Így újult meg Budapest kedvenc kirándulóhelye
Ha megkérdeznénk a fővárosiakat, hogy mi a kedvenc kiránduló-, piknikező- és futóhelyük, így egyben, a Normafa - a Margitsziget, a Városliget és a Hármashatárhegy mellett - biztosan benne lenne a top négyben. Novemberben kisebb ráncfelvarráson esett át, elkészült rendbetételének első üteme. Átadták, megnéztük.
Az időjárás nem volt éppen hívogató a túrázáshoz: borús szürkeség ült mindenen, és hideg szél - amolyan könnykicsordítós - süvített az utcákon. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért úgy döntöttünk, hogy a város téli melankóliáját lecseréljük a természetére, mert az még mindig jobb, mint bent gubbasztani a négy fal között, vagy az ünnepek előtti vásárlási lázban tobzódó város aszfaltját koptatni. A választás a Normafára esett, részint kíváncsiságból - milyen lett a ráncfelvarrás után -, részint pedig, mert viszonylag gyorsan megközelíthető a belvárosból.


A 21-es busz normafai végállomásától, a székelykapunál lévő, felújított térről indultunk neki a túrának. A kis tér kulturált, rendezett környezettel, új padokkal, asztalokkal, bringatárolókkal lepett meg. A kék körséta útjelzés erdei ösvényéről néhány száz méterrel később - több kilónyi bakancsunkra ragadt sárral - áttértünk az aszfaltútra, majd az Anna-réti játszótérre talpaltunk, ahol látványos a változás. Tizennyolc új, fából készült EU-konform játszóeszköz várja a kicsiket.


A játszótér a hétvége ellenére is nyugis volt. A kicsik nem lógtak fürtökben a játékokon, viszont így jól kitombolhatták magukat, s nem kellett várakozniuk a csúszdáknál, vagy terminátor üzemmódba kapcsolva egymással megküzdeniük a hinták, mászóvárak, libikókák használatáért.


A felújított gyalogsétány az Anna-réttől 1,2 km hosszan kanyarog a Libegő felső végállomásáig. Az ösvény mentén nem csupán új, egységes irányjelző és tájékoztató táblákkal, de vicces utcabútorokkal is találkozhatunk, mint például ez a mosolygó fatuskó.


Egy másik érdekesség is szemet szúrhat bandukolás, futás, kutyasétáltatás közben, ez pedig a Beták Imre emlékfája feliratú kompozíció. Első ránézésre olybá tűnik, mintha egy egyszerű fa keret közé beraktak volna egy nagy követ. (Nemcsak elsőre, sokadikra is.) Mögötte valóban áll egy fa, de az pont olyan, mint a többi száz az ösvény mellett. Ki lehetett, és mit csinált Beták Imre, hogy a Normafánál ily módon emlékeznek rá?Vessetek a mókusok elé, de nekem lövésem sem volt, utánanéztem hát. Gugli, a jó barátod ezt dobta ki: Beták Imre (1922-1997) sífutó sokszoros bajnok, olimpikon, mesteredző, a sífutó válogatott, majd évtizedeken át a Vasas sífutó szakosztályának edzője.


A Libegő végállomásánál, a túloldalon egy újabb játszóteret és szabadtéri kondiparkot találunk, ahol gyerekkel vagy anélkül szintén elidőzhetünk, akár fél órát is.


Innen már csak pár száz méter a János-hegy csúcsán magasodó Erzsébet-kilátó, amelyet Erzsébet királynéról neveztek el. Állítólag Sissi kedvenc kirándulóhelyei közé tartozott a János-hegy, ahová többször el is látogatott, hogy megcsodálja a főváros panorámáját. A metsző hideg szélben kicsit cidris volt a nézelődés a kilátó tetején, de megérte ott lenni, az ólomszürke felhők sejtelmes hátteret adtak a kontúrja veszetett budai hegyeknek.


Ha Normafa, akkor nem maradhat ki a rétesezés sem a síház mögötti részen. Kedvencünk a barackos, amelyben lekvár még nyomokban sincs, viszont tele van hatalmas, ízletes kajszibarackdarabokkal. Biztos, ami biztos: a sárgabarackosra benyomtunk egy meggyes-mákost, aztán egy káposztást, majd egy újabb barackosat. Csak az íze kedvéért, de tényleg.


A hideg elleni védekezés végett, no meg, hogy még magasabbra pumpáljuk az élményfaktort, hazafelé egy forralt bort is becsavartunk.
Írta: Joó Annamária
Fotók: Somogyvári D. György

Biatorbágy kincsei a Nyakas-kövön túl
Nincs mese, tombol a nyár, dühöng a hőség, de azért ilyenkor is szeretünk kint lenni a természetben. Ha kevésbé izzasztó, de mégis élménydús kirándulásra vágysz, irány Biatorbágy!
→ Tovább
Hőguta, csalán és csendes erdők – élménybeszámoló a Börzsönyi Kékről
A Börzsönyi Kéktúra 66 kilométerének kétharmadát már évekkel ezelőtt kipipáltam. A hátralévő Szob–Nagybörzsöny szakaszt azóta húztam, halogattam, de aztán a héten leporoltam a bélyegzőfüzetet – ami azóta megélte frissített, 4. kiadását is – és nekivágtam a maradék 22 kilométernek. Hogy hogy tetszett? Nos... Inkább olvassátok el a részletes beszámolót!
→ Tovább
A Gerecse 50 belülről
Toi-toi-pont, pecsétessátor, zsír és vitamin, szörp, lajtos IFA, a világ összes UV sugárzása, izzadság, por, kosz, vér, mosolygós kollégák. Szerkesztőségi túrabeszámoló következik a Gerecséről.
→ Tovább