Érkeznek a szalakóták, hamarosan véget ér a vonulás

Májusban befejeződik a vonulás időszaka, az elkövetkező napokban, hetekben visszaérkeznek a kései vonuló madarak, a sárgarigók, a kék vércsék, a kis őrgébicsek, a gyurgyalagok és a szalakóták is.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Marik Pál
Motkó Béla
Forgách Balázs
2019. május 16.

Májusban befejeződik a vonulás időszaka, az elkövetkező napokban, hetekben visszaérkeznek a kései vonuló madarak, a sárgarigók, a kék vércsék, a kis őrgébicsek, a gyurgyalagok és a szalakóták is.

Aki valaha látott már szalakótát, az egy szemvillanás alatt bele is szeret, mert annyira különös látvány élénk színeivel a sárguló pusztában. Mintha egy eltévedt trópusi madár volna, akit ki tudja, mi szél hozott ide. Talán ezért is találtak ki neki olyan népies neveket, mint a kékcsóka vagy a zöld kánya, ha már egzotikus színeit nem tudták hová tenni, legalább formailag kerestek hozzá hasonlót.

 

 

 

A szalakóta világállományának több mint a fele Európában költ, számuk a múlt században kontinens-szerte erőteljes csökkenést mutatott, számos országból ‒ például Németország, Dánia, Svédország, Finnország és Csehország ‒ kihalt. A magyarországi állomány 1000 párra tehető.

 

A puszták gyönyörű kék madara szép számmal fészkel a Körös-Maros Nemzeti Parkban. A Kígyósi-pusztán a faj 2002 óta fordul elő, korábban nem költött itt, mivel nem voltak alkalmas fészkelőhelyek számára. A szalakóták nagy odvas fákban, általában nagy testű harkályfajok, feketeharkály és zöld küllő odúiban fészkelnek. Ezek az idős fák azonban hiányoznak innen, így védelmi munka alapját a mesterséges odúk kihelyezése jelenti.

 

 

„2002-ben raktuk ki az első mesterséges szalakóta-odúkat, mostanra 121 odú került ki” - mondja Forgách Balázs, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője. „Már az első évben fészkelt egy pár, majd évről-évre egyre többen lettek, és 2018-ban 61 pár költött a területen, vagyis a kihelyezett odúk felét elfoglalták.” Az odúkat persze más fajok is megtalálják, például seregélyek, vörös vércsék, erdei fülesbaglyok, de találtak már füleskuvik-fészekaljat is.

 

 

 Füleskuvikok az odúban

 

Az odúkihelyezésnek viszonylag gyorsan van eredménye, de a gyakorlati védelemnek van egy hosszútávú eleme is. „2011-ben 50 facsoportot telepítettünk a pusztában, zömmel fehér nyarakat, azzal a céllal, hogy hosszútávon a szalakóták visszatérjenek a természetes fészkelőhelyekre. Addig persze, míg a legnagyobb nyárfák megnőnek akkorára, hogy odú keletkezzen bennük, 10-15 évet biztos várni kell.”

 

 

 

A szalakóta hosszú távú vonuló, a telet Afrika déli és keleti területein tölti, vonulás idején akár 10 ezer km-t is megtehet. A Rollerproject, szalakóta védelmi program keretében az elmúlt években több szalakótára is műholdas jeladó került. Eleven, a kiskunsági Apaj környékéről származó madár 2016-ban kapott jeladót, melynek segítségével azóta is folyamatosan lehet követhetni a madár útját és a költőterületen való mozgását. Eleven jelenleg még Szaúd-Arábiában van, várhatóan jövő héten érkezik majd vissza.

 

„ A környékben gazdálkodók is nagyon kedvelik a szalakótákat, minden tavasszal lelkesen újságolják, hogy ťmegjöttek a kék madarakŤ, számon tartják őket” - mondja Forgách Balázs.

Aki ebben az időszakban látogat el a Kígyósi-pusztára, akár még a szalakóták jellegzetes bukfencező nászrepülését is megcsodálhatja, de a puszta színpompás virágmezői is gyönyörűek. Tömegesen virágozik a kék atracél, a különféle zsályafajok, a ligeti, a mezei, az osztrák zsálya, de hamarosan virágzik a hengeresfészkű peremizs, a nyúlánk sárma, és rengeteg csattogó szamóca is van.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Szalakótarekord Cserebökényben

Új otthonok várják a hazatérő szalakótákat

Ahol a spanyol és a magyar szalakóták találkoznak

 

 

Cikkajánló