Időről időre visszalapozunk a múltba, hogy lapunk és a magyar természetjárás történetéből felvillantsunk pár fontos, érdekes, kedves vagy vicces epizódot.
1964-ben az alig 30 oldalas kiadvány 3 forintért volt kapható, és 32 forintért bárki előfizethetett egy teljes évre. Lapunk már ezekben az időkben is tartalmas olvasmányokat adott a természetjáróknak. Az 1964 májusi számban Nógrád megyei turistacélpontokat, bulgáriai, romániai és jugoszláviai "campingeket" ajánlottak az olvasóknak, de részletesen olvashattak az akkori turisták Magyarország legdélibb hegyéről, Hegyköz és Hegyalja különleges fejfáiról, a turista munkásmozgalom fellegváráról, a nagykevélyi turistaházról, de Sopron, Cegléd és a Balaton mellett "A mi kis Ciprusunk"-ról, Tihanyról is részletes anyagot közölt a lap.
Az 1964-es aktualitások között mindenképpen érdemes megemlítenünk, hogy az erdők védelmének érdekében budapesti természetbarátok önkéntes szolgálatot szerveztek, hogy megvédjék a budai erdők csendjét, rendjét. Beszámoltak arról is, hogy sajnos sok esetben okoztak már erdőtüzet a gondatlan turisták, és felhívták a figyelmet, mire kell vigyázni, hogy ne következzen be a baj.
Bár jármódokról akkor még szó nem esett, a Turista Magazin öt évtizeddel ezelőtt is szólt a vízenjárókhoz, de autós, kerékpáros turisták is találtak maguknak olvasnivalót. Az egészséges életmód sem volt száműzve az oldalakról. A májusi számban a villanyfűtéses szaunakályháról és annak jótékony hatásairól cikkkeztek.
Az utolsó oldalakon az elmaradhatatlan keresztrejtvény felett egy humoros glosszából szeretnék idézni, ahol "Carlus Longus" álnéven a szerző egy 1183-ból származó kézírásos nyelvemlék stílusában írta meg, hogy miként étkeznek túratársai, amikor egy szervezett kiránduláson elérkezik az evés ideje:
"Mikoron pediglen megérkezének a turisták a hegynek girincére, hol oly tsalogatólag terüle szét a selmes fű -, megálla a túrának vezetője ki az seregeknek előtte megyen és imígyen szóla eltikkadt népéhez:
- Ülletek le sporttársok és egyétek amit a sors és a ti asszonyotok számotokra elrendelt vala. -
Akkoron lerogyának pedig a turisták azon a helyen, hasonlatosan a kólikásokhoz, kinek ina szakad vala, s kifejtvén ennen magukat háti tarisznyájuk öleléséből, megoldják annak zsineggyét, s enni kezdének kiki az ő szokása szerént.
Legelébb foga az étkezésnek az falánk, kinek iszákja még nem is érinté a földet, máris kibuggyan annak oldalzsebéből egy irgalmatlan szafaládé, melynek az ő hosszúsága harmadfél rőf körül vagyon.
(...)
Van pedig a turisták között, ki az ínyentzek tsoportjába tartozik bele. Különösek az ő szokásaik szintúgy, mint fajtái az ő étkeiknek. Kitereget ő mindenek előtte a gyepre egy keszkenőt, s kirakta annak fölibe többrendbéli dolgokat, sok fajtájabeli ételeket és italokat. Mikoron pediglen elkészüle a kirakodással gyönyörködék azokban ajkának tsutsorításával.
(...)
A potyázó (...) kére pediglen az elsőtül tsupántsak egy karély kenyeret az ő húsához, mellett ugyantsak mástól kére vala. S imígyen juta savanyétott ugorkához, pástétomhoz, sódarhoz és gyimelcshez."
A lap helyet adott számos olvasói levélnek is, közülük egy érdekes történetet említenék, amelyben panaszt emel a kőhegyi turistaházban történtek miatt egy kőszegi ifjúsági túravezető, aki másodmagával éjjel érkezett a szállásra, ahol már az inotai gyártelep sportkörének túrázói "igen jó hangulatban" voltak. Bár volt még két szabad ágy a turistaházban, a kapatos inotaiak tiltakoztak az idegen turisták elszállásolása miatt, kétségbe vonva a TVK szabályzatát, miszerint a 22 óra után el nem foglalt helyek másnak kiadhatók. A "hívatlan vendégek" végül az ebédlő padjain aludtak, már amennyire tudtak, mert a mulatság hajnalig tartott.
A turistaházak életéből pozitív hangvételű írásokat is olvashattak 50 évvel ezelőtt. Gizi néni, a feketehegyi Sasfészek gondnoka például örömét fejezte ki, hogy a Turistaházakat Kezelő Vállalat teljesen kicserélte a felszerelést, szépen kimeszeltek, és mindent átfestettek világoszöldre. Majd köszönetet mond a Hazai Pamutszövő munkásturistáinak, akik szórakozás, túrázás helyett önként segítettek összerakni az újonnan érkezett emeletes ágyakat.
Szerkesztőségünkben nagy meglepetéssel szemléltük az 1964-es évfolyam címlapjait, amelynek mindegyikén csinos hölgyek szerepelnek, alig ruhában. A májusi lapszám különlegesen szép, balettes spiccel, lábújjal éppen vízhőmérsékletet ellenőrizni készülő, bubifrizurás hölgye egyszerűen telitalálat, de igazán nagy élmény volt fellapozni is.
Mi pedig ezúton is köszönjük Horváth Zoltánnak, hogy a Turista Magazin korábbi évfolyamait megőrizte, beköttette és azt szerkesztőségünknek ajándékozta.
A Turista Magazinra előfizetni most különösen érdemes!
Íme, tíz olyan hely, amelyet érdemes a bakancslistánkra venni, ha az Alföldön járunk.
Általában egy túrázó akkor érkezik meg az Alföld kék útjára, ha már egészen belemelegedett az országjárásba, megigézte a vándorlás szabadságérzete, és e mámorító élmény átéléséhez új terepet keres.
Petőfi Sándor nagy költő és nagy távgyalogló volt. Kora neves emberei közül talán senki se járta be úgy keresztbe-kasul Magyarországot, mint ő.
