Somogy megye különleges lápvidéke – Baláta-tó

Létezik az ország délnyugati csücskében, a Nyugat-Belső-Somogyban egy magával ragadó, erdős lápvidék, amelyről sokan halottak már, de igazán csak kevesen ismerik. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy természetvédelmi megfontolásokból a fokozottan védett Baláta-tavat hivatalosan a kaszói kisvasúttal érhetjük el, és kizárólag vezetett túra keretében látogatható. A másik maga Kaszó megközelítése, ami nehézkes, mivel se távolsági busz, se vonat nem visz oda, csak autóval (Budapestről három és fél órányi utazással) juthatunk el az erdő közepén található településre. A viszonylagos elszigeteltség előnyökkel is jár. Itt sosincs tömeg, és a szinte háborítatlan természet fogad bennünket. Ráadásul az sem mellékes hívószó, hogy a kaszói hazánk egyik legeldugottabb, legvadregényesebb erdei kisvasútja, és mivel a legkisebb forgalmú is, kevesen mondhatják el magukról, hogy utaztak rajta. A Baláta-tó egzotikus lápvidékének látványa pedig hab a tortán.

Tavi enklávé

A keskeny nyomtávú kisvasút Kaszó megállótól közel 3 kilométer hosszan kanyarog a sűrű erdőben a tóig. Innen gyalog vágunk neki a Baláta felfedezésének a környék élővilágát jól ismerő erdészeti munkatársakkal, Horváth Ferenc túravezetővel és Raffainé Gerlecz Mónika erdeiiskola-vezetővel. A tavat bemutató tanösvényen több látványos, színes fotókkal illusztrált információs tábla segíti az ismerkedést a vizes élőhellyel. Mindig jól jön azonban egy szakavatott kísérő a sétán, aki megmutatja az érdekességeket, illetve felhívja a figyelmünket olyan látnivalókra, amelyek mellett lehet, hogy simán elmennénk a nagy nézelődésben. Például a láprét szélén sütkérező zöldgyík-párra, a zsombékosban fürgén tovakígyózó vízisiklóra vagy a fejünk fölött röpködő bíbicekre.

A hordalékanyagot a víz és a szél munkája idővel tovább alakította, formálta. Ahol a buckák közti mélyedésekben agyag halmozódott fel, ott vízzáró rétegként megakadályozta a csapadékvíz elszivárgását, így lefolyástalan, pangó vizes részek, lápok alakultak ki. Ilyen láp a 174 hektáros Baláta-tó is, amelyen közel 50 kisebb-nagyobb lápszem található, és 1942 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. 2008-ban a Baláta körül egy erdőrezervátumot is létrehoztak. A Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum kiterjedése 342 hektár.

Rovarfogó hínárnövény, szíveslevelű hídőr, kis rence

A tavat nagy kiterjedésű fűzlápok, zsombékosok és gyékényesek teszik rendkívül mozaikossá, így a nyílt vízfelület viszonylag csekély. Itt tenyészik a Baláta egyik növényritkasága, az Aldrovanda vesiculosa, a lápi aldrovanda, amely Magyarországon csak itt él, sőt Közép-Európában már tőlünk északabbra nem is fordul elő. Különlegessége, hogy rovarfogó növény. A levéllemezei összecsapódásra képes csapdává módosultak, amelyekkel parányi vízi gerincteleneket, rákokat, vízibolhákat tud elfogni.

Ahol pedig a víz tocsogókká (semlyékekké) sorvad, megjelenhet a fokozottan védett szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia), amelyet meleg kori reliktumfajként tartanak számon. A Baláta-tavon kívül csak a Nyírségben találkozhatunk vele. A sekély vízben a kis rence és a tőzegeper is remekül megtalálja az életfeltételeit. Ez utóbbi növény június–júliusban bíborszínű virágaival tarkítja a zsombékost.

Mind ide, mind a tó szélén található toronyba érdemes távcsövet vinni magunkkal. Egyrészt azért, hogy a magasság nyújtotta újszerű távlatot élvezhessük, másrészt azért, hogy a távolban lévő vízi élőlényeket is szemügyre vehessük. A tó felszínét gazdagon borítja a védett sulyom, tavasszal és nyáron pedig foltokban díszítik a vízitök vagy a tündérfátyol sárga virágai és a tündérrózsa fehér telepei.

Pazar madárvilág

A Baláta barnás vize – amely a növények bomlásától, a tőzegesedéstől származó huminsavaktól lesz ilyen színű – vibrált, villogott a kora délutáni verőfényben, a környező erdők felől belengő fuvallatok nádakat, sásokat borzongattak körülöttünk. A fapallón sétálva jöttünkre apró háborgás támad, sütkérező unka ugrik a vízbe, mocsári teknős veti magát a tocsogóba, cserregő nádiposzáta röppen fel. A távolban tőkés récék úsznak csapatban, de gyakran láthatók kis vöcskök és szárcsák is, amelyek az állandóan itt fészkelő fajok közé tartoznak.

Stabilan jelen van a vörös gém, a fokozottan védett cigányréce, időnként pedig megjelenik a tavon néhány nagy kócsag és szürke gém is. Sőt, gyakran vadászik itt a rétisas, amely főleg halakkal táplálkozik. A környékbeli erdőségekben 7 pár fészkel. Igen gyakoriak az énekesmadarak, és a cinegefélék szinte valamennyi faja – a barkóscinegétől kezdve a kék cinkén át a fenyvescinegéig – megtalálható errefelé.

Halbölcső

A stégrendszer egyik kilátópontja a zsombékosra nyílik, ahol a káka- és sáskötegek zöld kupacai olyan ámulatba ejtően törnek elő a vízzel telítődött talajból, hogy a látvány akár egy fantasyfilm nyitóképe is lehetne. Ez a terület nemcsak szép, de remek halbölcső is – tudjuk meg kísérőnktől. A zsombékok között gyorsan felmelegszik a víz, és a kárászok szívesen rakják ide az ikráikat, itt kelnek ki a halacskák, és az életük első hetét ezen a viszonylag védett helyen töltik. A láptó halfaunája – a rendkívül fajgazdag növény- és madárvilághoz képest – elég szegényesnek mondható. Főként compóból és lápi pócból van sok, az aranykárász sem ritka, a ragadozó halak közül pedig csak a csuka él meg ebben az időszakosan oxigénhiányos vízben. E nedves, zsombékos élőhelyet ugyanakkor egy ritka hüllő nagyon kedveli: a keresztes vipera fekete színű változata (Vipera berus var. prester).

Az ingólápokon sűrűn tenyészik a védett tőzegpáfrány. A Baláta-láp pusztán a lehulló csapadékból nyeri vízutánpótlását, ezért vízellátása a csapadék és a talajvíz mennyiségétől függ. A vízszint magassága tehát az éves csapadékmennyiség alapján változik. Átlagos időjárási viszonyok között a vízmélysége 2–3 méter, de erősen csapadékos esztendőkben az 5–6 métert is elérheti. Mivel az idén elég kevés csapadék esett télen és tavasszal, az átlagos mélysége jelenleg 1,2 méter.

A Baláta lefolyástalan őslápja és a tavat körülölelő erdőség vadregényességét, érintetlenségét főként a terület elszigeteltségének és a természetvédelmi oltalomnak köszönheti.

Ezért ne bánjuk, hogy csupán bejelentkezéssel és szakvezetéssel látogatható a terület. A természetvédők és az erdészek nemcsak attól tartanak, hogy a laikus vendég kárt tesz az itteni élővilágban, de a kiszámíthatatlan mocsárvidék veszélyeitől is óvják a turistákat, mert aki nem ismeri a zsombékot, a semlyéket, egy rossz lépéssel könnyen a foglyává válhat. A kaszói kisvasúttal viszont bárki eljuthat a tóig, ahol gyorsan megértheti, miért is kell óvni ezt a természeti kincsestárat.

A cikk a Turista Magazin 2019. júniusi számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.