A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2023. április 13.

A Csárda-hegy „őskarsztja”

A Déli-Bakonyban elterülő Úrkút község keleti határában, az Országos Kéktúra útvonala mellett példásan kialakított földtani bemutatóhely repíti vissza a geoturistákat a Dunántúli-középhegység évszázmilliókkal ezelőtti földtani eseményeibe.

Hazánkban egyedülálló módon, a mangánérc kitermelése után feltárult egy 190–180 millió éves tengeraljzat, amelyen egy tanösvény segítségével kalandozhatunk végig. Eredjünk hát az 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló „őskarszt” gyomrába, s fedezzük fel annak földtudományi értékeit! Kalandra fel, irány a kövek világa!

A mai Úrkút térségét hordozó lemeztöredék, az úgynevezett Dunántúli-középhegységi-egység a kora-jura időszak végén, a toarci korszakban (kb. 185 millió éve) egy tenger alatti hegyekkel és medencékkel tarkított, tehát változatos domborzatú, sekélyebb tengervízzel borított térszínen helyezkedett el.

A közelebbi-távolabbi lemeztektonikai események vulkanizmusa (például óceánközepi hátságok fejlődése, szárazföldi kéreg riftesedése vagyis „felhasadozása”) olyan magas elemkoncentrációjú hidrotermális oldatokat generált, amely a tengervízzel keveredve megteremtette a későbbi mangánérc kiválásának lehetőségét. A bonyolult geokémiai/biokémiai reakciók eredményeként a tengeri forráskürtők körül, és azok tágabb, pár km-es környezetében, fekete palák társaságában karbonátos mangánérc, valamit később ezek oxidációjával agyagközös oxidos mangánérc jött létre.

A Csárda-hegy térségében az egykori tengeri forráskürtők környezetében közvetlenül egy kovás–vasas oxidos mangánérc vált ki, fémoxid-tartalmú agyagokkal egyetemben. Ezek az élénk domborzatú egykori tengerfenék kioldásos eredetű mélyedéseiben halmozódtak fel, amelyek a bányászat tárgyát is képezték. A különféle érctípusokat a későbbi földtörténeti időszakok üledékei fedték be, s óvták meg a lepusztulástól.

A felszín közelében található oxidos érceket már a 18. században felhasználták a kislődi vashámorban, valamint Úrkúton, üveggyártási célokra, döntően üvegszíntelenítésre. A sötét színű agyagos érceket később színezőanyagnak is használták (például cserépkályhák „csempéi”).

A komolyabb ércföldtani kutatások azonban csak a 20. század első felében indultak el, s a tényleges kitermelés csak 1925-ben vette kezdetét a Csárda-hegyen, egészen 1930-ig.

Ezen 5 év alatt kézi erővel kitermelték az oxidos mangánércet az egykori tengeraljzat mélyedéseiből, melynek hatására feltárult a nem teljesen helyesen „őskarsztnak” nevezett képződmény (erről a kutatók között is megoszlanak még a vélemények).

A Csárda-hegy térségéből a bányászat súlypontja később áttevődött a környékbeli területekre, döntően mélyművelés formájában. A bánya az 1960-as években érte el a termelési csúcsot (évi 250 kt nyersérc), amelyet a dolgozók maximális létszáma (850 fő), valamint az összes vágathosszak maximuma (több tíz km) is követett. Az 1970-es években Magyarország a 2. legnagyobb mangánérctermelő volt Európában. Hazánk egyetlen, és Európa egyik legnagyobb mangánbányája 2016-ban zárta be végleg kapuit.

Forrás: akovekmeselnek.hu

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

2023.11.29.

A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.

→ Tovább