A Duna bal partján, a Börzsöny lábánál fekvő Nagymaros a Dunakanyar könnyen megközelíthető, közkedvelt települése. Romantikus belvárosa, a látványos folyópart és a fölötte magasodó hegyek a szabadidő különféle aktivitású eltöltésére adnak alkalmat.

1 / 19

A város történelme szorosan összefonódott a szemközti középkori királyi székhellyel, a visegrádi uralkodók kedvelt tartózkodási helye volt. Az 1900-as évek elején a természetjárók is felfedezték maguknak, az Encián turisták nyomait máig követhetjük. A keskeny földnyelv Török-mező felőli fennsíkszerű platóját már előzőleg bejártuk, de a Julianus-kilátó magával ragadó panorámája visszatérésre sarkallt. A hosszúra nyúló telet szinte egy hét alatt felváltó tavasz első napsütéses hétvégéjét így megosztottuk a kiskerti munkálatok és az elmaradhatatlan túrázás között.

2 / 19

A környéket behálózó, több irányba vezető turistaúton az autóval érkezők is praktikus körtúrát tervezhetnek. A Dunára tekintő panorámautat, az érdekes Remete-barlangot és a kirándulást koronázó kilátót fűztük össze (fordított sorrendben) egy remek útvonallá. A helyszínről olvasott beszámolók és a térképről becsült távolságok egy kényelmesen bejárható, félnapos túrát sugalltak. A kirándulás hosszával nem is lett volna semmi baj, de azt mindenki elfelejtette megemlíteni, hogy útközben viszont több száz méter szintkülönbséget kell többszörösen leküzdeni, nem beszélve arról, hogy a számtalan morzsalékos, nehezen járható, meredek ösvény bejárását csak száraz időre javasolják. Ehhez képest, mi pont ezt a hétvégét választottuk, amikor a hirtelen jött több fokos hőmérséklet-emelkedés a hegyekből leolvadó havat sártengerré változtatta.

Már a városból kifelé vezető „Kék” utcán gyanús lett a dolog, mivel a házak melletti vízelvezető árokban nagy robajjal hömpölygött lefelé a víz. A település aszfaltját magunk mögött hagyva jöttek az első akadályok. A Templom-völgy enyhén emelkedő kaptatóján a hóolvadás minden szépsége megjelent, már pár lépés után több plusz kilót cipeltünk a bakancsunkra tapadt sáros föld formájában. A varázslatos útvonal feledtette a nehézségeket, a vígan csordogáló patakocska látványa kárpótolt mindenért.

3 / 19

A kopasz bükkösön át az átlagos tempó alatt, nehézkesen haladtunk, miközben a télből a tavaszba kapaszkodtunk fel. A magasság emelkedésével a talaj szárazabbá vált, és megjelentek a kikelet virágai is. A Szent Mihály-nyereg előtti szakaszon a fák közül a Duna jellegzetes sávja bukkant elő, izgalmasabbá téve a tájat.

4 / 19

Az első kereszteződésben a Hegyes-tető irányába kanyarodtunk, ahol bekerített régi bányaakna nyomait találtuk. Az Ürmös-rét napsütötte tisztásán még a tél uralkodott, az összefüggő hótakaró tartotta magát. Pár perces emelkedő után előttünk állt a középkori bástyát idéző Julianus-kilátó.

5 / 19

6 / 19

A toronyban csigalépcső vezet a felső teraszra, ahonnan a Dunakanyar egyik legszebb panorámája élvezhető. Az évnek ebben a szakaszában még a fák lombkoronája sem zavarja a kilátást, körbetekintve jól követhető a Duna kanyarulata. Az egyébként turistáktól hemzsegő kilátóban most magányosan élvezhettük a természet csendjét, csak később jelent meg egy-két, a sárral kitartóan küzdő túratárs. Nyilvánvalóan a következő jelenet az elemózsia előkerülése, és némi szusszanás a továbbindulás előtt.

7 / 19

Visszaérve a nyeregbe a sárga sáv a Szent Mihály-hegyre vezet, melynek emelkedőjét a kék barlangjelet választva akár ki is hagyhatunk, mert az újabb csúcs különlegességet nem tartogat. Lefelé menet az Enciánok újabb nyomán, egy pihenőpadon Miklós Lili túratársra emlékezhetünk. A sárga kereszten egy jelöletlen „szépkilátás” ponton kapunk ízelítőt a várható panorámából.

8 / 19

Feltöltekezve erővel és élménnyel ereszkedtünk le az egyre meredekebb és sziklásabb ösvényen a Dobozi-oromig. A látvány már a szokásos, de még mindig megkapó. Utunk előttünk álló szakasza kifejezetten a hullámvasútra kezdett hasonlítani, de nem abban, hogy olyan gyorsan száguldottunk volna. Az erős lejtőket, még erősebb emelkedők követték, és ezt nem csak egy alkalommal kellett végigcsinálni. A panorámáért és a barlang különleges teraszáért meg kellett dolgozni.

Miután a kék barlang jelen viszonylag gyorsan ereszkedtünk lefelé, a felfelé jövők nem siették el az ellenkező irányú utat. A Szent Mihály-hegy tömbjének Dunáig lenyúló sziklaoldalában találjuk a Remete-barlang tátongó szájadékát. A természetes úton kialakult, majd később bővített üregrendszer szerzetesek lakhelyeként szolgált. A barlanghoz kapcsolódó 19. századi legenda egy meseszerű látomást idéz. Aki ide felmászik, az mai napig élvezheti a szerzeteslakok örök panorámáját.

9 / 19

Amikor azt hittük, hogy már szinte a Dunáig ereszkedtünk le, a Remete-völgy árka még annál is mélyebben feküdt. Az Ördög-hegyre visszakapaszkodni fáradt lábainknak maga volt a pokol, de cserébe újabb szeletét pillanthattuk meg az alattunk kanyargó folyamnak. A sárga barlang jelzésen vezetett útvonal továbbra is változatosan kanyargott, könnyebb szakaszokat szinte nem is tartogatva. A Rigó-hegy után az ösvény kiszélesedett, minősége megváltozott, a település közeledtét jelezve. Az ún. Szamaras-parkoló most is tele volt, a barlanghoz legrövidebb út innen vezet. A sárga négyzet már a házak között ereszkedett lefelé, a Fellegvárral koronázott kilátással.

10 / 19

11 / 19

Nagymaroson a Szent Kereszt felmagasztalása templom környékén zárul a kör, ahol Édeske Alíz cukrászdájából feltankolva már vidáman meneteltünk a parkoló autónkig.

Szöveg és fotó: Dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!