A Gömör–Tornai-karszt európai mércével is különleges természeti látnivalói mellett egyedülálló középkori templomokat is felfedezhetünk Aggtelek és Jósvafő tágabb környékén. A Tornaszentandrás, Szalonna, Jósvafő, vagy éppen Rudabánya nevével fémjelzett, rangos lista előkelő helyén szerepelhetne Zubogy istenháza is, ha többen ismernék.
A zubogyi református templom egyik különlegessége elsőre is szembeötlő: az eredetileg román stílusú hajótól külön álló, sokszögzáródású szentély, a robusztus támpillérek és a templom mellett álló fa harangláb egyedi külsőt ad a valószínűleg a 12. században épült, majd lényegében elpusztult, de Mátyás király idejében gótikus stílusban újjászületett templomnak.
A török időket mind az Árpád-kori település, mind a templom megsínylette, később az istenháza református használatba került. 1726-ban épült meg a ma is látható festett mennyezet, amelyet rendhagyó módon nem kazetták, hanem pallók alkotnak, s amelyek varázslatos bájt adnak a belülről fehérre meszelt templomnak. Az ismeretlen alkotótól származó leveles, virágos indadíszítésről nehéz levenni a szemünket, különösképpen, hogy mindegyik palló más és más.
Ismert viszont, hogy ki építette az 1758-ban elkészült padokat és a szószéket, mert a jolsvai mesterek (apa és fia) emlékét az ajtó feletti tábla őrzi.
A templom szép bútorzata azonban még két festési stílusról árulkodik. A két látványos karzatnak az Édenkertet ábrázoló képei népi iparművészeti telepeken készültek, a göcsörtös fák kiöblösödő részei több helyütt kígyót ábrázolnak, jelezve ezzel az eredendő bűn pillanatát. A lelkész ülőhelyéül szolgáló ún. Mózes-szék pedig női-férfi motívumokat ábrázol – egyes vélemények szerint hajdanán itt és így tanították a nemi különbségeket.
Ez csak elsőre tűnhet furának, nagyon is sok református templomban találhatók olyan ábrázolások, amelyek azt üzenik, hogy a hívők (pl. halak) álljanak csak ellen a paráznaságnak és a kísértésnek, és akkor számíthatnak az isteni kegyelemre (galamb). Ez gyakori református motívum azokban a festett templomokban, amelyek II. József türelmi rendeletét követően épültek meg, s amelyek díszítése egységes képet mutat Erdélyben, a történelmi Felvidéken, az Alföldön és a Dél-Dunántúlon. Végül, de nem utolsósorban, az 1700-as évek végén épült a templom mellett álló, bájos szoknyás harangláb is.
A templomban emléktábla őrzi Szalóczi Mihály lelkész itteni munkásságának emlékét, aki egyike volt a Wesselényi-féle összeesküvést követően az ellenreformáció pozsonyi törvényszéke által a kollektív bűnösség elve alapján gályarabságra ítélt protestáns lelkészeknek. A helyi fáma úgy tartja, hogy ő maga rejthette el távozása előtt azt a mintegy 70 darab, 1619 és 1673 között vert ezüstpénzt, amelyre a szentély déli oldalán bukkantak az ásatás során, s amely értékes numizmatikai leletté vált megtalálását követően.
Egy dolog biztos: a karszt vadregényes világának megismerését érdemes kiegészíteni egy, a környék középkori templomait bejáró túrával is!
