Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A Balaton-felvidék még esőben is tud újat mutatni

Turista Magazin 2019.04.17.

Csodálatos környék, amit mindig érdemes újra bejárni, ám ez a túra még ismeretlen tereppel is kecsegtetett. A „Pirkanc hosszúlépés és társai” teljesítménytúra már a nevében is jelezte, hogy nem egy szokványos eseményről van szó.

Az előrejelzések alapján már az is öröm, hogy ablaktörlő nélkül utazunk - jegyzi meg Márk kissé morózusan, de reménykedve. Úton vagyunk Szentbékkállára, ketten a vasárnapi, kora reggeli, néptelen utakon. De aztán a rajtnál már szemerkél valami a szürke égből, a meteorológusok hátradőlhetnek. Annál a rajtnál, ahol mindjárt az utcára rossz irányba kanyarodunk ki. Csak néhány méter, korrigálunk, de a kedvünkön nem javít, annyi szent. A következő végképp nem, merthogy egy kilométeren belül sikerül ezt megismételnünk. A pár méterrel mögöttünk haladók sem szólnak utánunk, csak mennek a jó irányba.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Onnantól azonban összekapjuk magunkat. Nekiveselkedünk a sárga háromszögnek, hadd jöjjön a Keleményes-kő. Pompás utakon megyünk, persze helyenként vizes, saras szakaszokkal. De ezek szépen kerülhetők, átugorhatók. A zöldek viszont nagyon szépek.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Jobbos erős visszafordító jelzi, hogy igen, itt van. Kezdődik a műsor: nekiveselkedünk az említett Kelményes-kőnek. Van bennem némi aggodalom, aszfaltos cipőm (és az említett puha talaj) miatt. Szerencsére alaptalannak bizonyul, szépen feljutunk. A kilátás viszont most erősen korlátozott.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Túratársak érkeznek, fényképezni próbál mindenki, de aztán jóízű nevetéssel zárjuk a kísérleteket. Most ez van, ehhez idomulunk. A megérkezés öröme így is megmarad. Igazából fent is vagyunk, de teljesen mégsem, majd a kilátónál. Addig kellemesen hullámzó terep fogad, szitáló esővel. A füves fennsík nem kíméli a cipőmet, és mivel ez nem GTX-es, hamar megadja magát.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Annyira egyedi ez a környék. A hegy tetején vagyunk, ahol dombok találhatók. Kisebb halmok, de itt is, ott is. Megmászunk egyet, jön a következő, amit vagy megmászunk, vagy nem, mert kiesik az útból.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Aztán persze csak-csak felbukkan az Eötvös Károly-kilátó. Ez már OKT, és korábbi emlékek jönnek elő, mesélek sokat Márknak. A faépítmény tövében meg kosarak, dobozok, vödrök. No lám, ellátó pont is, csak éppen személyzet nélkül. Eszembe jut, hogy Gabi, a rendező említette a rajtban, hogy több önkéntesét is kénytelen hiányolni. Hát, azt gondolom, ez a megoldás is teljesen megfelel nekünk ebben a helyzetben.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A kilátás? Megnézzük, persze, mindenféle optimizmus nélkül. Ami nem is csap be. Gyakorlatilag a semmi: szinte semmi. Egy túratárs leánnyal megtippeljük, merre van a Balaton, aztán leereszkedünk a lépcsőkön.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Girbegurba út kanyarog velünk, aztán az ároknál jobbos kanyart veszünk, elköszönve a közös szakasztól, merthogy visszafelé itt ismételni fogunk. Most azonban ereszkedés jön, a Vaskapu-árokban. Ez is még kék, továbbra is OKT. A látvány pedig pazar.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Márk a hazai (Bozsok-környéki) Sötét-völgyre emlékszik, és ahhoz hasonlítja. Van is benne igazság, belátom. Még a tempóban is. Lefelé jót kocogunk. Mesélek neki a Tanúhegyek 100 TT-ről, amikor itt már sötétedéskor jövünk, és felfelé.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Szőlők között, párás vidéken haladunk előre, távoli hegyek sziluettjei sejtetik, hogy ők is ott vannak. A Hegyestű ormát azért ki tudjuk venni, a többieket csak tippelgetjük. Ha körülnézek, valahol errefelé van a túra névadója, a Pirkanc dűlő is, úgy emlékszem.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Errefelé még csak éjszaka jártam, így hát érdemes körültekintgetni. Sok szőlő, présház, gyümölcsös nyújt kellemes látványt még így az esőben is. Mert közben hol rákezd, hol meg csillapul, de azért folyamatosan ott van.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Felbukkan Balatonhenye, a szélső házak. Nahát! Világosban egészen mások. Aztán a kocsmához érkezünk, de sajnos a felújítás még nem ért véget, így a remélt finom fröccsről megint le kell mondanom, mint legutóbb is. Az OKT-bélyegzővel kiszolgáljuk magunkat, mint ahogy almával is.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Ezt már a faluból kifelé, a sárga sávon állapítjuk meg. Jönnek a végtelen rétek, mezők, távoli dombokkal. Egy hatalmas fánál elbizonytalanodok, és rossz irányba indulok, de aztán pár méter után korrigálunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Elhagyjuk a számomra ismerős szakaszt, tovább, Kapolcs felé. Mezők, ligetes részek, erdők széle. És a szemerkélő eső, vigasztalan folytonossággal. 15 Jobbra egy meredek kaptatón látok embereket, felfelé haladnak. Máris itt lenne a Király-kő? Egészen szépen fel lehet jutni, hiába a felázott talaj, a csúszós, nyirkos sziklák. Ellenben látványosak és határozottan vadregényes külcsínt biztosítanak.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Igaz, csak egy hónapja jártam itt, de mégis olyan jó érzés újra körülnézni fent, végigpásztázva tekintetünkkel a környéket. Alattunk Kapolcs és a völgy, persze párában, ködös homályban.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Ereszkedés jön, óvatosságra intem Márkot. Gond és esés nélkül lent vagyunk. Legalábbis a szurdokban. Elhaladunk az imént még fent csodált sziklák mellett, és immár alulról bámuljuk meg a Király-kő pompás formáját.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Beérkezünk Kapolcsra egy kellemes kis kocogás után. A kis patak és hídjai most is lenyűgöznek. Ezúttal nem „kertek alatt” megyünk, mint egy hónapja, a Művészetek völgye TT-n, hanem ki a főutcára.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Itt lesz ugyanis újabb ellenőrző pont, és frissítés is vár ránk. Kiváló ringlószörpre cserélem a kulacsom tartalmát, és bevállalok egy zsíros kenyeret is. Remek társaság verődik össze, kellemesen elbeszélgetünk. Többek - így mi is - eltűnődünk a folytatáson.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Forduló, megint le a kis alsó utcához, megint hidak és füzek társaságában ballagunk. Ismétlés, persze, de megint muszáj fényképezni. Akárcsak később. Az utolsó házakat hagyjuk el, és itt már elég szépen emelkedik is az út. Persze, Kapolcs már benne van a völgyben, mi meg megyünk vissza az idejövet látott dombokon, hegyeken, azok tetején. Az emelkedés általában szép kilátást is szokott eredményezni. Most is. Többször megállunk visszatekintgetni, és pára ide, eső oda, a látvány szép, meg kell hagyni.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Nagy rétek, füves végtelenség, pár fával tűzdelve. Sétára, beszélgetésre alkalmas terep, nagyjából folyamatos esőben. Élünk is vele, és átbeszéljük a következő hetek túráit: ki merre tovább? Aztán a mait, újra. Végigtoljuk-e, vagy élünk a (rajtban megtudakolt) „downgrade”, azaz lenevezés lehetőségével? Sajnos én ez utóbbira hajlok, mivel már kb. fél órája rendetlenkedik a gyomrom.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Eldöntjük, hogy elég lesz a 26 kilométer. Erre éppen jönnek a táv névadói, a hegyi tavak. Nahát! Megcsodáljuk, lefényképezzük. Igaz, víztükör néha nincs is, de a sűrű nádas, a vízinövények mégis csak árulkodnak. Jön a közös szakasz, elhagyjuk a Vaskaput, megint dombok és hullámzás. A táj ugyanaz, de fordítva mégis más.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Közben a tesómat sikerül hívni, aki egy sikeres Bércről tért haza. Gratulálunk neki, és egyúttal meg is köszöntjük, aznap van a szülinapja. Aztán a kilátónál még egy próbálkozás, de a panoráma most sem lett végtelen, hogy finoman fogalmazzak.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Aggasztó szakasz jön. Kéken le, ami nagyon meredek lesz, és jó eséllyel sáros, csúszós, veszélyes is. Ehhez mérten újra botot nyit a fiú, és elkezdünk óvatoskodni lefelé. Ami aztán simán megy. Elmélázok, hogy ez most nem az én napom, sehogyan sem. Rájövök, hogy nagyjából az Örsi-hegyről való ereszkedéssel kevertem össze. Nahát, azért ennél nagyobb baj ne legyen soha. Főleg hogy gyönyörű, látványos szakasz ez.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Átvágunk a sűrű rekettyésen (ebben is még csak fejlámpával voltam), és kibukkanunk, immár Szentbékkálla közelében, szőlők között. Szemből túrázók érkeznek: vajon mit rövidítettek le? Megyünk előre, nyugodtan, követve az előttünk haladó párost, még előbbre még egy páros. Aztán a falu határában döbbenünk rá, hogy dehogyis, pont fordítva: mi rövidítettünk! Pontosabban kihagytuk a töttöskáli templomromot.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Aú. Hát ez már fáj. Tényleg jobb lesz itt most ezt abbahagyni. Közös akarat, közös döntés Márkkal. Így hát szegény Gabi se tud minket kizökkenteni elhatározásunkból, pedig - afféle jó vendéglátóként - biztat a rajt-célban. Helyette száraz holmit varázsolunk elő a kocsiból, és egy üres szobában egészen emberi formát veszünk fel. Megkapjuk az egészen egyedi díjazást is: a szép oklevél mellé kitűző helyett egy feliratos vászontáska a jutalom (bár kérdéses, mennyire érdemeltük meg). Az udvaron még egyszer megnézzük a hosszában parkoló fekete Mercit, aztán szépen elporoszkálunk hazafelé. Tudjuk, legközelebb revans jön.


Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

Kőtenger és virágözön - tavasz Salföldön

A bazaltorgonák titka - kéktúravideó

Mesebeli tájjá változtatta a köd a Szent György-hegyet

A Balaton-felvidék egyik legszebb kilátójánál jártunk