Földszínű tollazatának és kiváló rejtőszínének köszönhetően beleolvad a környezetébe, szinte láthatatlanná tud válni. Az egyetlen feltűnő rajta a testéhez képest jókora, sárga szeme. De vajon miért hívják bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek ezt az érdekes megjelenésű madarat?
Megjöttek afrikai telelőhelyeikről, és azonnal revírfoglalásba kezdtek az ugartyúkok a felső-kiskunsági élőhelyeiken – számol be a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján. Ugartyúkból a becslések szerint csupán 50–100 pár fészkel Magyarországon; állománya fogyatkozóban van. Ahogy neve is mutatja, a szikes területek rövidfüvű legelőit kedveli, és rovarokkal, gyíkokkal, apróbb gerincesekkel táplálkozik.
Mint írják, bár az ugartyúknak nem sok köze van a tyúkfélékhez, hacsak nem a relatív nagyobb mérete tekintetében; a lilealakúak rendjébe tartozó madár. Igazi rejtőzködő ritkaság. Földszínű tollazatuknak olyan kiváló rejtőszíne van, hogy gyakran nem is lapulnak le veszély esetén, hanem egyszerűen mozdulatlanná dermednek, és ezzel valóban szinte láthatatlanná válnak. Ami feltűnő benne, az a nagy, sárga szeme.
Ezért a puszta lakói hívták bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek is, utalva arra, hogy fejük és szemük a testükhöz képest nagyon nagy.
Ennek oka, hogy éjszaka aktív állat, így táplálékát is jellemzően rossz fényviszonyok mellett keresi, és ehhez a többi partimadárral ellentétben nem érzékeny csőrét, hanem éles látását használja.
Egyik legjelentősebb hazai állománya a Felső-Kiskunságban van, ahol a mintegy 30-40 párból álló állománynak legfeljebb fele költ csak gyepes környezetben. A pontos állománynagyság nehezen mérhető fel rejtett életmódjából adódóan; leginkább sötétben hallható jellegzetes hangja árulja el jelenlétét. Itt egy ugartyúkot megmutató videó, amelyben ide-oda rohangálásra, röpködésre és egyéb akciódús jelenetekre ne számítsunk, ez a madár nem az a sürgő-forgó, izgága fajta, de így is lehet szeretni:
A talajon fészkelő faj ma már jórészt agrárkörnyezetben költ, így hiába a kiváló rejtőszín, a tojásokat és a fiókákat nagymértékben veszélyeztetik a tavaszi mezőgazdasági munkák. Természetes élőhelyein megmentésük kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, az alacsony növényzetű költőhelyeket elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága, amely pedig az ugartyúk megmaradásának egyik fő tényezője.
Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
