokhoz, a nyestkutyához és a mosómedvéhez hasonlóan. A Martes nem típusfaja a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű” besorolással szerepel.

A cikk először a Turista Magazin 2020. december-januári számában jelent meg.

Cikkajánló