Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. augusztus 4.

A felfedezésre váró Gaja-szurdok

A bakonynánai vízmérce alig 6 cm-t jelez a pataknál, s így nem véletlen, hogy a Római-fürdő tavasszal még dübörgő vízesése sehol, szinte porzik a Gaja-patak medre a Keleti-Bakony legszebb szurdokának alsó részén.

A Gaja-patak Zirc keleti határában, Nagyesztergár Veimpusztájánál ered, s úgy a Fehérvárcsurgói-víztározóig a térség meghatározó vízrajzi eleme. Igaz volt ez régen, mikor még védelmi szerepe is volt elmocsarasodott kiöntéseinek, illetve több vízimalmot hajtott fáradhatatlanul. Manapság inkább turisztikai szerepe jelentős, hiszen a bakonynánai és fehérvárcsurgói sziklaszoros jelzett útjai felkapott turistaattrakciók. Ám mi Bakonynána déli, szélső házainál, a kiváló szálláshelyet kínáló Prém malomnál letérünk az Országos Kékről, átkelünk a vízjárásmérő állomás keskeny, zöld hidacskáján, s balra fordulunk.

Máris azonnal elrejt, befogad a Bakony rengetege. A továbbiakban a párás félhomályban egy keskeny, csámborgó, ám többnyire mégis határozott ösvény vezet a folyásirány szerint célunkhoz, a Római-fürdő sziklakatlanához. A következő kb. két kilométeren érdemes mindig a jobban kitaposott ösvényt követni, ha elfogyna, akkor a túlsó parton vár a folytatás. Tempónk nem lesz gyors, s nem csak a számtalan látnivaló, fotótéma miatt! Helyenként igencsak oda kell figyelni a szurdok oldalában fel-le csalinkázó csapásra: leszakadt sziklatömbök, kidőlt fák, belógó ágak, uszadéktorlaszok, sár, iszap, víz, csalán teszi egyedivé a bő egyórás felfedezőutat.

A sziklaszurdok csak ritkán tágul ki, mohos mészkőfalak, vénséges fák varázsolnak ide őserdei hangulatot. S valóban, a kidőlt óriási fekete fenyő mellett tölgy magonc virít, míg a sziklafalba szorosan kapaszkodó, szenvedő hársfák mellet fiatalos mogyoróbokrok virulnak.

Nem vagyok „páfrányológus”, de úgy ötven méteren öt különböző faj egyedeit ismerem fel, köztük az édesgyökerű páfrányt és több fodorkát. A hűvös szurdokban jól érzi magát több termetes bükkmatuzsálem is, és a vízigényes égerfából is sok akad, de legtöbb talán a mezei juharból lelhető fel.

A kanyon falát alkotó mészkősziklák nem ritkán egybefüggő, kompakt tömböket alkotnak, de gyakrabban ugranak elő kisebb-nagyobb bástyák, letörések is. Rajtuk moha, zuzmó, páfrány. Virágos növényből kevés díszlik, talán a vékony talajtakaró és a gyenge napfény miatt. Nagyobb barlangot nem, de kisebb sziklaüregeket itt-ott rejtenek a sziklafalak.

Amiben a túrán mi hiányt szenvedtünk, az a patakcsobogás. Ugyanis a mederben többnyire elkülönült víztestek, kisebb-nagyobb vizes szakaszok váltakoztak a mélyebb pontokon. És úgy másfél kilométer után már ezek sem, illetve csak nyomokban. Nagy itt a vízhiány! Hihetetlen, hogy egy tíz évvel ezelőtti túránkon volt szakasz itt, ahol úsznunk kellett pár métert, akkora volt a meder telítettsége. E nevezetes helyen most talán fél méter volt a mélység. Az ilyen sziklamedencéknél érdemes volt megállni: molnárpoloskák tömegesen, tegzes lárvák gyakran, míg apróbb halak nagy ritkán jelezték, az élet élni akar. Rákot is találtunk, de már eléggé kibelezett formában. Visszafelé utunk során próbáltuk megkeresni azt a helyet, ahol a víz eltűnik a mederben. Nem volt ilyen pont. Tehát a patak vízhozama „fogy el” a meder számára.

A szurdok eme alsó, partmenti útvonala felveszi a versenyt a Bakony bármelyik kősziklaszorosával, ezt bátran állítom. Tömegek még nem látogatják, de a viszonylag gyakori szemetelési nyomok alapján, egyértelmű, hogy használják. Jó lenne ide a védett területet jelző táblák kihelyezése: élővilága, földtana, geomorfológiája erre érdemesíti a Gaja-szurdok most bemutatott, megismerésre méltó gyönyörű részét!

Visszafelé leggyorsabban az Országos Kéken, vagy a patak felső peremén futó piros jelzésű erdészeti feltáróúton juthatunk vissza Bakonynánára. Mi mégis a „lenti” utat választottuk, mert a felemelő természeti csodákkal nem lehet betelni a Gaja-patak szurdokában.

Téli élmény a nyár közepén Tirol tetején

Téli élmény a nyár közepén Tirol tetején

2020.08.17.

A tél derekán nyaralni menni manapság teljesen szokványos, de a fordítottjától sokan idegenkednek. Hógolyózni júniusban egy gleccser tetején egészen különleges dolog. Ezt az élményt próbáltuk ki Tirol tetején, a Stubai-gleccseren.

→ Tovább