Cserebökény térségében kihelyezett költőládákat ellenőriztek a napokban. A nemzeti park munkatársai mindenre számítottak, de erre nem: az elmúlt 40 évben errefelé csupán párszor észlelt, ritka bagolyfajt találtak egy vércseládában.
Egy rakás frissen kikelt szalakóta, mellettük pedig fehér gombolyag pihen: egy bagolyfióka. De hogyan kerültek ugyanabba a fészekbe?
A hazánkban rendszeresen költő bagolyfajok közül egyetlen olyan akad, a füleskuvik, amelyik télire elvonul. A faj egyedei áprilisban térnek vissza afrikai telelőhelyeikről.
Ritkán kerülnek szem elé, ha mégis, akkor is leginkább csak egy elsuhanó árnyat látunk belőlük. Ennek ellenére a baglyokat még a legkisebbek is ismerik, hisz már a meséknek is megkerülhetetlen szereplői.
Eddig még soha nem regisztrálták füleskuvik fészkelését Cserebökény térségében. Nemrégiben azonban a szakemberek 4 pelyhes kis fiókát gondozó tojóra bukkantak az egyik szalakóták számára kihelyezett mesterséges költőládában.
A kitüntető címért idén három bagolyfaj száll versenybe, melyek mindegyikét veszélyezteti a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság. A jelöltekre már lehet szavazni, az eredményt a jövő év első napján hirdetik ki.
A Filmdzsungel webkamerájával végre benézhetünk egy füleskuvikcsalád életébe, amely kész mozi. A kis pelyhes fülesek egy hete bújtak ki a tojásból, és szépen növekednek. Érdemes bekukkantani hozzájuk.
Legutóbb az erdei fülesbaglyok állományának felmérésben vehetett részt a lakosság, most pedig a kevésbé közismert, de lakott területen is egyre gyakrabban felbukkanó füleskuvik számolására buzdítja az embereket az MME.
Már évek óta nem tűnt fel füleskuvik a Kígyósi-pusztán. Most a szabadkígyósi kastély parkjában figyeltek fel rá.
A Filmdzsungel a rétisasok után most egy füleskuvik-webkamerával rukkolt elő. A kuvikcsalád élete kész mozi, örömökkel és drámákkal. Megéri az élő adást nézni.
