A bükkaljai kis falu, Kács és annak környéke tele van érdekességekkel. Itt él például két fokozottan védett csigafajunkból az egyik, de vannak itt barlanglakások, egy óriási sziklába vájt kőhodály, sőt hajdan még egy vár is áll itt.
„Állandó hőfokú forrásokban (langyos hévizekben) és azok kifolyásaiban köveken, a fenéken vagy vízi növényeken, rendesen tömegesen él, pl. a tatai angolkert forrásainak kivezető árkában a kövek már messziről sötétlenek a rájuk telepedett csigák tömegeitől” – áll Soós Lajos 1943-ban megjelent, A Kárpát-medence Mollusca-faunája című művében. Ma más a valóság: cikkünk főszereplőjének már csak négy természetes populációja él a világon, amelyek közül az egyik Kács nevével fonódott össze.
Nem, nem egy újabb utcán vagy köztéren rendetlenkedő személyről van szó. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mostantól kiemelt figyelmet fordít rá és élőhelyére, kitalálod, mi az?
Visszatelepítették a fekete bödöncsigát eredeti élőhelyére, a Sály falu melletti Vízfő-forrásba, ahonnan korábban kipusztult, de további természetvédelmi beavatkozások kellenek, hogy fenn is maradjon.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
