Tudástár

Baglyok, a szimpatikus ragadozók

Ritkán kerülnek szem elé, ha mégis, akkor is leginkább csak egy elsuhanó árnyat látunk belőlük. Ennek ellenére a baglyokat még a legkisebbek is ismerik, hisz már a meséknek is megkerülhetetlen szereplői.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Bognár Szilvia / MME
Adam Kumiszcza / Wikipédia
Söményi Gábor / MME
Wikipédia
Lukács Katalin Odett / MME
Solymári / Wikipédia
Máté Bence / MME
Orbán Zoltán / MME
Tarnóczi Fédra
Rasbak / Wikipédia
123rf.hu
2017. május 12.

Ritkán kerülnek szem elé, ha mégis, akkor is leginkább csak egy elsuhanó árnyat látunk belőlük. Ennek ellenére a baglyokat még a legkisebbek is ismerik, hisz már a meséknek is megkerülhetetlen szereplői.

Macskabagoly (Strix aluco)

A baglyokhoz számos hiedelem kapcsolódik. Nevezték őket a halál hírnökének, összehozták már őket a bűnnel, a démoni erőkkel, sőt Angliában a rossz időért is őket okolták. Az ókori görögök viszont sokkal pozitívabban álltak hozzájuk, a bölcsesség jelképének tartották őket. Pallasz Athéné szent állata a bagoly volt és az istennő is a bagolyszemű jelzőt kapta, ami arra utal, hogy képes a dolgok lényegét is meglátni.

Uhu (Bubo bubo)


A baglyok kb. 130 fajjal az egész világon jelen vannak. Nálunk eddig 11 faj fordult elő, és ebből nyolc rendszeres fészkelő. Állandó madaraink, kivéve a füleskuvikot, mely télire elvonul. Következzen most néhány érdekesség a hazánkban előforduló leggyakoribb bagolyfajokról.

Erdei fülesbagoly (Asio Otus)


Leggyakoribb bagolyfajunk, melynek hazai állománya 6-12 ezer párra tehető. Az erdei fülesbagoly nem épít fészket, inkább más madarak, például varjak, szarkák, egerészölyvek elhagyott fészkét foglalja el. A fiókák mielőtt még repülni tudnának, kiugrálnak a fészekből, és a közeli fák, bokrok ágain mászkálnak, és hangos „pí” kiáltásokkal hívják élelemmel érkező szüleiket. Télen az erdei fülesbaglyok beköltöznek a településekre, ahol a nappalokat csapatokban, magas fenyők vagy tuják ágai közé rejtőzve töltik. Jelenlétükről leginkább fák alatt egyre szaporodó köpetek árulkodnak. A madarak által felöklendezett köpetek sokat elárulnak a baglyok táplálkozásáról. Ezek a kis galacsinok ugyanis a táplálékállatok általuk megemészthetetlen részeiből állnak. Ennek alapján a szakemberek nagyon sok információhoz juthatnak a kisemlősök elterjedésével kapcsolatban, épp ezért a kisemlős kutatók munkájának fontos részét képezi a köpetek bontása és azok tartalmának elemzése.

Gyöngybagoly (Tyto alba)


A gyöngybagoly különleges külsejével kitűnik a többi bagolyfaj közül. Brehm Az állatok világában így ír a fajról: „Ültökben egyéb baglyokhoz hasonlítanak ugyan, csakhogy karcsúbbak, magasabb termetűek, nem annyira köpcösek, ábrázatuk pedig irgalmatlanul vénasszonyias. Hihetetlenül szomorú pofákat vágnak, s csodálatosan fintorgatják arcukat…A fiókák - egyéb más baglyokhoz hasonlóan - kezdetben fölöttébb rútak, ám azért szülőik melegségesen ragaszkodnak ocsmány apróságukhoz s bőségesen hordják számukra az egeret.”

A gyöngybaglyok elsősorban a kisebb településekhez kötődnek, ugyanis főleg a templomokban, elhagyott épületek padlásain költenek, azonban fontosak számukra a megfelelő táplálkozóhelyek, a szántóföldek, kaszálók, legelők közelsége is. Sajnos, a gyöngybaglyok egyedszáma az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a templomfelújítások során gyakran lezárják a tornyokat, melyek így alkalmatlanná válnak a költésre, vagy rosszabb esetben a költő madár és a fiókák pusztulását is okozhatják. A növekvő járműforgalom és az áramütés is sok áldozatot szed, ráadásul a gyöngybagoly nagyon érzékeny az időjárásra, kemény teleken fellépő táplálékhiány az állomány drasztikus csökkenését okozza.


Macskabagoly (Strix aluco)


Nagytestű bagolyfajaink közé tartozik, általában erdős területeken, faodvakban költ. A hazai állomány 5-8000 párra tehető. Nevét nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta, melyet leggyakrabban hallat. Szemei nem sárgák, mint csaknem az összes európai bagolyé, hanem feketés barnák. Január-februárban lehet hallani a kísérteties huhogását, mely a nászidőszak jellegzetes területvédő hangja. A költés, ahogy a baglyokra általában ez jellemző, már az első tojás lerakása után megindul, így a fészekben különböző korú fiókák fejlődnek együtt. Költési időszakban érzékeny a zavarásra, nem egy baleset is történt már amiatt, hogy óvatlan fotósok túl közel merészkedtek az odúhoz, és összetalálkoztak a hirtelen és határozottan kiröppenő bagollyal.


Kuvik (Athene noctua)


A kis testű kuvik a nyílt, alföldi tanyás vidékeket kedveli, ahol főleg padlásokon, állattartó telepeken költ. Hazai állománya 1500-2500 pár körül mozog. Nappal is szem elé kerülhet. Szívesen elfoglalja a kifejezetten kuvikok számára tervezett mesterséges odút is. A kuvikról úgy tartják, hogy megjelenése szerencsétlenséget vagy halált jelent, ezért halálmadárnak is hívják. A baj, a hit szerint általában abban a házban következik be, amelyikre a kuvik rászáll. A régi görögöknél azonban a legnagyobb tisztelet jele volt, ha élő kuvikot ajándékoztak valakinek. A kuvik latin nevét is Pallasz Athénéről kapta.


Füleskuvik (Otus scops)


Nevét jellegzetes tollfüleiről kapta. Fakéregre emlékeztető tollazatának köszönhetően remekül el tud bújni a fák lombkoronájában. Főleg rovarokkal táplálkozik. Míg a 80-as években csak a Szekszárdi-dombságban és a Tihanyi-félszigeten lehetett velük találkozni, ma már országszerte előfordul. 2011-ben például Budapesten, a Rákoshegyen is látták. Költő állománya 300-600 pár között ingadozik. Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, mely vonuló. A telet Afrikában tölti, április második felében érkezik vissza és szeptember elejéig marad.

Réti fülesbagoly (Asio flammeus)


Az erdei fülesbagoly rokona, de annál világosabb színezetű, szeme inkább citromsárga és kisebb tollpamacsot visel a fején, mint erdei rokona. Alapvetően a skandináv, orosz füves pusztákon él, hazánk a faj a déli elterjedési határát jelenti. A hazai költőállomány általában 10-80 pár között mozog, azonban azokban az években, amikor kiugróan magas a mezei pockok száma, sokkal több pár fészkel, elsősorban az ország keleti részén. Volt olyan év, amikor kétszáznál is több párt számoltak. Földön fészkel és a hazai bagolyfajok közül az egyetlen, mely épít fészket. Persze, az ő esetükben sem kell műalkotásra gondolni, a fészeképítés leginkább néhány fűszál egymásra helyezését jelenti. Részben nappal is aktív. Nászidőszakban a hím nászrepüléssel kápráztatja el a tojót, ilyenkor jellegzetesen csapkod, úgy mondják, tapsol a szárnyaival.

Uráli bagoly (Strix uralensis)


Európa egyik legnagyobb termetű bagolyfaja, szeme a macskabagolyhoz hasonlóan fekete, a csőre viszont sárga. Éjjel vadászik, általában kisebb rágcsálókra. Hazai állománya 150-250 párra tehető, de egyre erősödik. A 80-as-90-es években még csak a Zempléni-hegységben fordult elő, ma már a Börzsönyben és a Bükkben is fészkel. Odvas fákban vagy ragadozó madarak elhagyott gallyfészkében költ. Az uráli bagoly hírhedt arról, hogy költési időszakban meglehetősen kockázatos a fészken ülő tojót megközelíteni, ugyanis az emberre is rátámadhat. Erős lábaival és karmaival komoly sérüléseket tud okozni, épp ezért a madarászok is csak védőfelszerelésben, sisakban, védőszemüvegben közelítik meg a fiókás fészket.

Uhu (Bubo bubo)


A hazai baglyok közül a legnagyobb, állománya növekedést mutat. Jelenleg 70-80 pár fészkel, főleg felhagyott bányákban és a középhegységek meredek sziklafalain. Tradicionális élőhelye például a Zempléni-hegység, az utóbbi években azonban megfigyelték már fészkelését elhagyott feketególya-fészekben is, például a Tisza és a Bodrog menti ártéri erdőkben. Az uhu táplálékát elsősorban rágcsálók, például vándorpatkány vagy mezei hörcsög jelenti, de őzgidák, nyulak vagy a hazai bagolyfajok sem érezhetik biztonságban magukat az uhu közelében, mivel ők is potenciális zsákmányállatok számára.

Nem csak a baglyokkal, de az összes hazai madárfajjal kapcsolatban részletes információt találhatsz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán, ahol ráadásul az egyes fajok hangját is meg lehet hallgatni.

Kapcsolódó cikkek:

Gyöngybagoly, az éjjeli őrszem

Még több hír a baglyokról


Cikkajánló