MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.08.26. 14:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter, Lánczi Kata

Átkelés a Rovátkán – Avagy egy felejthetetlen hágótúra a Tátrában

A közelmúltban egy olyan túrát ajánlottunk a hegyek és a természet felfedezőinek, ami élménypalettaként tárta elénk a Magas-Tátra páratlan környezetét. Van még viszont más tippünk is, hogy hol szerezhetsz maradandó benyomást a Kárpátok legmagasabb bércein.

A Tátrában rengeteg gyönyörű út van, a maga nemében pedig mindegyik egyedülálló élményt nyújt, főleg azok számára, akik itt találkoznak először magasabb, illetve csipkézett hegyekkel. Ezzel anno mi is így voltunk Katával, itt ejtettek minket rabul a havas csúcsok látványa, melyek azóta is minden évben visszahívnak minket. Az idő múlásával, és egyre több gyakorlattal a lábunkban újabb és újabb kihívásokat kerestünk, hogy még többet lássunk, tapasztaljunk ebből a kicsiny, ám sokszor mégis végtelennek tűnő tájból. A Rovátkán való átkelés volt számunkra az egyik legmeghatározóbb tátrai élmény, amely túrát leginkább olyanoknak ajánljuk, akik nem első alkalommal járnak sziklás terepen, valamint nem annyira tartanak a magasságtól.

 

Fotó: Lánczi Kata


Ha szereted az adrenalint, a Rovátka (Sedlo Prielom) legyen a következő természetjáró kalandod, ami garantáltan a kedvenc hágótúráid közé fog tartozni. Hasonlóan a legtöbb túrázóhoz, a 2288 méter magasan fekvő hágót mi is Tarajkáról (Hrebienok) indulva hódítottuk meg, érintve több tátrai látnivalót és nevezetességet. A Nagyszalóki-csúcs oldalában található túrabázisit Ótátrafüredről akár siklóval is elérhetjük, megspórolva legalább 40 percnyi kaptatót, ami nem utolsó szempont az előttük álló erőpróba szempontjából.

 

Fotó: Lánczi Péter

Rálátással a Tar-patakra a piros turistaútról. Sajnos évről évre egyre csupaszabb a völgy


A Tarajkától a piros jelzés kezdetben széles és kényelmes úton, enyhe emelkedésben, majd némi lejtéssel vezet el a tarpataki elágazáshoz. Számtalanszor jártunk már erre, de a Tarpatak lezúduló kristálytiszta víztömege mindig fotózásra késztet minket. Az utunk egyébként itt még lényegében nem érinti a patakot – érdemes pár méteres kitérőt tenni –, mert mi még előtte felkanyarodunk a kék jelzésen a Nagy-Tarpatak-völgybe (Velká Studená dolina). Sajnos ezen a szakaszon az évről évre egyre csak pusztuló fenyőerdő nem éppen a legszívderítőbb látványt nyújtja, de szerencsére gyorsan kikeveredünk innen, majd a kisvártatva a zöldellő törpefenyők sávjában megyünk tovább. Fantasztikus sziklatömbök közt haladunk egyre csak emelkedve, miközben a Nagy-Tarpatak zúgása kíséri utunkat.

 

Fotó: Lánczi Kata

Hegyi idill a Nagy-Tarpatak-völgyben 

 

Fotó: Lánczi Kata


Balról a 2452 méter magas Nagyszalóki-csúcs gerincének sziklatarajai, jobbról a Középorom fenséges bércei zárnak közre minket. Minden időben magával ragadó a szürke hegyóriások tekintélyt parancsoló látványa, de a ragyogó napsütésben, kék ég alatt leginkább szelídnek és barátságosnak tűnnek. Ködben, esőben vagy havazásban ugyan ezek a sziklatömbök már inkább szigorúnak és baljósnak hatnak, főleg mikor fekete köpenyként magukra húzzák a gyorsan gomolygó sűrű felhőket. Ilyen időjárási körülményeket Katával több alkalommal is átéltünk, melyek sejtelmes, filmbe illő atmoszférája akár varázslatosnak is hathat, ám mindez pillanatok alatt rémisztőre is válhat, mikor igazi hegyi vihar csap le ránk. Ilyenkor mindenképp keressünk menedéket, kerüljük az erős szélnek és villámcsapásnak kitett helyeket!

 

Fotó: Lánczi Péter

Sziklás lépcsőzésben, mesébe illő tájban 


A törpefenyősben enyhén emelkedő sziklaösvényünk két alkalommal is átkel a Tar-patakon. A felső fahíd után már csak 20 percnyi menetre van a meredek törmeléklejtők közé szorult Hosszú-tó, melynek méretét és színét a közelmúlt, valamint a pillanatnyi időjárás határozza meg. Van, hogy a leapadt víztükör a felhők alatt inkább szürke pocsolyának hat, máskor pedig a tó igazi smaragdzöldben pompázó tengerszemnek mutatja magát. Innen már csak alig pár lépés a Hosszú-tavi menedékház, másik nevén Rabló ház, (szlovákul Zbojnícka chata), ami igazi hegyi paradicsomnak ható díszletben várja a felfrissülni vágyó vándorokat. Ez idáig közel 2 és fél órát gyalogoltunk a Tarajkától, és közel 700 méter szintemelkedés tettünk meg.

 

Fotó: Lánczi Péter

Utunk során több tengerszemet is megcsodálhatunk

 

Fotó: Lánczi Kata

Hosszú-tavi menedékház, vagy másik nevén Rablóház


A sokat látott, tűzvészt is átélt turistaház 1910 óta szolgálja a turistákat. Igazi hegyi menedék, ahol bűn kihagyni egy csésze finom hagymalevest, vagy más földi jót, már csak azért is, mert az előttünk álló kihíváshoz jól fog jönni a plusz energia. A turistaházban egyébként meg is szállhatunk, de a férőhelyekről mindig érdemes előre tájékozódni, mert főleg az augusztusi főszezonban gyakori a teltház.

 

Fotó: Lánczi Péter

A menedékháztól kezdetben szelíden vezet az ösvény...


Némi izgatottság lesz úrrá a túrázón, mikor a háztól egyre beljebb ér a hegyek közé. Katával alig bírtunk betelni a lenyűgöző hegyi látvánnyal, majd minden lépésünket fotózás követte, ahogy egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk a csipkézett hegyek koronájában. Az út ezen része teljesen magashegyi jellegű, amelynek gránitsziklás világát tengerszemek és nyáron is megmaradó hófoltok tarkítják. A magával ragadó látványt a Bibircs és a Kis-Viszoka meredek falai fokozzák, ami balunkon végigkísérnek minket egészen a hágóig.

 

Fotó: Lánczi Péter  Fotó: Lánczi Kata

... a hágóhoz viszont már kapaszkodnunk kell


A völgyből továbbra is a kék jelzéseket követve, meredek kapaszkodással közelítjük meg a Rovátkát (Prielom). Számunkra a helyenként húzódzkodós felmenet nem volt különösebben megterhelő, ám az olvadt, kásás hófoltokon való mászások óvatosságra intettek. Egy rossz lépés, és nagyot szánkózhat az ember, ezért érdemes ezeken a részeken szegecses gumitalpat vagy egyéb csúszásgátlót használni. Mondanom sem kell, hogy nálunk nem volt ilyen holmi, viszont azóta mindig bent van a táskában, ha a Tátrába megyünk.

 

Fotó: Lánczi Péter

Hagyjunk helyet a túratársaknak a kényelmes és biztonságos haladás érdekében


Közvetlenül a hágó alatt éles és meredek sziklákon kell felmászni. A túrázó saját, illetve a túratársak épsége érdekében mindig fokozottan figyeli a terepet, különösen ilyen szakaszoknál, nehogy köveket mozdítsunk ki, valamint, hogy elég helyet tudjon biztosítani mások számára a mászáshoz. Figyeljünk a társak mozgására, ritmusára. Ha kell, legyünk türelmesek, ne siettessük, ne „nyomjuk” a másikat, mert ezzel balesetet idézhetünk elő. Ha biztonságosan félre tudunk állni, engedjük a gyorsabban haladót. Ha valaki segítségre szorul, esetleg bajban van, kötelességünk támogatni, illetve elsősegélyt nyújtani. Mindezekre különösen a nyári főszezonban kell figyelnünk, mert ilyenkor, akár kígyózó sorok is kialakulhatnak a túraútvonalakon, ezek a körülmények pedig mindenkitől fokozott fegyelmet igényelnek.

 

Fotó: Lánczi Péter  Fotó: Lánczi Péter

 Vasalt utakon hódíthatjuk meg a hágót

 

Szerencsénkre, a mi mászásunkkor nem volt tömeg, sem probléma, bár a keskeny és igen meredek hágóra felérve minket azért mellbevágott a magasság, pontosabban a mindkét oldalra letörő szakadékok látványa. Bevallom, mindkettőnknek kellett egy pár perces pihenő, hogy feldolgozzuk a hely hatását. Nem voltunk még korábban ilyen terepen, ezért igazán felvillanyozó élményben volt részünk, ami az ereszkedés első pillanataiban tovább fokozódott.

 

Fotó: Lánczi Kata  Fotó: Lánczi Péter

Izgalmas és élvezetes a láncos kapaszkodás


A csipkézett hegygerincen, 2290 méter magasságban szó szoros értelemben átlépünk az egyik völgyből a másikba. A fantasztikus élményt egyszerre adja a fenséges kilátás és a veszélyt sugárzó szakadék, amelyen láncokba kapaszkodva ereszkedhetünk le. Ezek a kapaszkodók azonkívül, hogy gyakorlatilag elengedhetetlenek a biztonságos haladáshoz, nagy önbizalmat is adnak. Ránk is ilyen hatással voltak, így a kezdeti „aggodalmunk” egy csapásra elszállt, és magabiztos, sőt mi több, élvezetes mászókázásban folytattuk az utunkat.

 

Fotó: Lánczi Péter

Kata a Rovátkán


Az ereszkedés során újfent hiányát éreztük a csúszásgátlónak, ugyanis a hágó alatti lejtőt még júliusban is vastag hóréteg fedte. A fent említett eszköz nélkül itt nem ajánlott a közlekedés. Mi lementünk, de tényleg nem ajánlott, mert életveszélyes!

 

Fotó: Lánczi Kata

Kilátás a hágóból


Lejjebb érve a sziklafalon, lélegzetelállító kilátásban lehet részünk, ha ezt a gyakran változékony hegyi időjárás megengedi. Rálátunk innen a Kis-Viszokára (Vychodná Výsoká), a Felkai-csúcsra (Velický štít) és a Fagyott-tóra, valamint az utunk folytatását jelentő Lengyel-nyeregre.

 

Fotó: Lánczi Péter  Fotó: Lánczi Péter

Számítsunk a túrán a kisebb-nagyobb hófoltokon való átkelésre

 

A folyamatosan szelídülő lejtmenet sziklatörmelékes részeken, a Kis-Viszoka oldalában vezet, folyamatos rálátással a nevéhez hű és rendkívül látványos Fagyott-tóra. Az oldalazást követően felkapaszkodunk a Lengyel-nyeregbe, ahonnan immáron már a zöld turistajeleket követtük. Közvetlenül a nyeregből a sárgán kb. egy órás felmenetben hódíthatjuk meg a Kis-Viszoka 2428,6 méteres csúcsát, amit mi ez alkalommal kihagytunk.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Lengyel-nyeregben

 

Túránk kiváló pihenőhelye a Lengyel-nyereg. Mi legalább fél órán keresztül élveztük a fantasztikus panorámát mielőtt megkezdtük az ereszkedést a festői Felkai-völgybe. Indulást követően újabb láncos részek következtek, de ezek a sziklafalak már közel sem jelentenek akkora kihívást, mint a Rovátka meredekei.

 

Fotó: Lánczi Kata

Leereszkedés a Lengyel-nyeregről a Felkai-völgy irányában


Leérve a völgybe a sziklaösvényünk egyre kényelmesebb haladásban visz előre. Elhaladunk a méregzöld színű Hosszú-tó (Dlhé pleso) mellett, majd ezt követően keskeny szoroson keresztül érünk ki a Virágos-kertnek nevezett katlanba. Itt már valóban színesebb a hegyvilág, mint följebb, ahol leginkább a szürke árnyalatai uralkodnak. A zord táj egy csapásra megélénkül, mormotafütty és madárcsicsergés tölti meg a hegyekkel körbezárt és csörgedező patakkal átszelt idillt.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Lánczi Kata

Lejtmenetben a Virágos-rétnél


Lépésről lépésre egyre lejjebb érünk, mígnem egy újabb meredekebb rész után feltűnik előttünk a Felkai-tó, illetve a partján fekvő szálloda, ami csak nevében emlékeztet a hajdan itt állt, 1895-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület által épített Sziléziai menedékházra. A mai, 60-as években emelt hatalmas szálló látványa nem éppen illik bele a hegyi környezetbe, de népszerűségén ez mit sem változtat. Kinézet ide vagy oda, számos turista mellet mi sem mondtunk nemet a teraszán felszolgált haluskynak és hideg sörnek, ami kimondottan frissítően hatott az addig meglehetősen elfáradt tagjainknak.

 

Fotó: Lánczi Kata

Sziléziai ház és a Felkai-tó 


Itt viszont még nem ért véget a túra. Bár a hoteltől akár le is taxizhatunk Tátraszéplakra (Tatranska Polianka) –, ahonnan villamossal könnyen és gyorsan elérjük az ótátrafüredi kiindulópontunkat –, mi mégis inkább a gyaloglást, és ezzel együtt pedig a Tarajkától induló körtúra bezárását választottuk. Ehhez még további két órát kellet gyalogolnunk a piros jelzésű, Magisztrál útnak is nevezet panorámás hegyi ösvényen, ami a Nagyszalóki-csúcs oldalában vezet különösebb szintváltozás nélkül.

 

Fotó: Lánczi Péter

Felkai-tó a Sziléziai háztól nézve


Aki a Rovátkát hasonló túrával akarja meghódítani, mint ahogyan azt mi tettük, számoljon azzal, hogy korán kell elindulni, legalább nyolcórás az út megállók nélkül, és mind a menetidőt és az erőnket nagyban befolyásolhatják a terepi, illetve az időjárási tényezők. Azt gondolom, a Rovátkára vezető túrát semmi esetre sem szabad kihagynia azoknak, akik szeretik a hegyi kalandot, a kihívást, mert a Magas-Tátra páratlan környezete garantált élményt fog nyújtani.

 

Fotó: Lánczi Péter

Magisztrális úton a Nagyszalóki-csúcs oldalában


Megfelelő lábbeli, vízhatlan ruházat, feltöltött mobiltelefon, némi élelem és víz, illetve csúszásgátló mindig legyen nálunk, ha a hegyek közé készülünk. Érdemes indulás előtt beírni a telefonba a hegyimentők telefonszámát, illetve segélyhívó mobilapplikációt is letölthetünk. A legfontosabb viszont, hogy ne induljunk el, vagy forduljunk vissza, ha az időjárás kedvezőtlen. Sajnos a legtöbb baleset ebből fakadóan történik! Fontos továbbá, ha valami hátráltatja a haladásunkat (egészségügyi ok, hiányos felszerelés stb.), akkor mérlegeljük belátóan a helyzetünket. Kössünk utasbiztosítást, mert egy esetleges mentés ára igen borsos lehet, és ezt nem fedezi az egyébként ingyenesen kiváltható európai egészségbiztosítási kártya.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

A MAGAS-TÁTRA ESSZENCIÁJA EGY KÖRTÚRÁBAN

MEGMÁSZTUK SZLOVÁKIA NEMZETI SZIMBÓLUMÁT, A KRIVÁNT

ÁTKELÉS A BÉLAI-HAVASOKON
MAGASHEGYI ÉLMÉNYEK KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK

A MAGAS-TÁTRA REJTETT EMLÉKEI

SZIKLÁRÓL SZIKLÁRA A MAGAS-TÁTRÁBAN

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...