Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A Magas-Tátra változatos tájain

Turista Magazin 2016.07.31.

Tiszteletet ébresztő sziklafalak, vadregényes és jól járható ösvények, gazdag állat- és növényvilág jellemzi a Magyarországról csupán 4 órás autóúttal elérhető Magas-Tátrát. A július közepén idelátogató kalandor minden bizonnyal csak ámul és bámul a sárga és lila színfoltokat képező hegyi virágszőnyeg, csörgedező patakok vagy éppen a bokrok mögül kiugró rókák és zergék láttán.

Festői tájakon a Nagy-Tarpatak völgyében


Bár Magyarországhoz az Alacsony-Tátra esik közelebb, a viszonylag kis alapterületen koncentrálódó Magas-Tátra ideális úti cél mind az egynapos, mind pedig a többnapos kirándulást tervező hegyek szerelmeseinek. Ha a Besztercebánya-Rózsahegy-Liptószentmiklós irányt választjuk, utunk látványos, az Alacsony- és a Magas-Tátra között, a Vág folyó mentén kanyargó tájon vezet keresztül.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia


Annak, hogy a turisták a nyári szezonban szinte „megszállják” a Magas-Tátra vidékét, többek között a sok, vezető nélkül is jól járható, a kikapcsolódásra és sportolásra egyaránt lehetőséget biztosító turistaút az oka. Ótátrafüredről legegyszerűbben és leggyorsabban a Tarajkáig vivő siklóval juthatunk fel, ahonnan aztán eldönthetjük, hogy a Kis- vagy a Nagy-Tarpatak felé vesszük-e az irányt. A térképről mi most a Nagy-Tarpatak Csontváry által is megfestett részét, a Nagyszalóki-csúcs és a Közép-orom közti területet választjuk.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia


Gyökerekkel barázdált, murvás út vezet egy rövid erdei szakaszon keresztül. A felső fahatárt elérve aztán kétfelől megnyílik a völgy, és a mélyzöld foltokkal díszített, szürke matt sziklafalak, mint szunnyadó őshüllők fekszenek mozdulatlanul. A Nagy-Tarpatak csobogása már nemcsak hallható, hanem egyre inkább szemmel is láthatóvá válik, amint a rendezetlen kőgörgeteg között, sötétre festett foltokban tör magának utat. Helyenként egy-egy nagyobb, a norvég fjordok alakzatait idéző sziklatömb nehezíti a továbbhaladást.
 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

A lombhullatókat, vörös- és lucfenyőket lassan felváltják a törpefenyők, egyre több lesz a szikla, amelynek repedéseiben sárga, margarétára emlékeztető havasi zergevirágok nyílnak. A sebes, nap-felhő keltette fény-árnyék játékban a sziklafalakon szelíden csordogáló vizek ezüstcsíkokat vonnak a minket körbeölelő hegyekre. Útközben néha érdemes megállni, és visszatekintve megcsodálni a sötét hegyek hátterében elterülő, napsütötte, háztetőktől és szántóföldektől színes völgyet. A csúcs felé közelítve több, lefelé igyekvő magashegyi hordárral találkozunk, akik játszi könnyedséggel, rugalmasan egyensúlyoznak a felfelé szuszogó turistakaraván között.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia


A Tarajkától mindvégig látványos, közepes erőnlétet igénylő úton körülbelül négy órára van szükségünk, hogy elérjük a Hosszú-tavi menedékházat. Az 1960 méteren fekvő Zbojnícka chata alatt a Nagy-Tarpataki-Hosszú-tó mélykék vize varázslatos színekben tükrözi vissza a környező hegyek sziluettjeit. A rövid pihenőt követően, lefelé ereszkedve - egy kis szerencsével - nemcsak a télről megmaradt hó- és jégfoltokon ámulhatunk, hanem fokozottan védett, tátrai zergéket is láthatunk. Sajátos, madárhangra emlékeztető nevetésükkel figyelmeztetik egymást az emberek közeledtére. Kattognak a fényképezőgépek, mialatt ők 2-3 percig hálás modelljei az arra tévedő túrázóknak. Jellegzetes testtartásuk már messziről felismerhető a nemzeti park címerével ellátott képeslapokról.


Egy igazán Csendes-völgy…


A Csendes-völgyet, amely a Tátra nyugati csücskében, a Liptói- és a Lengyel-Tátra szomszédságában fekszik - a természetjárók közül jóval kevesebben keresik fel. Igaz, a fő turistautaktól, így a Csorba-tótól is nyugatabbra terül el. A Béla-patak mellől, sárgával jelzett ösvény az egykori bányásztelepülés, Podbanszkó széléről, gyakorlatilag a főútvonal melletti parkolóból indul, s a műúton át vezet befelé az erdőbe. Bár a nemzeti park látogatókat üdvözlő információs táblája gazdagon illusztrálja a környéken fellelhető hiúzt, farkast, mormotát, réti sast, ám a legnagyobb veszélyforrásról, a barna medvéről, mélyen hallgat… ezért erősen gyanakodjunk a veszélyre, ha útközben lócitromnagyságú, elszenesedett, azonosíthatatlan állati ürüléket látunk… (A medvével való találkozás biztos elkerülése érdekében mindenképpen érdemes valamiféle zajkeltő eszközt magunkkal vinni.)

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

Kellemes, szintkülönbség nélküli sétával halladunk egyre beljebb. Egy szállodát, majd néhány erdészlakot elhagyva elfogynak a vihar- és szúkár sújtotta, fahiányos területek, s helyüket a fenyvesektől duzzadó hegyoldalak veszik át. A napfényben csendesen fürdőző, végig látható patak mellett szamócák, áfonya- és málnabokrok mentén, változatos lepkék által ellepett mezei virágok illatoznak. A természet némaságát csak a zümmögő rovarok és a ritkán felbukkanó erdei kerékpározók törik meg.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia


Az érintetlen természet érzetén csupán egyetlen dolog - a végeláthatatlan távolságba nyúló aszfaltozott út - ejt csorbát. A Toman-völgyig esőbeállót, pihenőhelyet legalább hármat is találunk, ahol békében fogyaszthatjuk el ebédünket. Egy bal oldali tisztást elhagyva a távoli, egyik oldalukkal már Lengyelországnak integető hegyek egyre közelebb kerülnek. A patak hangja felerősödik, a hely nyirkosságára pedig a néhol már-már embernagyságig nyújtózkodó lapulevél-rengeteg utal, amikor végre elérjük az 1164 méteren lévő elágazást, ami jobb felől továbbhaladva már egy másik, szintén hasonlóan hosszú tátrai völgybe, a Korpova-völgyébe vezet. Kényelmes tempóban haladva a majdnem 20 km-es táv oda-vissza 8 óra alatt teljesíthető.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

Az elérhetetlen Lomnici-csúcs

A Magas-Tátrában járva mindenképpen megéri a Lomnici-csúcs megtekintését is beiktatni a programba. Azt azonban ne feledjük el, hogy a csúcsra mindig sokan akarnak feljutni, ezért a felvonóra szóló jegyet már indulás előtt akár 2-3 héttel előre, interneten érdemes lefoglalni. A túrázni vágyók a csúcs alatti, Kő-pataki-tótól három irányban ereszkedhetnek le a völgybe. A kék jelzés a csillagvizsgálót jobbról megkerülve, eleinte nagy, helyenként méteres, néhol ingatag, zöld köveken vezet lefelé. A hegyoldal kőországútján egyensúlyozva az ember szinte beleszédül a tér kiterjedésébe, a látványos szintkülönbségbe.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

A cirbolya- és törpefenyők tövében szerényen meglapuló, virágzó áfonyák nőnek. Egy körülbelül negyedórás botladozás után az út erdei, vízátfolyásokkal, gazdag aljnövényzettel, virágokkal tarkított ösvényen halad tovább a fenyőerdőbe. Sajnos a fenyvesbe érve a tudatos erdőtelepítés nyomai mellett még mindig láthatók a 2004-es orkánerejű, pusztító vihar okozta károk. A patakokban és frissen ültetett lucfenyőcsemetékben gazdag táj szalagként öleli körbe a Lomnici-hegyet, ahonnan már nemcsak a Start nevű felvonóállomás, hanem Tátralomnic épületei is jól kivehetők.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

Késmárki kitérő


Ha a Tátra keleti felén van a szállásunk, Késmárk figyelemreméltó nevezetességeit vétek lenne kihagyni. Belvárosa több, 17-18. században épült lakóházat őriz. A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt gótikus templom és reneszánsz stílusú harangtornya mellett a Thököly-vár érdemel említést. A település egyik legöregebb és legkülönlegesebb épülete a 17. század második felében, minden elemében fából készült evangélikus templom. A festett kazettás mennyezetű templom padsorain még olvashatóak a hívők ülésrendjét meghatározó névtáblák. A fatemplomba csak a mellette lévő, új evangélikus templomban megváltott közös belépőjeggyel léphetünk be. Az új bizánci stílusban épített templomban Thököly Imre kuruc hadvezér mauzóleumát, palástját és zászlaját tekinthetjük meg.

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia

 

 

Fotó: Péntek Zsófia
Fotó: Péntek Zsófia


Szöveg és fotók: Péntek Zsófia

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

2020.07.03.

A Kékest mindenki ismeri. A legtöbben felmennek autóval, körülnéznek, és már indulnak is haza, abban a hitben, hogy látták a Mátrát, pedig szinte semmit sem láttak. Ha vennék a bátorságot és belépnének a Kékes évszázados bükkerdejébe, akkor egy kellemes sétával felfedezhetnék a Mátra igazi arcát, az egyik legszebb sziklabércét, a magashegységeket idéző Sas-kőt.

→ Tovább
Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

2020.06.29.

A Cserhát és a Göcsej nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Itt is ott hegyre föl, hegyre le caplatunk, miközben rendszerint nem ússzuk meg dagonyázás nélkül. Csak a méretek mások, a Cserhátban nagyobbak, sokkal nagyobbak. A vendégszerető emberek is nagyban hasonlítanak egymásra, hagyományaikat tisztelik, ápolják, büszkék rájuk.

→ Tovább
Miben segíthetünk?