Túraajánlat

Túra a magyar „Maugli” nyomában

Érdekes túrára invitál az idén 30 éves Fertő-Hanság Nemzeti Park rövid tanösvénye, ahol egyáltalán nemcsak Hany Istók különleges történetét ismerhetjük meg, hanem hazánk egykoron legnagyobb lápvidékének még mindig változatos élővilágát is.

Szöveg és fotó:
2021. október 1.

Érdekes túrára invitál az idén 30 éves Fertő-Hanság Nemzeti Park rövid tanösvénye, ahol egyáltalán nemcsak Hany Istók különleges történetét ismerhetjük meg, hanem hazánk egykoron legnagyobb lápvidékének még mindig változatos élővilágát is.

A tanösvény kiindulópontja a hazánk egyik legérdekesebb, egyben legszomorúbb sorsú tájának kapujában található Esterházy Madárvárta. A nemzetipark-igazgatóság kezelésében álló, az 1930-as évekből származó ház hazánk egyik első, közvetlenül a természetvédelem- és kutatás céljából létrehozott épülete (szervezett programok alkalmával van csak nyitva). A ház kiváló kiindulópontja a Fertő-tó mellett talán kevésbé ismert Hanság felfedezésének, az innen induló Hany Istók tanösvény a Dél-Hanság legfontosabb természeti értékeit fűzi fel.

A Balatonnál is nagyobb víz

A Földsziget és Osli közötti országútról tábla jelzi a letérőt az Esterházy Madárvárta felé, de a legjobban akkor járunk, ha kerékpárral járjuk be a környéket. A Győrön át vonattal kiválóan megközelíthető Kapuvárról ugyanis kerékpárút vezet Öntésmajorba, ahol a Hanság Élővilága Kiállítást találjuk, onnan pedig a madárvárta felé alsórendű úton kerekezhetünk. De ami a legfontosabb érv a kerékpár mellett az az, hogy a védett területen belül kiépített, jó minőségű, zömében kavicsos úthálózaton kerékpárút vezet, igazi bringás tereppé avatva ezzel a Hanság ezen részét.

Akár hisszük, akár nem, de a 18. századi térképek óriási, egybefüggő vízterületként mutatják a mély fekvésű Hanságot, úgy, mintha a Fertő-tóhoz délkeleti irányban hozzáillesztenénk egy azonos nagyságú tavat. Nehéz ma már elképzelni, de egyes időszakokban a Hanság vízfelülete nagyobb volt a Balatonénál! A Hanságba érkező folyók (Ikva, Répce) belevesztek a lápba, de a keleti oldalon már rendezetten hagyták el a területet. A besenyő, más források szerint finnugor eredetű "hany" szó ezt a mocsaras, nádas, vizenyős, egyes helyeken legeltetésre is alkalmas vidéket írta le, amelynek korabeli szerepe abban is állt, hogy természetes védvonalat képzett a gyepűrendszerben.

Ez a páratlan vadvízország sajnos már a múlté, a régi láptavak és láperdők helyén ma mocsárrétek, legelők, kaszálók, távolabb pedig szántóföldek vannak, s a Hanságot ma uraló (telepített) erdőket korábban itt jóval kisebb mértékben lehetett megtalálni. A baj az volt, hogy csapadékos időszakban a Hanság vize gyakran okozott áradásokat a környező falvakban és földeken, így a mocsárvilág megrendszabályozására már egészen korán, az ókorban történtek kísérletek, de végül csak Mária Terézia korában épültek meg az első vízelvezető csatornák. A térképet böngészve rögtön szembetűnik az egymásra merőleges csatornák sűrű hálózata. Az ember derekas munkát végzett: kb. 1500 kilométer (!) hosszúságú lecsapoló árokrendszer épült ki a Hanságban az idők folyamán.

A páratlan Osli-Hany

Az Esterházy Madárvártától széles, kavicsos út vezet az erdők mélyére, ahol hamarosan meg is érthetjük a Hanság új és régi erdei közti különbséget. A csatornázás következtében ugyanis hatalmas területeket erdősítettek be, s a vízelvezető árkok mentén szállításra, közlekedésre alkalmas utakat alakítottak ki, amelyek tovább növelik a természetvédelmi problémákat. Miközben rácsodálkozunk a telepített nyárerdők hangulatára, egy éles balkanyarban megtaláljuk a tanösvény második információs tábláját, amely az ún. Csíkos-Éger élőhelyét mutatja be. Különleges, fokozottan védett természetvédelmi terület szélén járunk, az erdőben fekete gólya, rétisas és uhu is költ. Maga a lábakon álló égererdő pedig gyönyörű, de különleges emléke a hanyi vadvízországnak. Ellentétben a természetes állapottal, amikor réti csíkok úsztak a fák között (innen is kapta nevét ez az erdőterület), amelyeket a csíkászok fogtak be, ma a terület már csak csapadékos időszakban áll víz alatt, a fák támasztógyökereikkel kapaszkodnak a laza tőzeges talajon, különleges emlékét nyújtva ezzel a lecsapolásoknak.

Következő megállónk a Király-tói erdészház, ahol balra térve rövid kitérőt teszünk a Déli-Hanság egyik legfontosabb természetvédelmi szentélyébe, az Osli-Hanyhoz. Itt egy kisebb madármegfigyelő toronyból vehetjük szemügyre a 2013-ban ismét részlegesen elárasztott, „visszavadított” tájat. Időjárás függvényében kisebb-nagyobb vízfelületeket, nádasokat, vizenyős rétet, hagyásfás legelőt látunk, ha pedig szerencsénk van, bivalyok legelnek a különleges hangokat hallató gémek, kócsagok és más vízi madarak között. A torony ráadásul egy ún. gorondon, természetes magaslaton áll, amelyben gyurgyalag telep található, így nyáron körülöttünk a csodás gyurgyalagok gurgulázó hangja száll. A legutóbbi jégkorszak során a folyóvízi üledéket a tundra éghajlat vad szelei kisebb-nagyobb halmokba rendezték, így jött létre a később kialakult, nagyjából 100 000 hektárnyi mocsaras, lápos, ingoványos területek között a mintegy 200 gorond, amely fontos támpontja volt az ember letelepedésének ezen a mocsaras tájon. A madármegfigyelő toronyból szemlélve a tájat érdemes megjegyezni azt is, hogy ezen a különleges élőhelyen él hazánk egyetlen bennszülött gerinces alfaja, a rákosi vipera is.

Visszatérve a kavicsos útra átkelünk a Rábcán, amely ma már szabályos mederben, a Hanságtól leválasztva viszi vizét a Duna felé. A kerékpárútról rögtön a híd után ismét balra letérve célba vesszük a Hanság legmélyebb pontján elhelyezkedő Király-tavat. A rétet elhagyva ismét gyönyörű égererdőben járunk, furcsa elképzelni, hogy a Hanságban a fás területek aránya egészen kicsi volt a lecsapolásokig, helyükön égerlápok, fűzlápok és a mára már kipusztult nyírlápok voltak.

Hany Istók nyomában

A lecsapolásokat követően a hansági tavak többsége meg is szűnt, mindössze a távolabb eső Fehér-tó és a Barbacsi-tó maradt meg. A tőzegbányászat következtében azonban több helyütt alakultak ki kisebb tavak, hiszen a talaj legfelső rétegét kitermelték. Ilyen a tóvá visszaváltozott Király-tó is, amely egy rekettyésekkel, gyékényessel elegyes nádassal és lebegő vízinövényekkel borított mozaikos táj, amelyet ma egy madármegfigyelő toronyból vizsgálhatunk. Persze a csodák megpillantásához idő kell és szakértelem, érdemes bevezetni egy szakvezetésre. Annál is inkább, mert a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság vizesélőhely rekonstrukciója a távolabbi, Nyirkai-Hany területén például olyannyira sikeres volt, hogy 2006 óta már a vizes élőhelyek védelmére az iráni Ramsarban létrehozott nemzetközi egyezmény alá tartozik a terület, amely természetesen gazdag élővilágnak ad otthont.

A Király-tó nevezetessége, hogy 1749-ben egy kapuvári halász itt találta meg a békaként úszó, szőrös, 8-10 éves forma fiúcskát. A „magyar Maugli” egyébként szomorú történetét sokan megírták már, maga Jókai is beleszőtte Névtelen vár című regényébe, de az itt található információs táblán kiderül az is, hogy a később Hany Istók névre keresztelt fiúcska minden bizonnyal egy elárvult pákászgyerek lehetett, aki sok megpróbáltatást követően végül egyébként visszamenekült a mocsárba az őt be nem fogadó városból.

A tanösvénynek ugyan itt vége van, de egy közepesen nehéz bringatúrával további különleges helyszíneket látogathatunk meg a Dél-Hanságban, különös tekintettel a Mosontarcsai (Andaui) hídra, amelyen keresztül először a kényszerkitelepítések elől megszökő németek, majd 1956-ban több tízezer honfitársunk hagyta el az országot.

Érdemes jobban megismerni a páratlan arculatú Hanságot! Ma, a sokat szenvedett táj elsődleges természeti értékeit az európai szinten veszélyeztetett tőzeges területek, az egykori lápvilág viszonylag érintetlenül maradt tavai (pl. Fehér-tó), az egykori égeresek maradványai, a tölgy-kőris-szil ligeterdők még meglévő foltjai (pl. Lébénynél) és a - helyenként füzesekkel tarkított - hansági rétek alkotják, ahol többek között a rákosi vipera visszatelepítését célzó természetvédelmi program is fut. A Hanság medencéjét az ún. bősárkányi torok (földnyelv) egy keleti és egy nyugati medencére osztja, ezeket ma Dél- (Kapuvári-Hany) és Észak-Hanságnak (Lébényi-Hany) nevezzük. A kerékpártúráról bővebben a Természetjáró honlapján és az applikációban lehet olvasni.

Cikkajánló