MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Potyautasokkal Dobogókőtől Pilisszentlászlóig

Régen túráztunk már azzal a jó kis társasággal, akikkel a Pilisi kilátásokat és a Pilisi vándorlást végigjártuk. Így kitaláltuk, hogy megszökünk egy napra, és túrázunk egy kicsit megint a kéken, csak mi, öten anyukák és gyerekek.

Fotó: Nábrádi Judit

 

Lazára terveztük a reggelt, Barnussal a 10.35-ös buszhoz mentünk Pomázon, hogy az autót otthagyva felbuszozzunk Dobogókőre. Nimródka a szüleimnél volt, így a reggeli és délutáni ovis kör is kimaradt. Kifejezetten tetszett, hogy nem kell rohannom, mindenféle sietség nélkül hajtottam keresztül a városon, jó bőven maradt időnk, amikor leparkoltam. Persze a busz indulása előtt 5 perccel derült ki, hogy rossz helyen parkolok, így gyorsan másik helyet kellett keresnem, és kis híján még a kocsinkba is beletolattak a manőver közben. Így nem sikerült teljesen stresszmentesre a reggel, de amikor a buszon zötyögtünk felfelé Dobogókőre, akkor már éreztem, hogy jó helyen vagyunk.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Ahogy leszálltunk, a gyerekek bandáztak egy kicsit a parkoló melletti fák között, botokat gyűjtögettek, hagytuk őket arra menni, amerre szerettek volna. Az volt az elképzelés, hogy iszunk valami meleget a menedékházban, aztán nekivágunk a mára kinézett kék szakasznak. Aztán ahogy terelgettük őket a jó irányba, egyre csak ment az idő, és rájöttünk, milyen jó volna egy meleg ebéddel indítani a napot, akkor biztosan több energiánk is lenne a kilométereket gyűjteni. Igen ám, de a konyha csak délben nyitott, így előbb kávéztunk, és csak utána rendelhettük meg a meleg levest, amit gyorsan el is fogyasztottunk.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Így majdnem 1 óra volt, mire végre felpakoltunk, és elindultunk: Gloria és Rajmi, Csilla és Flóra, Bella és Lóci, valamint Betti és a pocakjában egy pici fiú. Kezdtük azzal, hogy megcsodáltuk a Duna irányába nyíló panorámát, csináltunk csoportképet is. Aztán ahogy nekiindultunk, gyorsan mindenki elaludt a hátunkon. Az erdő már inkább téli volt, mint őszi. Jókat beszélgettünk a menetelés közben, és nagyon élveztük, hogy kint vagyunk a természetben.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Aztán ahogy kereszteztük az aszfaltutat, és a nagyon meredek részhez értünk, Barnus az egyensúlyozás közepette sajnos felébredt a hátamon, így ennyivel el is intézte az aznapi alvást. A Sikárosi-rét előtt muszáj volt tartani egy megállót, hogy innen is jókedvűen folytathassuk az utunkat. Így előkerült az elemózsia, a termoszból a forró tea, Csillánál a buborékfújó, és persze minden aprónép elfeledte, hogy bármi gondja is lett volna korábban. Lóci felfedezőútra indult, még az erdészeti kerítésen is sikerült átbújnia, így Bella előbb szívbajt kapott, majd valahogy utána szuszakolta magát, és visszaterelgette a jó útra.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Miután összeszedtük magunkat, folytattuk az utunkat. Fél 3 volt, amikor észrevettük, hogy lebukott a nap a hegy mögött, és jelentősen lehűlt a levegő. Eldöntöttük, hogy innen már folyamatosan megyünk, nem állunk meg, mert nem akartunk megkockáztatni egy megfázást. A gyerekeket folyamatosan szórakoztattuk, énekeltünk, mondókáztunk, ropit ettünk, beszélgettünk Barnussal.

 

Fotó: Nábrádi Judit


A Bükkös-patak völgye csodaszép volt, kis fahidakon keltünk át a víz felett, nagyon élveztük. Aztán egy hosszabb emelkedő következett Pilisszentlászló felé, és mire kiértünk az erdőből, ránk is sötétedett. A helyi italboltban vettünk túró rudit, üdítőt, így fel is frissítettük magunkat, mire bekanyarodott a busz.


Lezötyögtünk Szentendrére. Ahogy a busz kanyargott a szerpentines erdei úton, egyszer csak egy óriási nagyot fékezett. Néztünk előre, hogy mi történhetett: egy hatalmas szarvas állt megmerevedve az út közepén, és csak nézett szembe a busszal. Gyönyörű nagy agancsa volt, másodpercekig néztünk farkasszemet, aztán szép kecsesen átsétált előttünk és eltűnt a sötét erdőben.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Szentendrén hévre szálltunk, így fejeztük be a túrát, az autónk a pomázi hévállomáson várt. Remek napunk volt.


Visegrádi-hegység, táv: 10,4 km, szint: +160/-490 m

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit

 

Kapcsolódó cikkeink:

Keresztül-kasul bejártuk a Pilist a potyautasokkal

Potyautasokkal a Pilis legszebb ösvényein

Potyautasokkal Felsőkövesdtől Abaligetig

Potyautasokkal a Dél-dunántúli Kéktúrán





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (1):
hobobobo 2018.12.07. 15:16
Tök jó olvasni ezeket a potyautasos írásokat, és látni hogy vannak még ilyen családok akiknek ez a hobbija. A mosolygós képekből látszik hogy jól is érezték magukat, azzal együtt hogy tapasztalataim szerint nem könnyű kicsi gyerekekkel túrázni.

Ha egyszer eljutnátok Lillafüred környékére akkor ennek a túrámnak az első felét ajánlanám, szuperjó családi séta, nincs 6km sem, az én (nagyobb) gyerekeim is élvezték, igaz velük az egészet bejártuk:

www.turistamagazin.hu/pazar-panoramak-a-lillafuredi-sziklakilatokrol.html

Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. augusztus
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...