Könnyen elérhető börzsönyi panoráma a Lokó-pihenőnél
Ha könnyű kis börzsönyi kirándulást tervezünk, de szívesebben élveznénk az erdő magányát, mint a mindig forgalmas Kismaros-Királyrét útvonal zsúfoltságát, akkor térjünk le Szokolyánál, és tegyünk egy kört a Nagy-Kő-hegyre.
Az ősidők óta lakott dunakanyari település, Szokolya (Sólyomfalva) szláv eredetű nevét az Árpád-kori királyok itt élő solymászairól kaphatta. A Pest megyei kis község legfőbb erénye az elhelyezkedéséből adódik, alkalmas kiindulópontja lehet börzsönyi kirándulásainknak. A településtől északra található rész, Királyrét kedvelt kirándulóközpont. Népszerűségét növeli a Kismarosról a Morgó-patak völgyében zakatoló, egyik legrégebbi erdei vasutunk is.

Ha szívesebben múlatnánk az időt az erdő csendjében, akkor szálljunk le a kisvasútról Szokolyán. A Balassagyarmat-Vác vonalnak is van a településen megállója, egy mesebeli épület az erdő közepén. A vadregényes környezet évekkel ezelőtt angol filmesek érdeklődését is felkeltette, egy horvát történet vasúti jeleneteit forgatták le itt. A község nemcsak síneken, de közúton is könnyen elérhető, így megközelítése nem lehet akadálya az itteni túráknak.

A Fő úton magasodó, 20. század elején épült római katolikus Őrangyalok templom környezete a régebbi képekhez hasonlítva megújult, egy-két öreg fát kivágtak. Építéséről, történetéről túl sok információt begyűjteni nem sikerült. A kék kereszten hagytuk magunk mögött, és egészen jól járható szekérúton gyalogoltunk ki a vasútállomásig.

A határ szénaboglyás idilli látképe kellemes börzsönyi ízelítőül szolgált. Az elhagyottnak tűnő állomás épületénél csak két kutya ugatása és a menetrend megléte jelezte az életet. Észak felé a piroson, dél felé a kék kereszten indítható a Nagy-kő-hegyre vezető körtúra. Mi az előbbi útvonalat választottuk, és a sínek bal oldalán vetettük be magunkat az erdőbe. A csendes magánynak ára van, a kirándulás a Lokó panorámáján kívül látványosságban túl sokat nem tartogat. Ez viszont időt ad az elmélyedésre, sőt az unalmasnak tűnő ösvényeken gyakoroljuk meglátni a természet szépségét. Ki ne értékelne egy patakkal kísért, kabócától hangos erdei sétányt?

A sínpárral párhuzamosan, kisebb-nagyobb eltávolodással gyalogoltunk Berkenye felé. A fák között előbukkanó elrobogó vonat szolgált bizonyítékul, hogy az elhagyottnak tűnő, mesebeli állomás ellenére ez egy működő vasútvonal. A térkép szerinti Régi rakodó és a Vasbánya-völgy bejáratát nem sikerült beazonosítani, viszont az első elágazást igen. Az irány nem változott, de itt már a kék kereszt követte a sínpárt. Az addig néhol nehezen járható ösvényt hirtelen aszfalt váltotta fel.

A Morgó-patakot és a vasutat keresztező, Nógrádról érkező kék lett a kísérőnk. Az országos túraútvonal rendezettsége nagy kontrasztot jelentett a kereszt jelzésű utak elhanyagoltságához képest. Rögtön el is értük az első útjelző táblát, a Nagy-kő-hegy oldalába kapaszkodtunk fel. A Kis-kő-hegy nyergébe szelíd emelkedő vezet, majd ligetes fennsík előzi meg a gerincet. A 383 méteres csúcs különösebb megerőltetés nélkül megközelíthető, és meg is mosolyogtatott minket, hisz előzőleg Ausztriában háromezresek árnyékában túráztunk. Panorámája viszont nem korrelál csekély magasságával, mert nemcsak a Dunakanyar visegrádi szeletét engedi láttatni, de a hegység lankáira is rálátást ad. A hatást még inkább fokozza a nyugati oldal meredek leszakadása.

A Lokó pihenő faépülete a Lokomotív Turista Egyesület fennállásának 60. évfordulójára készült el 2009-ben. Miután a Magyar Természetjáró Szövetség elfogadta a Lokomotív TE kezdeményezését, az esőbeálló faszerkezetére került át Magyarkútról a kék bélyegző, így 2017 áprilisa óta pecsételhetünk is. A szépen kiépített pihenőhelynél érdemes szusszanni egy kicsit, bár a lefelé vezető út is csak enyhe lejtést mutat. A hegy déli oldalán, Magyarkút irányába szinte nyílegyenes nyiladék földútján ereszkedtünk lefelé, ahol a változatosságot maximum az erdőirtások okozta kiszélesedések jelentik. A Dr. Vízkelety Lászlóról elnevezett szakasz ismét a lokomotívokra emlékeztet, melynek tagjaként a névadó nagy szerepet játszott a kéktúra háború utáni életre keltésében.

A körtúra utolsó jelzett állomása a Magas-hegy (266 méter), ahol a kéket elhagyva a kereszt jelzés kanyarodik vissza a Les-völgy irányába. Ösvényünk jellegzetessége ismét a gondozatlanság lett, a szederbokrok szúrós ágai helyenként szinte foglyul ejtenek. A völgyben futó piros sáv és a Les-patak szegődtek mellénk, a vasúti sínpár pedig jelezte a végállomás közeledtét. Szokolya állomás előtt még kereszteztük a síneket, majd délről érkeztünk vissza az épülethez.

A faluba ismét a Magyar-rét idilli látképe mentén tértünk vissza, majd a templomnál, kellemes élménnyel a hátunk mögött búcsúztunk Szokolyától.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább






