MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.04.03. 16:00,   Szöveg: TM,   Fotó: Fotó: pixabay.com, Tóth Judit

Vadállomány-gyérítés: előremutató intézkedés vagy szélmalomharc?

Ha mostanában erdei vadról hallunk, szinte biztosan valamilyen mezőgazdasági kárról vagy éppen – vaddisznó esetében – városi felbukkanásról van szó. Februárban egy vadgazdálkodási jogszabálytervezetet hoztak nyilvánosságra, amely pont a túlszaporodott vadállomány ritkítását tűzte ki célul, és a média a legtöbbször azt a kommentárt fűzte hozzá: végre rend lesz a vadállományban. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.

Fotó:pixabay.com

 

Ahhoz, hogy egy kicsit mögé tudjunk nézni, nagy vonalakban meg kell ismerkednünk az egyébként rendkívül részletes, 160 oldalas tervezettel, amelyben tájegységekre bontva irányozzák elő a különböző vadfajokra vonatkozó intézkedéseket. Amellett, hogy a nem őshonos vad, pl. muflon, nyestkutya és mosómedve, csak azokon a területeken maradhatnának jelen, ahol nem fenyegetik a biológiai sokféleséget, szükség van a rókák, a borzok és az aranysakálok állományának gyérítésére is. A gím- és dámszarvasok számát szintén csökkentenék, a Tiszántúlon például egyik faj megtelepedése sem kívánatos, tehát itt meg kellene akadályozni a tartós állomány kialakulását.


A vaddisznók már a lakott területeken is problémát okoznak (ennek okairól és kivédéséről bővebben a Turista Magazin márciusi számában írtunk), így a következő tíz évben a számukat a felére kellene csökkenteni, egyes területeken pedig a populáció teljes felszámolását tervezik. Ami a mezei nyulakat és a foglyokat illeti, esetükben éppen, hogy a létszám megfogyatkozása a probléma, így a tervezet a törzsállomány védelmét és pihentetett területek kijelölését indítványozza. A dokumentum emellett számos természetvédelmi intézkedést is előír.

Mi az, hogy túlszaporodott?

A vadállomány csökkentése és a jelentős vadkár sem újdonság, sőt, ez utóbbi nemcsak nálunk, hanem a világ nagy részén problémát jelent. A magyar vadgazdálkodás történetében is többször voltak már vadlétszám-csökkentési kampányok, legutóbb a kétezres években. A legfőbb kérdés, hogy mi áll a dolog hátterében – mondja dr. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem Élelmiszergazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézetének igazgatója.


„Azt gondolom, hogy a vadállomány, akár hasznosítható, tehát vadászható vadfajról van szó, akár védettről, a természeti örökség része. Azt szeretném, ha nem egyoldalúan, valamilyen kiragadott szempont szerint – ami jelen esetben a vadkár kérdése – kezelnénk ezeket a fajokat, hanem próbálnánk őket a helyükre tenni” – hangsúlyozza a szakember.

 

Fotó: pixabay.com

 

Felveti, hogy érdemes elgondolkodni azon, mit jelenthet egyáltalán az, hogy az állomány „túlszaporodott”, hiszen ökológiai szempontból nem maradhatna fenn egy populáció huzamosabb ideig úgy, hogy nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek, például megfelelő élőhely és táplálék. Az, hogy „több vad van a kelleténél”, leginkább abban mutatkozik meg, hogy jelentős kárt, így bevételkiesést okoznak a mezőgazdálkodóknak – véli.

 

Ezzel szemben a Pro Silva Hungaria (PSH) – a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást támogató erdészek magyarországi szervezete – szerint a nagyvadfajok esetében a vadsűrűség kulcskérdés. Ezek az állatok ugyanis növényevők, és egyáltalán nem mindegy, hogy táplálkozásuk során milyen mennyiségben és összetételben fogyasztják a növényeket.

 

Fotó: pixabay.com


A szervezet magyarázata szerint az egyensúlyban lévő erdő képes fenntartani és megújítani önmagát. Emberi beavatkozással az erdő összetételét a különböző célok érdekében meg tudjuk változtatni: így lehet például minőségi faanyagot termelni, kirándulásra alkalmas parkerdőt létrehozni vagy létrehozni különböző objektumokat védelmező erdőt. Azonban, ha az erdei ökoszisztéma valamelyik eleme a többi rovására túlszaporodik, az erdő már nincs egyensúlyban, és az egyensúlyvesztés mértékétől függő károk keletkeznek.

 

Magas vadsűrűség esetén – fejti ki a PSH – az erdő természetes folyamatai nem működnek. Az idős fák lehulló magjait, illetve a kihajtott csemetéket a vad elfogyasztja (ezáltal eltünteti), vagy megrágja őket és ezzel megzavarja a normális fejlődésüket. A pénzügyi kár mellett ökológiai kárról is beszélhetünk, hiszen például a vaddisznó által feltúrt területeken az erdei fák magjai és facsemetéi mellett az értékes lágyszárú növények is gyérülnek vagy megsemmisülnek. Az erdő így folyamatosan szegényedik, legyengül, nem képes a megújulásra.

 

Fotó: Tóth Judit


Ami a vadállomány számát illeti, azt valójában nem ismerhetjük pontosan. „Az állománybecslés egy nagyon nehéz kérdés. Ha szigorú akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nincs olyan matematikai statisztikával alátámasztható módszer, amely megvalósítható a gyakorlatban, nem igényel eszméletlenül bonyolult és drága eszközrendszert, illetve sok-sok időt, és megfelelő megbízhatóságú és pontosságú eredményt fog adni” – mondja dr. Szemethy, aki szerint egyébként nincs is rá szükség, hogy pontosan tudjuk az állomány nagyságát, inkább az a lényeges, hogy az növekedett vagy csökkent, és hogy mennyivel.


Ha mégis ragaszkodunk a számokhoz, a nyilvánosságra hozott becsült adatok szerint a 60-as években a szarvas és a vaddisznó létszáma külön-külön nem sokkal haladta meg a tízezret, 1997-ben már mintegy 70 ezer gímszarvas és 60 ezer vaddisznó volt, napjainkban pedig mindkét vadfajból több mint százezer él hazánkban.

Mit keres a szarvas a kukoricatáblán?

Kutatások is alátámasztják, hogy az erdei táplálék elegendő, illetve jó minőségű – nem igaz, hogy egy mezőgazdasági terület jobb élőhely lenne. Akkor mégis mit keres ott a vad? Ha meg akarjuk válaszolni a kérdést, kicsit vissza kell mennünk az időben, egészen Trianonig, amikor Magyarország erdősültsége 11% volt. Aztán ugrunk egyet: ma már 20% fölött van, és 27%-ra próbáljuk feltornászni. Ezzel nincs is gond, de logikus, hogy ha nő az erdőterület, az erdei fajok létszáma is növekedni fog, egészen addig, amíg az a terület el tudja tartani őket.

 

Fotó: pixabay.com


Sokszor a rossz adottságú helyeken feladják a termesztést, és beerdősítik azt, melynek eredménye, hogy az erdők közel kerülnek a mezőgazdasági területekhez, és egy sajátos élőhelyegyüttes alakul ki. A nagytestű vadfajok pedig naponta nagyjából 2-3 kilométeres sugarú körön belül mozognak, így ha éppen úgy adódik, akár a kukoricásba is ki-kilátogatnak csemegézni. A megoldás dr. Szemethy szerint az lenne, ha például erdőtelepítésnél vagy mezőgazdálkodási döntés előtt készítenének egy széleskörű hatástanulmányt, amelyben kitérnének az erdei állatokra is.

Az élőhelyek változtak, a vadászati rendszer nem

Persze a környezet átalakulása nem csak a nagyvadakra van hatással. Kisebb hangsúlyt kap ugyan, de nagy problémát jelent a mezei nyúl és a fogoly állománycsökkenése, melyek kapcsán először az okokat kell megvizsgálni. A pihentetett területek kijelölése nem célravezető, mert a túlhasznosítás nem valószínű, hiszen a vadászatra jogosult minden évben tervet készít arról, mennyi nyulat fog elejteni, ettől pedig nem lehet eltérni. Veszélyes lehet viszont az élőnyúl befogás, amely a törzsállományból történik, nem pedig a növekményből, azaz a többletből. A vadászati szezon lerövidítése lehet a megoldás a problémára, amelyre a mostani tervezet is kitér, az életfeltételek javításával együtt.

 

Fotó: pixabay.com


Európában máshol is gondot okoz az intenzív mezőgazdasági művelés, melynek az a következménye, hogy a változatos élőhelyek, a vadvirágos tarka rétek, árokpartok, egyebek egyre-másra eltűnnek. A mezei nyúl pedig pont ezeket szereti, és különösebben nem tud nagy területeket bebarangolni, néhány tíz, száz hektáron mozog. Egy 60-100 hektáros mezőgazdasági területen, amelyet nem szegélyez fasor, csatorna vagy kis erdőfolt, nincs a közelében rét, a nyúl és a fogoly nem találja meg az életfeltételeit. Amíg tehát élőhelyet nem hozunk létre, minden csak pótcselekvés – véli dr. Szemethy. Jelenleg két EU-s program is működik nálunk a probléma kiküszöbölésére, az agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) és a Közös Agrárpolitika (KAP).


A Pro Silva Hungaria ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy bár valóban megnőttek az erdőterületek és megváltoztak a mezőgazdasági rendszerek, a vadállomány növekedése nem ezeknek köszönhető. Szerintük az alapvető ok inkább az, hogy a megváltozott helyzethez nem igazították hozzá a vadászati rendszert. „A vadásztársadalom igényei sem ugyanazok már, gyakorlatilag eltűnt a régi időkben ismert cserkelő vadászat, amikor az értő és szenvedélyes vadász akár hetekig kereste, követte a vadat, megismerte a szokásait, tulajdonságait, kedvelt helyeit, majd végül elejtette. Napjaink vadászai közül sokan igen kevés időt tudnak a vadászatra fordítani, egy-egy estéjük, esetleg néhány órájuk van csak rá. Ilyen körülmények között csak magas vadlétszám esetén van esély sikeres vadászatra” – mondják.

Nem egyszerű a megoldás

Egy bonyolult ökológiai rendszerről van szó, ráadásul a kérdésnek társadalmi, gazdasági vonatkozásai vannak, megjelennek az emberi érdekek, konfliktusok is, és a probléma gyors megoldást kíván. „A vadgazdálkodás nehéz szakma. Nagyon nagy erőfeszítést igényel a vadgazdától, a hivatásos és a sportvadászoktól is, hogy az állomány csökkentését meg tudják oldani. Ez egy szélmalomharc. Ha a természeti környezet, az élőhely megfelelő, megengedi a vadállomány növekedését – márpedig mindenki erről beszél –, és mesterségesen leszorítom a létszámát, majd megpróbál kitörni újra és újra, minél jobban leszorítjuk, annál agresszívebben. Az nem működik, hogy kampányszerűen lecsökkentik a vadállományt, és majd minden jó lesz, hanem egy alacsonyabb szinten, de folyamatosan gyéríteni kell ahhoz, hogy ne tudjon felszaporodni” – fejti ki a véleményét dr. Szemethy. „Ráadásul a vad intelligens és tanulékony, már csak ezért is egyre nehezebb lesz levadászni” – teszi hozzá.


A helyzet helyileg egymástól elszigetelt vagy csak rövid ideig tartó vadlétszám apasztási kampánnyal nem orvosolható, tervezett, összehangolt és kitartó beavatkozásra van szükség – húzza alá a PSH is. Szerintük a nemrégiben meghirdetett kormányzati intézkedések előremutatóak, és az elindított folyamatot végig is kell vinni.

 

Fotó: pixabay.com


„Vadászoknak, erdészeknek, földművelésből élő gazdáknak, természetvédőknek, az ökoszisztémák működését értő és féltő szakembereknek együtt gondolkozva, egymás érdekeit szem előtt tartva, nem előítélettel, hanem pozitív megközelítéssel, közösen célszerű kimunkálni a jelenlegi állapot megváltoztatásának stratégiáját. Ha a terveket következetesen végrehajtják, a mezőgazdaság teljesítménye növekszik, az erdei életközösségek állapota és a vadállomány minősége pedig javulni fog. Ez közös cél” – vallják.


Előre tehát nehéz kiszámítani, hogy a tervezet esetleges életbe lépése esetén sikerrel járnak-e majd a vadállomány-gyérítéssel. Az viszont fontos, hogy ne felejtsük el a vadkérdést egy másik szemszögből is nézni: kiránduláskor mindig nagy élmény, ha véletlenül szarvast vagy vaddisznót pillanthatunk meg a sűrűben, nem számít, előtte mennyit garázdálkodott a kukoricatáblán.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Akár ötmillió forintos bírságot is kaphatnak az agancsgyűjtők

Kilőnék őket, de fel lehetett volna készülni a hódproblémára

A legtöbb helyen lelőhetik kedvenceinket

Kerüld el a halálos vadbalesetet





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...