Túraajánlat

Sziklás kaland a Gerecse déli felén

A Dunazug-hegyvidék legnyugatibb része a zömében dachsteini mészkőből felépülő Gerecse, ami a lenyűgöző geológiai értékein túl csodás panorámáiról is ismert. Számtalan látnivalója közül ez alkalommal egy nem túl nehéz körtúrára valót ajánlunk, benne a hegység mesés erdejével, bámulatos sziklaüregeivel, ismert és eldugott, de egyaránt lenyűgöző kilátópontjaival.

Szöveg és fotó:
2021. július 16.

A Dunazug-hegyvidék legnyugatibb része a zömében dachsteini mészkőből felépülő Gerecse, ami a lenyűgöző geológiai értékein túl csodás panorámáiról is ismert. Számtalan látnivalója közül ez alkalommal egy nem túl nehéz körtúrára valót ajánlunk, benne a hegység mesés erdejével, bámulatos sziklaüregeivel, ismert és eldugott, de egyaránt lenyűgöző kilátópontjaival.

Bármerre is indulunk a Gerecsében, úton-útfélen kövekbe, sziklákba botlunk, melyek némelyike kimondottan izgalmas földtani látnivalót nyújt. Az egykoron itt hullámzott tengerek óriási tömegű üledékrétege helyenként a természetes földmozgásnak és eróziónak köszönhetően került felszínre, máshol a bányászat tárta fel hatalmas, függőleges falak formájában. Mindezek mellett a mészkövet a víz is alakítja, s ha hajdanán úgy talált magának utat, roppant látványos barlangokat is létrehozott. Ezen a túrán a Gerecse fehérlő sziklái és érdekes képződményei megannyi módon fognak gyönyörködtetni, de e táj szépsége nem csak a kövekben rejlik.

Egy alig több mint 20 kilométeres körre indulunk a Tatabányától északra, húszpercnyi autóútra található Vértestolnáról. Ez a Gerecse egyik legcsendesebb és egyben legkisebb települése, amit 400-500 méter magas vonulatok vesznek körbe, köztük a hegység második legmagasabbja, az 554 méteres Öreg-Kovács, ami a községtől nyugatra meredeken emelkedik, néhol fehér kőszoknyáját is kivillantva a zöld lombok közül.

Ezeknek a szikláknak az irányába kezdjük meg a gyaloglást a faluból kivezető piros kereszt turistajelzéseket követve, majd a présházak, borospincék után a piros úton délnek vesszük az irányt. Az Öreg-Kovács lábánál kezdetben elegyes erdőben kényelmesen emelkedünk az itt-ott ördögszántásos terepen, utána viszont már nem kerülhetjük el a meredek részt sem.

A rézsútos kaptatót hamar letudjuk, majd a hegyplatóra érkezve kisvártatva a Halyagos hangulatos rétjére érkezünk.

Errefelé a mezők jellegzetes lepkéje a fecskefarkú lepke, az erdő fái felől pedig a vörösbegy messze hangzó énekét hallani. Fönt a magasban egerészölyv köröz, de ritkábban vándorsólymot vagy rétisast is megpillanthatunk.

Az idillt árasztó Halyagos-réttől Tatabánya irányában enyhe lejtésben haladunk a Gerecsére oly jellemző függőleges barlangszájak mentén. A vasajtókkal vagy rácsokkal lezárt, egymáshoz közel eső járatokba csak belesni tudunk, az igazi barlangélmény még nem itt vár ránk. Ezeknél a sejtelmes üregeknél csupán kihelyezett tábla ad ízelítőt a földalatti világból. A Vértes László-barlang például egy tipikus, felső triász földtörténeti korban kialakult víznyelőbarlang, 168 méter hosszú és 58,5 méter mély. Az omladékos és szűk járatrendszer kisebb cseppköveit és cseppkőkérgeit csak a tapasztalt barlangászok láthatják.

A Vaskapu roppant látványos karrmezős szurdokában ereszkedünk továbbra is déli irányban, majd a turistautak elágazásánál a Csúcsos-hegy meredek kaptatója felé tartunk. A piros kereszt, majd piros háromszög izzasztó erőpróbáját letudva érünk fel a szédítő panorámát elénk táró Ranzinger Vince-kilátóhoz, aminek utópisztikus látványt keltő szerkezetét egy hajdani bányaakna felvonójából alakították ki.

Kilátás a város és a természet határán
A szűk, lerácsozott lépcsőkön egy 30 méter magas, 156 lépcsőből álló fémmonstrumot hódíthatunk meg, melynek tetejéről elsőként az alattunk elterülő tatabányai panelrengeteg, illetve a folyamatosan morajló M1-es autópálya vonzza a tekintetet. Ugyanakkor rálátunk innen a Tatai-medence számos nevezetes pontjára, köztük a névadó városra, a tatai Öreg-tóra, de a környék más vízfelületei is jól látszanak.

Ennek a környéknek két arca van. Az egyiket a természet formálta sok millió éven át jellegzetes, ferdén barázdált kőszirteket alkotva, a másikat a 20. századi ember hozta létre. Utóbbi látványában csak a pillanat mohóságát lehet felfedezni, melynek idomai teljes egészében megtagadták a természet és az ember hosszú idő alatt kiforrott formanyelvét, szépségét: azt hirdetve, hogy ez sokkal jobb és kényelmesebb lesz számunkra. A mindössze 100 évig zajló környékbeli szénbányászat által létrejött létbiztonság vitathatatlan, kérdés csupán az, hogy megérte-e, illetve lett-e volna más megoldás a „kényelem” megteremtésére? A kilátó lerácsozott körpanorámájában talán nem mindenkinek jutnak eszébe efféle gondolatok, s csupán a nagy magasság és a nem mindennapi perspektíva gyönyörködtet. Következő állomásunk fantasztikus környezete viszont bizonyosan inspiráló lesz a természetről, emberről és időről való töprengéshez.

A Szelim-barlang csarnokában
A tatabányai szénmedence első bányafelügyelőjéről elkeresztelt kilátótól alig néhány száz lépésre találjuk a környék egyik legismertebb nevezetességét: a roppant méreteivel, formáival ámulatba ejtő Szelim-barlangot, avagy Szelim-lyukat. Aligha van olyan tatabányai, aki ne járt volna a városból is jól látszódó hatalmas üregben, illetve máshonnan is rengetegen érkeznek ehhez a 45 méter hosszú és átlagosan 18 méter magas üreghez.

A barlang nyugati bejárata egy alig ajtó méretű rés a termetes mészkősziklában. Ezen átbújva azonnal letaglóz minket a belső csarnok kolosszális mérete, aminek látványos mintázatú falaira a felszínre szakadó hatalmas ablakokon, illetve a déli bejáratokon bevilágító nap fénysugarai csodálatos fény-árnyék játékot festenek.

A fokozottan védett, de szabadon látogatható Szelim-barlangot 70-80 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ember is lakta. A régészeti feltárás során mintegy 12 méternyi üledéket vizsgáltak át, melyben többek között mamut, ősbölény és óriásszarvas csontmaradványai, illetve az ember kő- és kovaeszközei kerültek napvilágra. Felszínre kerültek továbbá középkori cseréptöredékek és épen maradt csontvázak is, melyek elképzelhető, hogy a barlanggal kapcsolatos tragikus történetű legendák valós mementói.

Az egyik monda szerint..

Annak idején hét falu népe rejtőzött el ide a mindent feldúló oszmán had elől. A török azonban észrevett és követett egy asszonyt, aki lesurrant a közeli patakhoz, hogy vizet hozzon szomjazó gyermekének. Így akadtak a barlangban megbúvókra, akik hiába torlaszolták el a bejáratot, a török áttörte a mennyezetet és „kénkővel vegyített szalmafüsttel” megfojtotta a bent lévőket. Bár a monda a török időket idézi, a régészek az ásatás során előkerült csontokat inkább a tatárjárás idejére teszik.

A Szelim-lyuk hajdanán forrásbarlang lehetett, de mai kiemelt helyzete fiatal szerkezeti mozgások eredménye. Falain jól látszanak a tengerek ciklikusan lerakódott üledékrétegei.

Elgondolkodtató az a hatalmas időintervallum, amit ezek a falak jelentenek. Itt bent, a barlangban egyfajta időutazásban vehetünk részt, ahol egy kis fantáziával megelevenedhetnek előttünk az egykoron menedéket kereső és már régen kihalt állatok alakjai, az ősemberek közössége vagy a legendák véres tragédiája. Ezeknek a múltba révedő képeknek éles kontrasztja a barlangon kívüli világ, amit a járat déli bejáratainál húzódó, meredek sziklapárkányról szemlélhetünk. Ismét rálátunk az alattunk csupán kőhajításnyira lévő, szakadatlanul morajló civilizációra, ahol látszólag nincs megállás, minden állandó, pedig még a lábunk alatti, sokmillió éves kövek is a mulandóságot hirdetik.

Hasonló kilátásban a Gerecse, illetve Tatabánya jelképének számító Turul szobornál részünk lesz. A városiak kedvenc pihenőhelyénél találjuk a közelmúltban átadott Gerecse Kapuja látogatóközpontot, továbbá büfék és étterem is rendelkezésünkre áll, ha pihennénk vagy frissítenénk.

Innen visszatérünk az erdő csendesebb világába, ahol helyenként hatalmas tölgyekkel és bükkökkel szegélyezett úton tartunk északi irányban. Piros, majd sárga jelzéseket követve újabb sziklás élményt indulunk megcsodálni, de előtte még érintjük a Tarjáni-malompatak duzzasztásából létrejött Halastavat, illetve még egy kis emelkedő és kisebb csalitoson átkelés is vár ránk.

Felfedezőúton a Pes-kő sziklapárkányához

A Halastótól jelzetlen erdészeti utakat követünk keleti irányban, mígnem a kissé monoton, emelkedős gyaloglással egyre feljebb érünk. A pagonyerdő egysíkúságát egy csapásra fantasztikus panoráma váltja fel, illetve túránk főszereplői, a sziklák is kezdenek megmutatkozni. Felértünk a Pes-kő-hegy platójára, aminek keleti sziklafalas oldalának peremén sétálva majdhogynem a Bükkben is érezhetnénk magunkat. Nem csak a Pes-kő neve, de a sziklák formavilága, az alattunk tátongó mélység is hazánk egyik legszebb hegységét idézik, annak ellenére is, hogy a bükki Pes-kő jóval magasabban fekszik.

A gerecsei Pes-kő fő látnivalóját a messziről is virító, fehér, függőleges sziklafala adja, aminek keskeny sziklapárkánya egy kis sziklaüreghez vezet. A Pes-kő-barlangnak nevezett, kis, denevérlakta járat, és ezzel együtt a sziklaút kb. 350 méter tengerszint feletti magasságban húzódik, ami nem tűnik különösebben magasnak, de az alattunk tátongó letörés helyenként 100 méteres is lehet, attól függően, hogy a párkány melyik részén állunk.

A Pes-kő-hegy egy hatalmas, dachsteini mészkőből felépülő 399 méteres magaslat. Nevében a szláv eredetű „pest” szó magyarul barlangot jelent. Az ilyen, barázdált sziklafalak főként a Gerecse déli tájaira jellemzők, amik a tektonikai erők hatására jöttek létre. A földmozgás törésvonalai mentén vetők keletkeztek, ahol a gyűrődésre nem képes kőzetek eltörtek, és a tömbök darabjai kiemelkedtek vagy épp lesüllyedtek. Egy ilyen északnyugati-délkeleti irányú vetővonal hozta létre a Pes-kő-hegy látványos szikláit is, amiket messziről is könnyű észrevenni.

A látványos panorámát nyújtó sziklafalról rálátunk a közeli Somlyó kúpjára, Tarján és Héreg házaira, illetve akár a távolban húzódó Nagy-Gerecse vonalára is. Igazi láblógatós kilátóhely ez, ahol zavartalanul elmerülhetünk a természet összetett és lenyűgöző szépségében.

Innen már nincsen messze a kiindulópontunk és egyben végállomásunk, de mielőtt beérnénk Vértestolnára, még egy eldugott, kevesek által ismert helyet is felfedezhetünk. A térképeken jelzett „Tono-kilátóhoz” nem vezet jelzett turistaút, de kényelmesen megközelíthető. Az erdő és a kaszáló mezsgyéjén álló, furcsa nevű kilátót valamikor a 2010-es évek közepén adták át, faszerkezete megegyezik a vértesi Kis-Kopaszra épült Körtvélyesi-kilátóéval.

Háromszög alakú formáját kissé körbenőtték a fák, így a négyszintes fatorony legfelső emeletén is csak korlátozott kilátás tárul elénk. Mindezzel együtt a falu határában álló, masszív épület egy hangulatos tájrészletet tár elénk, benne Vértestolna házaival és a falut körülvevő földekkel, és természetesen az Öreg-Kovács Kopasz-Bükk nevű sziklás oldalával.

A kilátótól csupán egy kilométer a falu, aminek főutcáját járva egy német örökségét máig ápoló kis, gerecsei települést ismerhetünk meg. Vértestolnán bezárul a 21 km-es kör, amit, ha úgy tartja kedvünk, akár Tatabányáról is kezdhetünk. A tervezés csak rajtunk áll, akár más érdekes helyszíneket is belevehetünk a túrába, hiszen errefelé sok a látnivaló.

Cikkajánló