Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

A vasparipa nyomában a bringa is magától gurul

Turista Magazin 2016.03.07.

Közel ötven évvel az utolsó vonat elhaladása után, a Veszprém és Balatonalmádi közötti pálya helyén ma nagyszerű kerékpárút kanyarog. 

A szokatlanul enyhe és hómentes tél a közeljövő programjainak újratervezésére ösztönöz, hiszen a kellemes időben jóval bővebb a választék. Szurdoktúra a Cserhátban? Azok a helyszínek szürke időben majdnem olyan jól mutatnak, mint napfényben. Esetleg Bükk-fennsík? Ahhoz azért még sok sár maradt. Van viszont egy régen tervezett felfedezőút Veszprémből, a szentkirályszabadjai szőlők tövében, le a Balaton partjáig. Néhány régebben látott kedcsináló kép után a térképen is ígéretes, érdekes helyeken vezető útvonal látszik, így rövidesen el is jött az indulás ideje!
 

Mozdonyfüttytől a kerékpárcsengőig

 

Ma már furcsának tűnik, hogy a múlt század közepén, Veszprém megye székhelyének városközpontjában gőzmozdonyos személyvonatok zakatoltak, amelyek helyenként kertvárosi, sőt belvárosi utcákon át értek ki a város határába, majd tovább, egészen a Balaton partjáig.

 

Fotó: Macsali Károly
Fotó: Macsali Károly

Hétköznap egy vidéki HÉV-en az 1960-as években. A 275 sorozatú gőzös mögött a postakocsi, majd a személyvagonok, valamennyi egyszerű, kéttengelyes alvázon (Cegléd)

 

Bár például Svájcban a hasonló vasutak ma is az utcakép részei, hazánkban az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció elhatározta a kis forgalmú mellékvonalak megszüntetését, és a forgalom közútra terelését. Veszprémből Alsóörsre az utolsó vonat 1969. szeptember 30-án közlekedett, majd a síneket még abban az évben fel is szedték, noha a gyakorlatban erre csak egy év elteltével kerülhetett volna sor, hogy az esetleges káros hatások előkerülése esetén a vasút újraindítható legyen. Az eltelt években a pálya helyére mezei utak kerültek, a végállomások közelében pedig a városok növekedése nyomán, ma kertvárosi utcák kanyarognak, ahol a vasút nyoma már nem is látszik. A kétezres években azonban a nyomvonal egyik legérdekesebb szakasza, a Balatonalmádi feletti Remete-völgyben kerékpárútként született újjá.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Az egykori veszprémi állomás épülete jó állapotban maradt meg, de a sínek területét ma sem foglalta el a város

 

Az újonnan megépült út Veszprém városából egészen a Balaton partjának közelébe vezet, és hosszabb-rövidebb szakaszon használva, vagy akár nagyrészt más mellékutakon kerülve, számos remek túralehetőséget kínál, érdekesebbnél érdekesebb helyeken. Veszprém városából az Almádi út mentén haladó kerékpárút hamar kiér a városból, az elkerülő út keresztezése után pedig az út legmagasabb szakaszán, már a tágas dolomitfennsíkon gurulunk a Balaton felé.

 

 

Biciklivel a hideg hónapokban
 

A különböző médiákban időnként furca, sőt meghökkentő "szakértői" tanácsokkal találkozni a téli biciklizés trükkjeiről, a símaszkok ajánlásától kis híján a neoprén búvárruháig... Tucatnyinál több, végig biciklizett tél alapján mindenkit megnyugtathatok: egy átlagos, 2-6 fokos, száraz téli napon nincs szükség semmiféle speciális felszerelésre, csupán a ruha vastagságát kell egyenletesen elosztani a teljes testfelületen. Tehát amíg az iroda és a buszmegálló közt megfelel egy vékony farmer, két vastag pulcsival, mellénnyel és vékony kesztyűvel, addig biciklin ugyanez legyen inkább két nadrág, vastag kesztyű, sapka és zokni, cserébe elég egy vékony kabát, alatta hosszú ujjú pulóverrel. Természetesen a mozgás intenzitása nagyban befolyásolja a hőérzetet, így jól jöhet egy-két vékony tartalékréteg a hosszabb megállásokhoz, illetve tárolóhely, például egy emelkedő szakasz előtt levett ruhának. A térdizületek hosszú távon meghálálják, ha a nadrág a lehető legvastagabb marad. Hozzájárul a komforthoz, ha kesztyűből és sapkából is van vékony-vastag választási lehetőség: csak az előrejelzésben látott szám alapján nehéz megtippelni, hogy melyik ruhadarabra lesz szükség. Hidegben romlik a lámpák elemeinek és akkuinak kapacitása, és a gumik tapadása is. Előbbire minden indulás előtt teljes feltöltssel, utóbbira óvatosabb sebességválasztással és kicsivel alacsonyabb guminyomással készülhetünk. Aki nagyobb téli bringatúrákban gondolkodik, ma már az autótulajdonoskhoz hasonlóan, kiváló minőségű téli gumik közül is választhat.
 

 

Víznyelő vagy meteorkráter?

  

Ahogy a fennsík kerékpárútja lessan lejteni kezd, a nyílegyenes úton a méterek, majd a kilométerek is egyre kellemesebben fogynak, és pár percen belül fel is tűnnek Szentkirályszabadja házai. A falu előtt azonban érdemes kitérőt tenni a környék egyik geológiai különlegességéhez.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Pillantás a mélyedésbe


Bő tíz éve, a lakosság számára is elérhető műholdképek megjelenésekor sokaknak feltűnt a szabályos kör alakú szerkezet Meggyespuszta szomszédságában. Az elmúlt években számos lelkes amatőr és szakember látogatta meg a helyszínt, de az erősen lepusztult felszínen a becsapódás közvetlen bizonyítékai már nem kerültek elő. A táj mindenesetre igazán kellemes, a körülbelül 800 méter átmérőjű és 25 méter mély süllyedés pereme ideális pihenőhely.

 


2009-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem geofizikai tanszékének kutatói végeztek gravitációs vizsgálatokat, amelyek ugyan nem cáfolták meg a becsapódásos eredetet, de a hivatalos meteorkráter minősítéshez alaposabb vizsgálatokra is szükség lesz. A táj nyugodtsága, látványosan hullámzó dombjai különleges turistalátványossággá is tehetnék a helyszínt. Mivel a legközelebbi ismert kráter Németországban található, a tudomány szempontjából is érdekes színfolt lehet.

 

Irány a Balaton!

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

A legcsábítóbb zsákutca; a köd visszavonulóban a Balaton felé

 

Szenkirályszabadja település neve sokaknak az egykori szovjet laktanya és a Bakony harcihelikopter-ezred miatt ismerős, pedig a falu festői fekvésével, hangulatos házaival és nem utolsósorban hosszan nyitvatartó élelmiszeboltjával meggyőző célpont. A veszprémből érkező kerékpárút itt kerülővel betér a falu központjába, ahol az egyébként remekül biciklizhető mellékutcák járdáin igazi akadálypályává alakul. Helyette a falu nyugati oldalában futó Rákóczi utcán akár egyenesen is a Remete-völgy felé vehetjük az irányt.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Szentkirályszabadja  
 

A falu alatti mezők és dombok találkozásánál újra az úthoz csatlakozik a Veszprém-Alsóörs vasút nyomvonala. Észak felé csak egy benőtt erdei út vezet a nyomvonalon, lefelé viszot már a kerékpárút, amin haladva az útvonal legélvezetesebb szakasza következik. Rövid erdei gurulás után Szentkirályszabadja déli tájolású szőlőhegyei alá ér az út, ahol a völgy kiszélesedő alján zöld mezők közt gurulhatunk, a nyári szezonban pedig fagyizó és büfé is várja az erre járókat.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila


Az útvonal kellemes lejtéssel halad, ami vasúton meglehetősen meredeknek, így kevésbé gazdaságosnak számított. A helyére épült kerékpárúton viszont a gravitáció állandó 14-18 kilométeres sebességről gondoskodik, így a közel ideális utazósebességhez sem fékezni, sem pedálozni nem kell.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Feloszlott köd, újabb kanyarok és túratársak 

 

GURULÁS TELJES CSENDBEN
Kép
A kilincsmű nélküli szabadonfutó
Sokaknak a bringázás elmaradhatatlan része a hátsó kerék szabadonfutójának összetéveszthetetlen, diszkrét kattogása, nagyob sebességnél esetleg hangos ciripelése. A hang forrása az egyirányú erőátvitelt biztosító szerkezet, a legtöbb kerékagyban a kilincsmű, azonban nem az egyetlen megoldás. Néhány gyártó készít görgős és egyéb alternatív megoldású szabadonfutóval ellátott agyat, amelyek gurulása teljesen hangtalan. Az első olvasatra apróságnak tűnő megoldás előnye a terepen azonnal szembe-, pontosabban fülbetűnő: a menetszél halk fuvallata, a kerekek alatt reccsenő falevelek, a táj távoli hangjai teljessé teszik a szabadság érzését, ami sokaknak bőven megéri a hagyományos kerékagyaknál némileg magasabb vételárat.
 


Az egyre mélyülő völgyben lassanként elfogynak a nyaralók, és mindkét oldalt közelebb húzódik az erdő; itt talán el is felejthető, hogy a már csak két kilométerre lévő, zsúfolt Balaton-part felé gurulunk. A hűvös, árnyékossá váló vadonban csendben maradva akár az erdő nagyobb állatait is megpillanthatjuk.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

 

A völgy alsó részéhez közeledve a kerékpárút elhagyja a vasúti alépítményt, és a legrövidebb úton Balatonalmádi központja felé fordul. A murvás töltésen maradva a nyomvonal áthalad a vasút két megmaradt kőhídjának egyikén, majd az egyre meredekebben lejtő völgy fölött, az Öreg-hegy oldalában ereszkedik tovább. Az erdőből kiérve rövidesen feltárul a magyar tenger, és a hegyek közé nyújtózó Balatonalmádi panorámája.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Megérkezés a riviérára

 

A város első lakóháza az útmentén nem más, mint az egykori Balatonalmádi-Remetevölgy megállóhely állomásépülete, ami ma is könnyen felismerhető jellegzetes arányairól és a vasúton használatos vasbeton kerítéséről. A lakott területen a térképen már nem egyértelmű a vasút nyomvonala, de a követésében sokat segít a "Töltés utca" név és a kimérten lejtő, elnyújtott kanyarok látványa. A jobb oldala fölötti dombtetőn hamarsan feltűnik az Óvári-messzelátó, ami kanyargós, meredek földúton szinte toronyiránt is elérhető.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

 Óvári messzelátó

  

A közelmúltban felújított apró kilátó több mint száz éve, az alatta lévő kőbánya egyedi, vörös kövéből épült. Két méter magasan lévő kilátóteraszáról Akarattyától Tihagyig tekinthetünk végig a Balaton keleti medencéjén. A kilátótól egyenesen visszatérhetünk a Töltés utcába, vagy egy rövid szakaszt kihagyásával, a 15%-os lejtésű Batthyány utca egyenesen a vasút emlékművéhez vezet.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila
A vasút emlékműve a balatonalmádi Töltés utcában
 

A még mindig magasan a Balaton fölött haladó nyomvonal kőhídját a vasút megszűnésekor lebontották. A kilencvenes években azonban az újjáéledő társadalmi összefogásnak köszönhetően nemcsak újjáépült, de eredeti rendeltetésének megfelelően, egy gőzmozdony számára is biztos alapot ad. A 375 sorozatú mozdonyok a vidéki helyi érdekű vasutak legfontosabb vontatójárművei voltak. Ötven tonna körüli szolgálati tömegükkel a gyenge pályákon is közlekedhettek, 420 lóerős teljesítményükkel pedig néhol ugyan sétatempóig lassulva, de a nagyobb vonatokkal is elboldogultak. Egyszerű, megbízható szerkezetük miatt a dízelmozdonyok korában is számítottak rájuk. Az itt kiállított példány sem tartozik az öreg mozdonyok közé: 1950-ben gyártották.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Balaton, végállomás
 

A lassan lejtő nyomvonal, előbb Töltés, majd Vécsey Károly utca néven, még két kilométeren át kanyarog Balatonalmádi házai között, mire két százalékos esésével leér a tó partján futó tapolcai fővonal mellé.
A kőhíd alatt áthaladó Budai Nagy Antal utcán azonban már harmad ennyi út után elérhetjük a Balaton partját. 'Almádi' központjában a nyári szezonban jól felszerelt strand, télen hangulatos park és üzletek várják a kirándulókat, a vasútállomáson pedig a 2016-os menetrendben már a tapolcai gyorsvonatok is megállnak, többnyire kényelmes kerékpárszállítási lehetőséggel, és átszállás nélkül elérhető budapesti végállomással.

 

Írta és a fotózta: Gulyás Attila

 

veszprem(1).jpg

 

vas(1).jpg
 egykori Veszprém-Alsóörs vasútvonal    
kpu(1).jpg
 szilárd burkolatú kerékpárút
 

Kapcsolódó cikkeink:
Új tanösvénnyel és kilátóval gazdagodott Veszprém
Nyomokban romantikát is tartalmaz a veszprémi vár
7 dolog, amire emlékezni fogsz Balatonalmádiból
Somlyó, ahonnan csodás a kilátás
Retró fotókon a Balaton, aminek a dédi is örülne