MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Kikelet a Börzsöny csúcsain

Túlzás nélkül állítható, hogy a Dunakanyarhoz legközelebb magasodó, börzsönyi 500-as vulkáni kúpok közül a Kopasz-hegy panorámája viszi a prímet. A kereszttel koronázott csúcs és környékbeli társai látványos körtúrára fűzhetőek fel.

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Börzsöny legkönnyebben megközelíthető régiója a Dunakanyarral szomszédos déli lába. A folyóparti települések mellett Szokolya, Kóspallag, Márianosztra kitűnő kiindulási célpont a főváros felől érkezőknek. Ha nem akarunk túl sok időt utazással tölteni, akkor ennek a sávnak a kínálatából szemezgethetünk. Igaz, hogy a Magas-Börzsöny hegyei páratlanok, de alacsonyabb csúcsai is ezer csodát rejtenek. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Nagyirtáspusztáról bejárható látványos túra.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Börzsöny kilátóhegyeiként elhíresült csúcsok a zöld sáv mentén remek körtúrával járhatóak be. Nem véletlen, hogy az Országos Kéktúra első végigjárója, Horváth József neve ezzel az útvonallal is szorosan összefonódott. A hegység elkötelezettje halála előtt állítólag maga vágta az utat a Nagy-Sas-hegy oldalában. Neki köszönhetően azóta is sokan ismerhetik meg ezt a csodás vidéket.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Meglepetést az én verzióm sem fog okozni, de azért remélem, kellemes élményeket elevenít fel.

Az utóbbi hetek tréfás időjárása a húsvétra is rányomta a bélyegét. Kissé már kezd unalmasnak tűnni, hogy nincs olyan kirándulás, amit ne befolyásolna így vagy úgy a meteorológia. Az ünnep hétfőjére ugyan előbújt a nap, viszont az erőtlen tavaszi sugarak még nem tudták felszárítani a közelmúlt különböző halmazállapotú csapadékáradatát. A hegyekből lezúduló víz nem tartja tiszteletben a jelzett ösvényeket, sártengerrel nehezíti (főleg az árkokban) a gyaloglást.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Az előre látható nehézségek ellenére sem tölthettük az egész ünnepet itthon, muszáj volt útra kelnünk. Kóspallagról alig 20 km Nagyirtáspuszta, ami autóval kényelmesen megközelíthető. A wellness-szálloda parkolójában gond nélkül ott hagyhatjuk a járművünket. Az épület előtt a zöld keresztet követve, az erdészház mellett balra kanyarodtunk be az erdőbe. A bükkfák még téli öltözetükben várják a jobb időt, de az avart már a keltikék és a tüdőfüvek lilás színei élénkítik. A felfelé vezető úton jobb kanyart vesz a zöld sáv jelzés, ezen baktattunk a Nagy-Sas-hegy felé. Az emelkedő nem mondható szelídnek, de a Kopasz-hegy kaptatója még durvább.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A háromszög iránymutatása alapján értünk fel az első kilátóhoz. A látvány fokozható, de azért ízelítőnek megjárja. Alattunk a ránk váró útvonal látható, a Só-hegyi-rét és a Nagy-rét tisztása. A hegytetőről leereszkedve a következő „szépkilátás”-pont a nagy füves fennsík, melyen a kökörcsinek vidáman mosolyogtak a Napra. Ha innen visszatekintünk, akkor a már meghódított Nagy-Sas-hegy kúpja magasodik felettünk. A Nagy-réten átvágva egy-egy magányos öreg, terebélyes tölgy a kísérőnk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Tizenöt perc múlva már a Só-hegy (térkép szerint Sós-hegy) panorámáját csodáltuk. A kilátás élvezeti értéke a megtett úttal egyenes arányban fokozódott, kedvező időjárás esetén már a Duna sávja és a bazilika is látható. A levezető meredek lejtőn sem korlátozza magasabb növényzet a kilátást. A Lengyel-rétek tisztásán útelágazáshoz értünk, de mivel a túránk csúcspontja még váratott magára, ezért nem váltottunk irányt.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Márianosztra felé rövidesen újabb zöld háromszög jelzi a Kopasz-hegy lábát. Meglehetősen szuszogtató az ösvény, mely a katarzishoz vezet. A hegygerincen ránk váró élmény már nem fokozható. Az elénk táruló széles panoráma és a sziklaormon álló kereszt már-már alpesi feelinget idéz. Talán Ausztriában éreztünk hasonlót, csak ott az Alpok csipkéi magasodtak fölénk. A Börzsöny hegyvonulatának nincs oka szégyenkezni, ráadásul ez a miénk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Alattunk Márianosztra, jobbra pedig a Nagy-Galla ismerhető fel. A szél ugyan majdnem lependerített minket a tetőről, mégsem akaródzott továbbindulni. Egy szikla védelmében költöttük el az uzsonnánkat, miközben le sem vettük a szemünket a tájról. Mivel nem maradhattunk örökre, visszaereszkedtünk a rétre.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A zöld kereszt jelzi a Bükkös-árkot, mely majdnem járhatatlan volt az áradó víztől. Az alkalmatlan lábbeliben kirándulók meg is torpantak. Ha nem a sártengerre kellett volna figyelnünk, akkor a romantikus patakmeder bizonyosan elkápráztat minket. Száraz időben ez a szakasz negyed óra alatt teljesíthető, de így kissé tovább tartott, amíg a Bezina-rétre értünk. A kisvasút sínpárja láttán áhítottam a vasparipa megjelenését, de a vonat menetrend szerint csak hétvégén közlekedik, aznap pedig hétfő volt.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A piros kereszt és a Mária út találkozása nem változtatott sokat a völgymeneten. Enyhén emelkedő ösvény vezetett a következő állomásra, Nagyirtáspusztára. Az útba eső Vasas-forrás a hegyekből lezúduló vízfolyam ellenére szárazon kongott. A Vízválasztó magasságában (417 m) áll Nagyirtáspuszta büféként üzemelő formás állomásépülete. A Szob-Márianosztra-Nagybörzsöny útvonalon élmény lehet a vonatozás, amit sajnos most nem próbálhattunk ki.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Helyette száraz aszfalton sétáltunk vissza a szállodához, amelynek környékén szerencsére a sáros kalucsninkkal sem tűntünk ki az összegyűlt tömegből. Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodva indultunk haza.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...