Rákosszentmihályi körpanoráma: megnéztük a „legvárosibb” kilátót

A neten kertvárosi vagy sashalmi kilátóként emlegetett építmény azért egyedi, mert hasonlóval leginkább csak az erdő közepén, egy magaslaton szoktunk találkozni. Ez viszont a 16. kerületben van, mellette lakóházak, egy közpark, kávézó és játszótér. Nekünk bejött.

Szöveg:
Fotó:
Nagy Sándor
2021. július 9.

A neten kertvárosi vagy sashalmi kilátóként emlegetett építmény azért egyedi, mert hasonlóval leginkább csak az erdő közepén, egy magaslaton szoktunk találkozni. Ez viszont a 16. kerületben van, mellette lakóházak, egy közpark, kávézó és játszótér. Nekünk bejött.

A kilátó Sashalom határán, a református templomtól nem messze áll, közel azonos tengerszint feletti magasságban (145 m), mint a budai Várhegy. 2017 októberében adták át, akkor mi is írtunk róla, azóta viszont nem jártunk a környéken, egészen mostanáig. Egy olyan helyszínről van szó, ahol gyors kikapcsolódásra lelhet a megfáradt városi ember, elég sok a zöldfelület, és nyugisnak, érdekesnek is mondható, úgyhogy mindenképpen alkalmas arra, hogy kicsit kiszakadjunk a rohanó hétköznapokból.

A kilátónál éppen annyian voltak, mint azt egy szombat késő délutánhoz mérten gondolnánk: a játszótéren gyerekek zsibongtak, a kávézó teraszán családok szürcsölték az üdítőt, a parkban kutyasétáltatók sokaságával lehetett találkozni, a padként is működő, nagy, fehér kőtömbökre fiatalok telepedtek le beszélgetni, a kilátóba pedig felnézett mindenki, aki itt járt.

Alulról létra

Az acélszerkezetes kilátó tényleg klassz, de szerintem nem a panoráma miatt, aminél könnyen találunk izgalmasabbat akkor is, ha nem megyünk messzebbre a fővárosnál és a környékénél. Nekem inkább kívülről tetszett meg a csinos torony, amit külön érdekessé tesz a helyszín, ahol áll. A felső szintre, vagyis 17 méteres magasságba 100 lépcsőfokon lehet feljutni, innen csodálhatjuk meg a Budai-hegységet, a Pilist, a Naszályt és a Gödöllői-dombságot, ha kipillantunk az extramagas mellvéd fölött. Rajta láthatjuk azt is, milyen nevezetességek rejtőznek a távolban. Akár le is ülhetünk, mert erre való alkalmatosságokat is elhelyeztek a kilátó tetején, de az első szintjén is.


Ha az éjszakai panorámát akarjuk megcsodálni, az nem fog menni, a kilátó ugyanis 9-kor bezár, addig viszont ingyenesen látogatható már reggel 7.30-tól. Az építési engedélyezési tervben a Wikipédia szerint egyébként az áll, hogy a toronnyal Weöres Sándor A teljesség felé című versét szándékoztak megidézni, mely szerint „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”, és valóban, ha lentről nézzük, bizonyos szögből tényleg egy hosszú létrához hasonlít az építmény.

Bánya, teniszpálya, taxidroszt

De mégis kinek jutott eszébe, hogy kilátót építsen a város közepén? Persze, hogy az önkormányzatnak.

Régen kavics- és homokbánya volt itt, ami az 1920-as években merült ki. 10 évvel később már inkább sport-, és kulturális célokra használták. Volt itt lőtér, aztán tenisz- és jégpálya, majd liget: egy szerpentinutakkal, bokrokkal, fákkal körülvett terület. A 2000-es években már csak taxidrosztnak használták, majd a 2010-es években kezdtek el azon gondolkodni, hogyan lehetne okosan kihasználni a területet. Felmerült a lakóházakkal való beépítés és egy közintézmény felhúzása is, ám végül egy szoborcsoport felállítása mellett döntöttek.

Így született meg a Reformátorok tere, ha már pont a reformáció 500. évfordulója volt, és így került a parkba Kálvin János, Luther Márton és Bocskai István egész alakos bronzszobra egy szökőkúttal R. Törley Mária tervei alapján. Az alkotó rendkívül költőien fogalmazta meg műve üzenetét a Reformátusok Lapjának 2017-ben: „Békétlenség helyett nyugalmat, gyűlölködés helyett szeretetet, a jövőtől való félelem helyett az Istenbe vetett bizalmat szeretném közvetíteni szobraimmal. Remélem, hogy a Reformátorok tere olyan szakrális hellyé válik, ahol az életünkre rátelepedő világ zaját hátrahagyva kicsit megpihenhetünk, és a minket körülölelő csendben számot vethetünk, megszépülhet a lelkünk.

Ha a lelkünk nem is szépült meg, és a világ zaja sem halkult el teljesen, hiszen korántsem voltunk egyedül a helyszínen, azért nem éreztük rosszul magunkat. A kávézóba is szerettünk volna beülni, de végül lekéstünk róla, az ugyanis 8-kor bezárt, amíg mi a játszótéren néztünk körbe.

Kánaán a kicsiknek

A legelső, ami megragadta a figyelmünket, természetesen az a hármas csőcsúszdacsoport volt, ami a felső bejáratnál fogadja a látogatókat. Annyira brutálisan nézett ki, hogy még mi se nagyon mertünk volna lecsúszni, de úgy láttuk, a gyerekeknek sem ez az elsőszámú kedvence. Később, amikor utánanéztem, kiderült, hogy legalább kétszer lezárták és átalakították a balesetveszélyesnek mondott játékokat. (Ezzel senkit nem szeretnék elijeszteni, bőven lehet, hogy valaki csak túlaggódta a dolgot.) Mindenesetre kisgyerekek számára annyira nem ajánlanám, bár ha jól emlékszem, a csúszdák korhatárosak, amiről tájékoztató táblákat is kihelyeztek.

Maga a játszótér egyébként jó nagy, és sok modern játékelem megtalálható benne, a trambulintól kezdve (oké, lehet, hogy ez nem annyira újdonság, de az biztos, hogy a mi időnkben még nem voltak ilyesmik), az átcsúszópályán keresztül a dupla fészekhintáig, amin észrevételeink alapján két-három tizenéves is elfér. Vannak szabadtéri fitneszeszközök, ezeket felnőttek is próbálgatták, illetve egy amfiteátrumszerű lelátó pódiummal.

Mindez 8 ezer négyzetméteren terül el, de akinek nem lenne elég, átmehet az innen 10 perc sétára lévő Havashalom utcai parkba, ahol szintén játszóteret, sportpályákat, gördeszkapályát, kutyafuttatót, nyilvános vécét, csobogót, rengeteg kiülős, kifekvős zöldterületet és egy 822 méter hosszúságú, 11 méter szintkülönbségű, fás, ligetes parkon átkanyargó, gumírozott felületű futópályát is talál.

A cikk először 2020 júliusában jelent meg.

Cikkajánló