Az ország tele van szebbnél szebb helyekkel, köztük olyanokkal is, ahol még a természet az úr. Legalábbis úgy érzi az ember, ahogy csendben figyel, fülel, élvezi a látványt, miközben illemtudó vendégként megpróbál észrevétlen maradni, nehogy megzavarja az ott élők nyugalmát.
Bár legnagyobb tavunk körül lassan bezárul a betongyűrű, a nyugati csücskében még tartja magát egy érintetlennek látszó menedék. Vízen és szárazföldön is ízelítőt kaptunk ebből a nádassal borított, mocsaras vidékből, amely hajdanán a Balaton déli oldalát jellemezte.
A Kis-Balatonon könnyed, rövid evezéssel juthatunk a Diás-szigetre, és fedezhetjük fel Fekete István regényeinek világát. Képgalériánkban egy kis ízelítőt adunk ebből.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
