A Visegrádi-hegység egyik legjobb Dunára néző panorámapontja

Innen nyílik a Visegrádi-hegység keleti peremének legteljesebb panorámája, és nem túlzás azt állítani, hogyha felmegyünk a Vörös-kőre, soha nem felejtjük el, amit onnan látunk. A Tahiból induló körtúra különlegességét az emelkedők és lejtők parádés váltakozása adja, amihez azért kell a kondi. Nem sétagalopp, de mindenképpen megéri.

A Vörös-kő több irányból is megközelíthető, mi a Tahitótfaluból induló, helyenként combizmokat is megmozgató, meredekebb emelkedőket és lejtőket tartogató útvonalat választottuk, hogy az erdei sétában legyen egy kis kihívás is. Tahi hídfőnél szálltunk le a Budapestről érkező távolsági buszról, és kezdtük meg a túrát először pár száz métert gyalogolva a főúton, majd a Bercsényi utcától egy kellemes ösvényen kanyarodtunk be az erdőbe.

A sárga sáv jelzés hosszú, elnyújtott emelkedővel vezet fel a Vörös-kő kilátópontjához

6 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

A sárga sávon a könnyed sétát viszonylag hamar felváltotta egy hosszan elnyújtott, folyamatos emelkedő, amely a Vörös-kő közelében csapott át leginkább lihegős kaptatóba, valahogy ugyanis csak fel kell jutni az 521 méter magas hegy tetejére. De ne rohanjunk ennyire előre. A kezdeti részen az Ugró-patak mentén haladunk felfelé, majd amikor elérkezünk az első elágazásig, ahol balra a sárga kör jelzés meredeken „mászik fel” a Hétvályús-forrást érintve a csúcsra, a combos hegymenetet meglátva, úgy döntünk, inkább a visszaúton jövünk itt le, és a lankásabb felvezető utat választjuk tovább a sárga sávon.

Innentől a turistaút már a Nyulasi-patakot kerülgeti hosszan felfelé, íves kanyarokkal tűzdelt szerpentinnel.

Elérve a hegytetőt azonban még nem vagyunk a csúcson. A Vértesi-hegyet a Vörös-kővel összekötő gerincútra jutunk, ahol a zihálós emelkedők után végre nyugodtabban lehet levegőt kapni. Innen már nem meredek az emelkedő, és feltűnik a fák között a csúcs közelében található tágas esőkunyhó, amely nyári éjszakákon remek alvóhelyként is szolgálhat a nomád körülményeket kedvelő turisták számára.

A szerpetin után a gerincúton már majdnem szintben megyünk

11 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

A Prédikálószék után a Visegrádi-hegység valószínűleg második legszebb dunai panorámáját kínáló ormáért azonban az esőháztól további 50 métert kell menni. A Vörös-kő tetején az emlékműnél olyan látvány fogad, amiben elgyönyörködne az ember élete végéig.

Festményként feszül szemközt a Naszály felsebzett tömbje, a Szentendrei-sziget és települései, a Duna menti falvak Dunabogdánytól Szentendréig, illetve a Budai-hegység.

A Vörös-kőtől lélegzetelállító panoráma nyílik a Szentendrei-szigetre, a Naszály tájsebére és a kanyargó Dunára

19 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

Szépen kirajzolódik a Duna Naszály előtti kettős íve. Tiszta időben a Mátra és a Karancs kiemelkedései is feltűnnek. Ott állva a Vörös-kő csúcsán, azért megéreztem a saját kicsinységem ennek az időtlen szépségnek a kellős közepén.

A kőből készült emlékművet a Természetbarátok Turista Egyesülete emelte 1946-ban az erdők felszabadulása tiszteletére. 1946-ban az addigi magánerdőket államosították, egyúttal megnyitva ezeket a látogatók előtt. A Felszabadulási emlékművön ma már nincs vörös csillag, hanem egy vörös róka mosolyog ránk, jelezve az 521 métert.

Az egykori Felszabadulási emlékmű a Vörös-kő csúcsán

15 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

A Vörös-kő csúcsától visszaindulunk az esőbeálló felé, majd a piros és sárga sáv jelzésen elmegyünk a sárga kör becsatlakozásáig. Aki bevállalós, az lemászhat a meredek hegyoldalon a Hétvályús-forráshoz.

Ez ugyanis a rövidebb út, viszont sanszosan gatyafékes.

A sárga kör jelzés a Vörös-kőtől meredeken vezet le a Hétvályús-forrásig. Kell a lábizom az ereszkedéshez

21 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

Tipikusan az a fajta lejtő, amelyen akármennyire megerőltető is, fölfelé kaptatni kellemesebb élmény, mint lefelé tartani. Ráadásul ez az a terep, amely meredeksége miatt minden évszakban nehéznek bizonyul, sőt, veszélyes is lehet, és igényli a fokozott óvatosságot, mert nyáron a szárazság, esős időszak után a sár, ősszel a nedves avar, télen a hó és fagy miatt csúszhat a talaj.

Az ereszkedést a lejtőn gyökerek és fatörzsek, illetve nagyobb kövek segítik, de a szakadatlan fékezést igénylő, combizomszaggató lejtmenetet akkor sem tudjuk megúszni.

Nem egy lejtőn ereszkedtem már le, köztük elég meredeken is, de a Hétvályús-forráshoz vezető combizomgyilkos ösvény sokáig kísérteni fog. Sose akart vége lenni. A legnagyobb öröm volt a túra során, amikor megláttam a fák között felbukkanó pihenőt a forrás mellett. Jól esett megpihenni csobogó, hűs vizénél az árnyat adó fák alatt. Nevét állítólag onnan kapta, hogy a forrás hét vályún keresztül folyik. Mondjuk, én csak ötöt találtam:-(. Innen már nem lesz nehéz a visszajutás. Ugyanazon a sárga sáv jelzésen megyünk Tahitótfaluig, amelyen érkeztünk.

A Hétvályús-forrás igazi matuzsálem. A foglaláson található tábla szerint 1817-ben foglalták be

26 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Utolérhetetlen kilátás a Vörös-kőről

Tovább

Évkezdő túra a Prédikálószékre

Tovább

Az erdős részeket helyenként tisztások szakították meg

29 / 29

Fotó: Joó Annamária / MTSZ

A tahi körtúra hossza 9,3 km, 430 méter szintemelkedéssel, ami nagyjából 3 és fél óra alatt bejárható. Van benne minden, ami egy jó kiránduláshoz kell: gyönyörű erdős részek, csobogó patakok, turistatömegtől mentes ösvények, felejthetetlen dunai panoráma, a komolyabb emelkedők, lejtők miatt pedig kihívás is. És a combizomremegtető részeken még szenvedni is jó volt kicsinyt, már csak azért is, mert így biztos, sokáig nem felejted el az élményt.

Kisebb gyerekkel, 5 éves kor alatt, és 70 pluszos nagyival a sárga kör jelzésnek a Hétvályús-forrástól a Vörös-kőig tartó szakaszát a meredeksége és csúszásveszélye miatt nem ajánljuk, de egyébként átlagos edzettséggel remek program lehet.

Forrás: https://www.turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/a-visegradi-hegyseg-egyik-legjobb-dunara-nezo-panoramapontja