A bükkaljai kis falu, Kács és annak környéke tele van érdekességekkel. Itt él például két fokozottan védett csigafajunkból az egyik, de vannak itt barlanglakások, egy óriási sziklába vájt kőhodály, sőt hajdan még egy vár is áll itt.
A napsütéses februári reggelen első utunk a falu szélére vezetett, egészen pontosan az egykori Kácsfürdő területére. Bár évtizedekkel ezelőtt ide járt fürdeni a falu apraja-nagyja, most zárva a kapu. A strand bezárása utána magára maradt terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe került néhány éve, ugyanis – bár első pillantásra erről semmi nem árulkodik – ez itt Európa egyik legértékesebb, legkülönlegesebb vízicsiga-élőhelye.
A Kács szélén található egykori fürdőkomplexum árkádos főépülete
Kács, a vízicsiga-nagyhatalom
A kapun túl egy vadregényes parkban találjuk magunkat. A területre engedély nélkül egyelőre nem lehet belépni, bennünket a falu polgármestere, Gácsi Jánosné kísért el. A különleges természeti értékeket rejtő források több helyen is felszínre törnek itt, például az egyik foglalt forrás egy köralakú medencében, amelynek az aljzata telis-tele van apró csigákkal.
A langyos vizű forrásoknak köszönhetően Kács igazi vízicsiga-kánaán, nem véletlen, hogy viccesen "malakológiai búcsújáróhelynek" is nevezik a falut.
A pici csigák laikus szem számára apró sötét pöttyöknek tűnnek csak, a csigakutó malakológusok számára azonban ez a hely egy igazi édenkert.
Az itteni langyos vizű forráscsoportban négy különleges vízicsiga-faj él, de a védett csigákat a Kácsi-patak felső szakaszán, bent a faluban is látni lehet itt-ott. A világon egyedül itt fordul elő a kácsi patakcsiga, becenevén a kácsi fantom, amit 2015-ben jegyezték be új fajként. Erről bővebben itt lehet olvasni. A tornai patakcsiga elterjedése a Bükkre és a Gömör-Tornai karsztra korlátozódik, két másik faj, a fekete bödöncsiga és a folyamcsiga thermalis alfaja pedig Kácson kívül csak néhány forrásban él Szlovéniában és Ausztriában, Bécs mellett.
Hazánk két fokozottan védett csigafajának egyike a meleg vizű forrásokban élő fekete bödöncsiga, ami korábban még az ország több helyén is előfordult. A tatai fényes forrásokból a bauxitbányászat okozta karsztvízcsökkenés pusztította ki, de Miskolctapolcáról, Diósgyőrből és Sályról is az élőhelyének teljes átalakítása miatt tűnt el a múlt század közepén. Sály-Vízfőbe néhány éve a szakemberek sikerrel telepítették vissza a fajt, amelynek azóta ott újra stabil állománya él.
Kicsi, de annál nagyobb érték. Fokozottan védett csigafajunk, a fekete bödöncsiga, amelynek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Az évszázados kácsi fürdőkultúra
A területen több forrás is felszínre jön, ahogy az a BNPI térképén látható, egy közülük nem is akárhol. A vízicsigás forrás közelében ugyanis különös hangulatú épületek állnak, és ezek egyikének alagsorában, egy kis fürdőmedencében tör felszínre a Tükör-forrás.
A kácsi fürdőkultúra a messzi múltban gyökerezik.
A 13. és a 16. század között egy bencés monostor állt Kácson, amelynek szerzetesei az itteni langyos források vizével és abba áztatott gyógyfüvekkel gyógyítottak.
Az apátsági templom 1548-ban pusztult el, a kolostort pedig 1549-ben dúlták fel, majd a végső döfést a törökök adták meg.
A bencés apátság és kolostor emlékét őrző márványtábla a fürdőház falán
A területen álló épületek közül a leglátványosabb, az árkádos főépület eredetileg fürdőház volt lakószobákkal, és az 1800-as években épülhetett. A 19. század közepén így írt róla Wachtel Dávid, a soproni helytartósági osztály orvosügyi tanácsosa: „az ízléses, emeletes fürdőépület öt helyiségében két fürdőkád, egy helyiségében egy fürdőkád, valamint kilenc lakószoba állt rendelkezésre, az alagsorban pedig egy leromlott állapotú fürdő, a tükörfürdő működött.”
Az 1800-as években épült fürdőház, ennek alagsorában tör felszínre a Tükör-forrás. Erre építték rá a fürdőházat.
Az 1930-as években a látogatókat a Tükör-forrás által táplált medence, kádfürdő, gyógyfüves fürdő, strandfürdő és szőlőkúra várta. 1960-tól aztán új fejezet kezdődött a fürdő történetében, a Lenin Kohászati Művek vette át a fürdőtelepet és gyermeküdültetés céljára használta azt, illetve SZOT-üdülő volt. Ekkor már a főszerepet a szabadtéri, 20-22 fokos strandmedence vette át, az alagsori Tükörfürdőt a vendégek már nem használhatták.
Túl a meleg és a hideg vizes források vizének találkozásán, a Kácsi-patak a parkon át indul el a falu felé
Ahogy azt a polgármester asszonytól megtudom, még a 80-as években is nagy élet folyt itt, működött a szabadtéri strand, az épületekben rendezvényeket tartottak. A rendszerváltozás után pénz hiányában a szükséges felújítások nem történtek meg, és az épületek állapota egyre jobban leromlott. Az önkormányzatnak – bármennyire is szerették volna – nem volt pénze a komplexum helyreállítására, és nem lenne pénzük a fenntartásra sem, de most, hogy a területnek újra van gazdája, remélik, talán egyszer még eljön az az idő, amikor a helyiek és az idelátogatók újra szabadon sétálgathatnak majd a különleges hangulatú parkban.
Egyszer volt, hol nem volt, a kácsi vár
A Kácsi-patakon, amely átkanyarog a falun, hajdan 12 vízimalom is működött, a gabonaőrlés mellett volt, amelyik fűrészmalomként és kendertörőként is funkcionált. A falu központjában egy hajdani malomépület – bár némileg átépítve – ma is látható. Mellette találjuk a Mária-forrást, amely a hagyomány szerint egykor honfoglalók áldozóhelye is volt.
A Kácsi-patak a falu központjában
Nem messze innen, egy dombtetőn áll a falu műemléki védettségű katolikus temploma. A román kori templom 12. századi eredetű, majd a 18. században barokk stílusban építették át, romantikus tornyát pedig a 1882-ben kapta. A templom felszentelt búcsújáró hely, az ünnepi körmenet érinti a közeli Kálvária-dombot és az ott található Szikla-oltárt.
A kácsi kálvária sziklaoltára
A falu központjának megismerése után utunkat a falu szélétől nem messze található kácsi várhoz vezetett, pontosabban arra a helyre, ahol egykor a vár állt. Előtte azonban még jó néhány barlanglakást szemügyre vettünk, a várhoz vezető jelzetlen út ugyanis épp ezek mellett visz el. Ahogy a Bükkalja többi településén, úgy itt is, a jól megmunkálható riolittufába pincéket és kisebb barlanglakásokat vájtak.
Kács szélén, útban a kácsi vár felé, több barlanglakást is találunk
A kácsi várhoz vezető jelzetlen úton hamar elérjük a vár helyét. Anonymus szerint a honfoglaláskor Árpád itt adott szállásbirtokot Ócsád (Öcsöd) vezérnek, az ő fia, Örsúr vagy közismertebb nevén, Örs vezér építtette a várat a 12-13. században. A sziklaárokkal körülvett, négyszög alakú lakótornyot a 14. század elejéig használhatták. Ma már azonban mindebből nem sok látszik. A vár helyét csak a magaslat tetején álló kereszt, a bokrok között néhány kisebb kőhalom, és a Várak a Bükkben jelvényszerző túramozgalom fára erősített ellenőrzőkódja jelzi.
Itt állt egykor a kácsi vár
Sziklatemplom vagy kőhodály?
A nap végére még egy látnivaló, a Kács és Tibolddalróc között álló kőhodály maradt, amit a falu szélétől induló piros jelzésen szűk egy óra alatt értünk el. Ez egyben a Kő-völgy tanösvény kácsi körének nyomvonala is.
Van egy vármegyénk, ahol egymást érik a vicces nevű települések: Hagyárosbörönd, Baktüttös, Lickóvadamos, Pókaszepetk, Pacsa, Hazugd, Bázakerettye, Kemendollár, hogy csak néhányat említsünk, illetve az egyik kedvencünk: Nekeresd. A kérdés adja magát: hol, melyik vármegyénkben keressük Nekeresdet?
Ennyi maradt a hajdani Csattos-házból.
Útközben kísérteties hangulatú, romos épületek mellett is elhaladtunk. A Csattos-házban 1972-ig éltek. Volt itt egy gyümölcsös is, annak néhány túlélő, öreg fája ma is megvan még az erdő mélyén.
A kőhodály egy tisztáson áll, és elképesztően hatalmas. Hossza közel 24 méter, szélessége 4 méter, belmagassága több mint 2 méter. El sem tudom képzelni, hogy mennyi idő alatt vájták ezt a sziklába. Odabent, a félhomályban hatalmas, szépen faragott oszlopok állnak, és tartják fejünk felett a sziklamennyezetet. Ha nem tudnám, hol vagyunk, első pillantásra inkább sziklatemplomnak gondolnám ezt a különös építményt.
A hatalmas kőhodályt Kács és Tibolddaróc között félúton találjuk. Mi Kácsról a sárga jelzésen szűk egy óra alatt értük el.
Kács honlapján olvasható egy rövid visszaemlékezés Hegedűs Istvántól, aki 20 évig lakott itt, a kőhodály melletti barlanglakások egyikében. „A hodály a Zichy-grófoké volt, mint a környéken sok más birtok is. Több mint 100 éve épült, belső ágát pedig később vágták a daróciak. Itt tartottak háromezer juhot, külön fiaztatót, külön anyajuhokat, külön kosokat. Öt juhász dolgozott az állatokkal. A juhokat évente egyszer megnyírták, a rengeteg gyapjút elszállították. A tejből gomolyát készítettek az asszonyok.”
Kács mellett a szomszédos Tibolddarócon is érdemes körülnézni. A falu feletti domboldal hatalmas pincefalujának pincéi eredetileg barlanglakások voltak. A 20. század első felében ezernél is többen éltek itt. A tibolddaróci barlanglakásokról ebben a cikkben írtunk.
