MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.02.18. 09:30,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter, Gulyás Attila

Felfedezések jelzetlen utakon

Aranybányák és elvarázsolt helyek után kutattunk a Magas-Börzsöny vadregényes völgyeiben.  

Előbb utóbb minden vérbeli természetjáró letér a jelzett turistautakról, hogy kíváncsiságától hajtva eldugott és izgalmas helyeket fedezzen fel. Ezek az emberek legtöbbször a csendet és a természet szépségét keresik, de vannak például, akik geoládáznak – ami a „kincskeresésnek" egy modernkori formája –, és vannak olyanok is, akik történelmi helyeket kutatva élik ki a kalandvágyukat. Mi ezúttal egy kétnapos kirándulás keretében elfeledett börzsönyi bányák nyomát kerestük a terepen, melyek arany- és ezüstkészletei még a mai napig is foglalkoztatják a vállalkozó kedvű érckutatókat.

 

Fotó: Lánczi Péter

A régi vasút nyomvonalán haladtunk a Kereszt-völgyben


Persze, minket nem az aranyláz fűtött, és csákányt sem vittünk magunkkal, hogy szerencsét próbáljunk, csupán a turistatérképen is jelölt tárók nyomaira akartunk rábukkanni. Tematikus túránkat ezért Nagybörzsönyből, a börzsönyi ércbányászat kiindulópontjáról kezdtük meg, melynek történelme már a középkortól összeforrt a bányászattal.

 

Fotó: Lánczi Péter

Többször is átkeltünk a patakon


Nagybörzsönyben több látnivalót és érdekességet is találunk, köztük az impozáns Árpád-kori Szent István-templomot, a vízimalmot, az erdei vasutat, vagy éppen a bányásztemplomot, melynek homlokzatán az 1400-as években faragott bányászcímer jelzi a településen élők egykori fő mesterségét. A román alapokon épült gótikus stílusú templom ma is jó állapotban van és látogatható, de a nyitvatartásnak érdemes előbb utánajárni.

 

Fotó: Lánczi Péter

Bányásztemplom Nagybörzsönyben


A települést a Hosszú-völgy és az erdei vasút irányában hagytuk el a sárga jelzésen, amiről alig egy kilométer megtétele után a kék kereszt jelzésre tértünk le. Ez az út a Kereszt-völgyben vezet, melynek hangulatát csobogó patak és a régi vasút nyomvonala teszi egyszerre vadregényessé és kényelmessé. A patakot többször is keresztezve, enyhe emelkedésben értünk el a Fagyos-kúthoz, ahol nem is oly régen még állt kedvenc börzsönyi menedékünk, a Vasedény-kulcsosház. Ez egy kis kitérőt jelentett az eredeti utunkhoz képest, de mindenképpen meg akartuk nézni a tűzben megsemmisült ház környezetét. A hangulatos pihenőhelyből sajnos csak egy pad maradt, a háznak pedig már nyoma sincs.

 

Fotó: Lánczi Péter

Vasedény kulcsosház egykoron

 

Fotó: Lánczi Péter

..és ami maradt belőle

 

Visszatérve a kék keresztre, folytattuk az utunkat a Kovács-patak felé. Miután kisvártatva elértük azt, letértünk a jelzett útról, és a patakot északi irányba követve kezdtük meg az igazi felfedezőutunkat. A börzsönyi ércbányászat több száz éves múltja nagyobbrészt itt, a Kovács-patak völgyében zajlott, és ennek régi és modernkori nyomai ma is láthatóak. Igaz, aki látni akarja ezeket, meg kell birkóznia a bedőlt fákkal és meredek ösvényekkel, valamint alaposan körül kell néznie, hogy felismerje az egykori tárók beomlott, beszakadt bejáratait.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Kovács-patak mentén értünk fel a titokzatos tárókhoz


Háromfős csapatunk nem minden tagjának jelentett ugyanakkora izgalmat és felfedezést a bányák megtalálása, mint mondjuk számomra, de az elhagyatott és vadregényes terep nekik is látványos élményt nyújtott. Sorra érintettük a Ludmilla, a Klinger, az Alsó- és Felső-Rózsa-tárókat, de csak az utóbbi volt látványosnak nevezhető a korhadt tartógerendáival, illetve beomlott tetejével. A többinél már csak a megsüllyedt, beszakadt föld jelzi a patak meredek partfalában, hogy egykoron itt a hegy gyomrába vezető bejárat állt.

 

Fotó: Lánczi Péter

Ludmilla-bánya beszakadt bejárata

 

Fotó: Lánczi Péter

A Rózsa-bányánál még látszanak a járat tartógerendái

 

A bányászat nyomait nem csupán a beszakadt tárók hirdetik. Itt-ott egy kőhalom, vagy egy rakodó is feltűnik, de a legszembetűnőbbek az 50-es évek elején telepített villanyoszlopok maradványai, melyeket már a völgy alján is megfigyelhetünk. Talán nem mindenkit hoz lázba a börzsönyi bányák felkutatása, de történelmi és tudományos érdekességként mindenképpen figyelemre méltó a híres kémikus és botanikus Kitaibel Pálnak a nagybörzsönyi bányáknál tett 1789-ben tett látogatása. Kevesen tudják, hogy Kitaibel ezekből a bányákból származó ércekből mutatta ki a tellúrt. Igaz, arról már megoszlanak a vélemények, hogy ki volt a kémiai elem első leírója, ugyanis a tellúrt Müller F. József bányamérnök-mineralógus, már 1783-ban felfedezte, tőle függetlenül mutatta ki Kitaibel Pál 1789-ben, majd egy német vegyész, Martin Heinrich Klaproth írta le az elemet, és nevezte el tellúrnak 1798-ban. Később Kitaibel egy nyilatkozatban elismerte Müllert, mint az elem felfedezőjét, de végül a német Heinrich aratta le a babérokat. Az is kevésbé ismert tény, hogy Kitaibel Pál volt a Börzsöny első olyan kutatója, aki 1804 júliusában geológiai feljegyzéseket is készített a hegységről.

 

Fotó: Lánczi Péter

A modernkori bányászat nyomai a Kovács-patak völgyében


Felfedezőutunk a völgy tetejére érve, és a bányákat elhagyva még közel sem ért véget. Nagy-Hideg-hegyre igyekeztünk, és itt is akartunk megszállni a turistaházban, de útközben még kitérőt tettünk egy nevében is érdekes objektumhoz, ahol korábban még nem jártunk. Egyes térképeken a Jancsi-Juliskaházként feltűntetett vadászházat a Szabó-kaszáló közelében és a Hideg-hegy oldalában találjuk. Az eldugott, jelzetlen gyalogutakon megközelíthető romantikus kis lak, igazi remeteszállásként áll a meredek hegyoldalban. Természetesen a mesebeli házikó zárva volt, így csak elképzelni tudtuk a benti, meghitt hangulatát, mely a téli fagyos szélben állva még vonzóbb, még idillibb képet festett bennünk.

 

 

Fotó: Gulyás Attila

Jancsi-Juliskaház a Hideg-hegy oldalában


Testünket és lelkünket végül a Nagy-Hideg-hegyi turistaház kandallója és egy forró leves melegítette át. Ez az egyik kedvenc helyünk, ahol minden évben legalább egyszer megszállunk, még annak ellenére is, hogy az elmúlt években az üzemeltetés színvonala sajnos hanyatlani kezdett. Ezzel együtt a Börzsöny és Magyarország egyik legszebb helyén fekvő turistamenedék még így is komoly vonzerővel bír, amit elsősorban páratlan panorámájának köszönhet.

 

Fotó: Gulyás Attila

Nagy-Hideg-hegy panorámás turistaháza

 

Fotó: Gulyás Attila

Kilátás a turistaházból

 

A reggeli ébredés követően szobánk ablakából felhőtengerben úszó hegycsúcsok látványa fogadott minket. Szedelődzködés után ebben a csodálatos látványban kezdtük meg az ereszkedést a Nagy-Hideg-hegyről a Magas-Tax irányába. A hegy oldalában húzódó Inóci kőfejtőt az 1920-as évektől egészen 1941-ig művelték, és először siklón, majd kötélpályán szállították az fejtést a királyréti kisvasúthoz. A Nagy-Vasfazék-patak a sziklatömbök által határolt kőfejtő természetvédelmi terület, ezért látogatása engedélyhez kötött. Ellentétben a Kovács-patak völgyében tapasztaltakkal itt még a régi bányászépületek romjait is lehet látni. Igaz, a távolból csak télen, vagy legalábbis lombhullás után. A terepi akadályokon kívül a kerítés is arra hívja fel a turistaútról letért kíváncsiskodók figyelmét, hogy a terület nem csupán a természetvédelem miatt van elzárva, hanem a leomló sziklák, valamint az omladozó épületek miatt is, melyek életveszélyesek!

 

Fotó: Lánczi Péter

Az Inóci kőbánya romos épülete

 

Fotó: Lánczi Péter

Inóci kőfejtő

 

Kétnapos kimozdulásunkat végül Királyréten fejeztük be, a túraélményt pedig sörökkel koccintva és kisvasutazással koronáztuk meg. Már a hazaúton megszülettek az új túraötletek, hiszen mindig van valami új tematika, mindig vár valami felfedezni való a terepen.

 

Szemezgetés a nagybörzsönyi bányák történelméből


Nagybörzsöny első írásos említése Belsun néven jelenik meg egy 1138-as iratban, de ekkor a településen élők még nem foglalkoztak bányászattal. Az ércbányászatról az első írásos emlékünk 1312-ből származik. Az aranyban, ezüstben, vasércben, ólomban és kénkészletben gazdag környéken kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a 20. századik zajlottak a kitermelési munkák. A török hódoltság idején a bányászat teljesen szünetelt, és csak a 18. század elején indul újra a termelés.

 

Illusztráció: Digitális könyvtár

Középkori ércbányászat ábrázolása


Az első ércbányászat objektumait is ábrázoló térkép 1754-ben, Nagybörzsöny és Márianosztra határvitája miatt készülhetett el. Ezen a térképen nagy pontossággal tüntették fel a ma is ismert tárókat és a hozzá tartozó infrastruktúrát. A börzsönyi ércbányászat a rendkívül rövid, második virágkorát 1772-1777-ig élte. Kitaibel Pál híres botanikus és kémikus ezen bányákból származó ércekből mutatta ki a tellúr elemet 1789-ben. Kitaibel feljegyzéseiből az is kiderül, hogy ellátogatott az Alamizsna-táróba, ahol piritet és markazitot is talált. Az esztergomi prímási levéltárban őrzött adatok alapján a bányászattal kapcsolatban 1846-ig csak újranyitásokról tudunk, de a bányák lényegében elhanyagoltak voltak. Ekkorra a gazdagabb hozamú fejtések kimerültek, az olvasztókemencék és a bánya technikai berendezései rossz állapotban kerültek.


Az 1848-49-es szabadságharcot megelőző évben Esztergom város főjegyzője és Ábel József bányaigazgató kezdeményezésére Párizsban, „Compagnie française des mines de Börzsöny" néven bányatársulat alakult. A 128 részvényből 78-at Párizsban adtak el, de a vállalkozás csak néhány táró kitakarításáig jut el. Ennek okai elsősorban a szabadságharc, illetve a Kossuth-bankó elértéktelenedése voltak. 1850-es években pár táró újra üzemel, és a feljegyzésekből kiderül, hogy a kéntartalmú köveket Pestre szállították kénsav készítése céljából. Az Alsó- és Felső-Rózsa-táró, valamint a Ludmilla-táróval kapcsolatban 1914-ből származnak adatok, miszerint Kiss József újra akarta indítani a kitermelést, de a világháborús évek nehézségei miatt ez nem valósulhatott meg. Egy 1922-ből származó szakértői véleményt a terület ércesedését kutatásra érdemtelennek tartotta. Ezt követően is találunk feljegyzéseket a bányák újranyitási szándékára, de végül gazdaságtalanságuk miatt többen is letesznek róla.

 

Fotó: Gulyás Attila

A Rózsa-bánya beszakadt bejárata felülnézetből


A 30-as években egy magánvállalkozó a Ludmilla-táró elején meggyűlő okkeres iszapot festékföldként igyekezett értékesíteni. Az 1948-tól 1956-ig tartó bányászati kutatások eredményeként ismeretessé vált a terület ércesedés típusa és hozzávetőleges kiterjedése. Ez idő tájt az Alsó-Fagyosasszony- és Alsó-Rózsa-tárók indultak újra, és a villamos energia ellátásuk is ekkor lett kialakítva. Végül a területet ipari termelésre alkalmatlannak minősítették, de 1961-ben már Országos Ásványvagyon Bizottság Bíráló Bizottsága az ércesedés továbbkutatása mellett foglalt állást. A hegység mélyszinti ércesedéseinek lehetőségei új, a korábbinál kedvezőbb megvilágításban helyezték a lehetőségeket. Az azóta eltelt időszakban is történtek felmérések, melyek vegyes eredménnyel zárultak. Jelenleg környezetvédelmi okok kizárják a börzsönyi bányák újranyitását, melyre napjainkban is lenne szándék.

 

Túra útvonala

 

Kapcsolodó cikkek:

CSEPEGŐ KÖVEK NYOMÁBAN

A LÁVÁBA ZÁRT „RÓKALYUK” FELFEDEZÉSE

RÓMAI UTAK A PILISBEN

EGY ISMERETLEN SZURDOK FELFEDEZÉSE

A VÁR, AMIT FAÁGYÚVAL VETTEK BE A TÖRÖKÖK – SALGÓ

ÉLMÉNYTÚRA A CSÉVI-SZIRTEK KÖRÜL

FELFEDEZÉSRE VÁR A CSERHÁTI CSŐVÁR





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...