MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Még több barangolás a Dél-Balaton rejtett kincsei közt

Ezúttal újból az apostolok lovára váltunk, és egy viszonylag rövid, 14 kilométeres, de a távhoz képest jelentős szintkülönbségű (240 m) gyalogtúrán barangolunk, Szántódtól Balatonendrédig.

A kora reggeli autóbuszról a Szántód-kereszt megállóban szálltunk le állandó túratársammal, és jó szokásunkat betartva a szemben lévő műintézményben magunkhoz vettük indítóitalainkat. A cégéren újabb bölcselettel lettünk gazdagabbak: „Rokkantnyugdíj Cseppfolyósító Igazgatóság” – ez szíven ütött.

 

Fotó: Soós Margit


Cihelődés és szerelvényigazítás után átsétáltunk Szántód központjába az utazók és az úton lévők védőszentjének szobrához. Szent Kristóf a 14 védőszent egyike, történelmi létezése nem igazolható. A Biblia szerint a keresztény hitre Jézussal való találkozása után tért át. Hitéért Decius római császár lefejeztette. A szobor Botfai Hűvös László alkotása, a mai helyétől nem messze, 1939-ben avatták fel. Az ünnepségen József főherceg is részt vett. 1957-ben barbár szocialista „önkéntesek” ledöntötték, majd jó szándékú emberek évtizedeken át a balatonföldvári kápolnában rejtegették. Hosszú küzdelem után a szántódpusztai kápolna előtt állították fel. Mai helyére 1990-ben került. A szobrot és a környezetét nagy becsben tartják, naponta gondozzák. Mi is hoztunk egy koszorúcskát és emlékező szalagot, melyek elhelyezése után továbbálltunk, és a kaposvári út mellett az Erdészet-térig vonultunk, ahol az 1956-os kopjafánál újabb főhajtás következett.

 

Fotó: Soós Margit


Innen térkép szerint a piros háromszögön szerettük volna folytatni a túrát, ezt az útvonalat azonban megszüntették, de a nem is olyan régi térképeken szerepel még, ezenkívül egy-két kint maradt jelzés is felfedezhető. Aki nem ismeri a környéket, itt forduljon északkelet irányába, s vándoroljon tovább a Római úton, amely fontos hadi és kereskedelmi út volt, a szántódi révhez tartott.

 

Fotó: Soós Margit


Hatalmas, árnyas fák alatt tempós léptekkel értük el a sárga sáv jelzést, melyen jó darabig haladtunk. Pár pillanattal később már el is értük a Szántódpusztai Idegenforgalmi Központ hátsó bejáratát, mely most zárva volt, így nem tudtuk megnézni a több száz esztendős épületeket. Csak kerítésen keresztül láttuk az elhanyagolt állapotban lévő műemlékegyüttest, mely jelenleg amolyan tetszhalott állapotban várja, hogy elérjék a fejlesztések és újból nyüzsgő élettel teljen meg.


Felkapaszkodtunk egy kisebb dombra, majd a puszta régi temetője mellett leereszkedtünk a Csikászó-völgybe, melyből továbbra is az évezredes hadiúton kapaszkodtunk ki enyhe, sunyi emelkedőn. Pár lépés után észak felé kinyílt a táj és valami csoda tárult a szemünk elé.

 

Fotó: Soós Margit


Karnyújtásnyira került a Tihanyi-félsziget és az Aszófői-öböl. Ámulva-bámulva értük el Zamárdi első zártkertjeit, majd nemsokára a Szamár-kőhöz érkeztünk. Az érdekes formájú sziklaképződmény ősi határjel volt a településen, a honfoglalás előtt áldozati helyként funkcionált, számos hiedelem fűződik hozzá. Kicsit ejtőztünk az egyedi hangulatú, csendes pihenőnél, és belekezdtünk a Kő-hegy meghódításába.

 

Fotó: Soós Margit


Csinos hétvégi házak között rövid, de igen meredek emelkedőn értük el a 2003-ban épített, II. Rákóczi Ferencről elnevezett kilátót, amelyről fenséges körpanoráma tárult elénk. Látható a Balaton nyugati medencéje, Külső-Somogy dombjai, a Fonyódi ikerhegyek, a Badacsony és a többi tanúhegy, a Bakony emelkedői, de a fő látványosság a karnyújtásnyira lévő Tihanyi-félsziget az apátsággal. Sok helyen néztünk már le a Balatonra és a környékére, de talán a legteljesebb panoráma innen élvezhető. Megéri feljönni ide, egyhamar nem lehet elfelejteni a látványt.

 

Fotó: Soós Margit


A téglából emelt kilátót helyi civilek építették, tiszteletük jeléül a szabadságharcos fejedelemről nevezték el, a kilátó tövében pedig egy emlékművet állítottak. Szerencsénk volt, mivel a messzelátó tőszomszédságában lévő borozó nyitva volt, ahol egy zsíros deszka mellett kóstoltuk meg a helyi borokat. Félórás ejtőzést követően továbbálltunk, előbb hétvégi telkek közt, majd zárt erdőben, jól kiépített sétaúton emelkedtünk tovább és értük el a Vaskereszt Erdőrezervátum határát.

 

Fotó: Soós Margit


A rezervátum tölgyesének magterülete több mint 31 hektár, ezen a területen semmilyen munka nem folyhat, mindent a természet old meg. A magterületet úgynevezett védőzóna (86 hektár) veszi körül, ahol bizonyos feltételekkel már folyhatnak erdészeti munkálatok. Az őstölgyes mellett pár száz lépéssel elértük a névadó keresztet, melyet egy téglalap alapzatra állítottak Zamárdi lakói és a Tihanyi Apátság a millennium esztendejében, 1896-ban.

 

Fotó: Soós Margit


Mivel utunk legmagasabb pontjára érkeztünk, ezért a Vaskereszt Pihenőnél betoltunk egy csúcscsokit, majd a zöld keresztre váltottunk, és egy roppant meredek mélyútban, néhol gatyaféken ereszkedtünk le a Gyertyános-lap ligetes, romantikus területére, ahol egy erdészeti aszfaltutat értünk el. Ezen vezetett valamikor a piros háromszög jelzés, ám mivel azokat lefestették, így balra délnek forduljunk, de kinn felejtett jelzéseket még fogunk látni.

 

Fotó: Soós Margit


Kedvesem a jó útnak köszönhetően újra Rózsira hallgatott („Kapcsold az 5. sebességet”), és begyújtotta a fáklyát, csak úgy fogytak a méterek a lábunk alatt. A trappolásnak csak az időközben elénk kerülő domb vetett véget. Bár ez egy lezárt erdei út, ennek ellenére sokszor kellett félrelépnünk autók elől. A környék vadban nagyon gazdag, ezért itt jó eséllyel fogunk találkozni erdei állatokkal.

 

Fotó: Soós Margit


Erős, szuszogtató kapaszkodón értük el az M7 autópálya nyomvonalát, majd nemsokára a domb nyergét, ahonnan kacskaringós úton leereszkedtünk a vadregényes Gyugyi-patak völgyébe. Utunkat a nagy vadász, utazó és író, gróf Széchenyi Zsigmond kopjafájánál szakítottuk meg. Széchenyi Zsigmond 1898-ban született Nagyváradon. Első afrikai útjára 1927-ben indult. A II. világháború után az Erdészeti Központ vadászati felügyelője lett, de a személyi kultusz éveiben kegyvesztetté vált. Szakmai elismertsége miatt aztán 1963-ban felkérték, hogy egészítse ki a Nemzeti Múzeum hiányos afrikai gyűjteményét. Vadászélményeit több könyvben írta meg, melyek nekem is kedvenc gyerekkori olvasmányaim voltak. 1967-ben halt meg. Mivel Balatonföldváron volt nyaralója, így szívesen vadászott a környéken, ezért is állítottak tisztelői kopjafát a kedvenc vadászterületén.

 

Fotó: Soós Margit


A kopjafa után hamarosan le kell térni a zöld sáv jelzésre, de ezt a letérést most is eltévesztettük, és már csak a tótokilapi vadászháznál vettük észre, így uzsgyi, vissza. A kereszteződéstől előbb hangulatos tölgyesben, majd nyílt terepen, a Borjú-mező szélén vonultunk, és egy vadregényes mélyútban ereszkedtünk le Balatonendrédre, mely a Balatontól pár kilométerre található. A falu 2012-ig zsáktelepülés volt, ekkor adták át a Tabra vezető utat, mely megszüntette elzártságát.

 

Fotó: Soós Margit


Balatonendréd Árpád-kori település, a középkorban különböző egyházi szervezetek birtoka volt. Erős várát a török 1545-ben elfoglalta, megerősítette, a települést járási székhellyé – náhije – nyilvánította. A töröktől 1686-ban foglalták vissza, majd a 15 éves háborúban teljesen elpusztult. A vár csekély nyomai a római katolikus templom környékén fedezhetőek fel, feltárására eddig nem került sor, sőt ábrázolása sem maradt ránk.

 

Fotó: Soós Margit


A túrát mi itt befejeztük, időközben megrendeltük a családi taxit, melynek érkezéséig a falu egyik műintézményében egy krigli mellett múlattuk az időt. A faluból autóbusszal lehet visszajutni Zamárdiba, de aki nem akar várni a buszra, az tovább is túrázhat a városba, ami mindössze 4 km-re található.
Fontos megemlíteni, hogy a területen a szokásostól eltérően intenzívebb vadászat folyik, ezért túratervezéskor tájékozódjunk a Sefag Zrt. honlapján, illetve érdeklődjünk a szántódi erdészetnél!

 

 

Szöveg: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...