Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. augusztus 29.

Utolérhetetlen kilátás a Vörös-kőről

A Pilis keleti oldalán, a Dunakanyar partján elhelyezkedő Leányfalu fölött magasodik a Vörös-kő, ahonnan páratlan látvány tárul elénk. A település festői szépsége már nagy eleinket is megihlette. Nem véletlenül írta róla az egykori nyaralótulajdonos, Karinthy Ferenc (Karinthy Frigyes fia), hogy „az ismert világegyetem középpontja”.

A Vörös-kő, a Nyerges-hegy és a Duna háromszögében fekvő régi, kedvelt nyaralóhely Budapest felől a 11-es főúton közelíthető meg. Nemcsak Visegrád közelsége és meleg vizű termálfürdője, de környező, forrásokban gazdag hegyei miatt is érdemes errefelé túrázni.

A Pilistől földtanilag jelentősen eltérő Visegrádi-hegység vulkanikus szerkezetének köszönhetően gazdagabb vízrajzzal bír.

A felszínen lefolyó csapadék évezredek alatt mély völgyeket vájt a hegybe (Apátkúti-völgy, Rám-szakadék, Holdvilág-árok). A hegységkettősben összesen 170 forrás és felszíni vízfolyás található, melyből hármat érintettünk túránk során.

A Duna partjáról a piros jelzésen indultunk el az enyhén emelkedő Gyulai Pál utcán. Az árnyas gesztenyefasor alatt már a múlt században is bizonyosan sétálgattak egykori villatulajdonos nagyjaink. A török után elnéptelenedett faluba az 1800-as évek végén telepedtek le újra. Petőfi apósa, Szendrey Ignác, valamint Gyulai Pál is az elsők között voltak.

A település szélén álló házak után balra, az erdő felé kanyarodtunk. A Leányfalu épített és természeti értékeit bemutató tanösvény utolsó két állomásának ismertetőjét mi is olvashattuk. A nemzeti park határát jelző tábla mellett érdemes kitérőt tenni Gyulai Pál emlékoszlopához.

Húsz perces, kellemes erdei séta után a Vörös Meteor-forrásnál pihenhetünk. A természetvédelmi törvény értelmében ezek a feltörő vizek mind védettek. Vízminőségük rendszeres ellenőrzése ellenére a tájékoztató táblán az szerepel, hogy a víz csak saját felelősségre fogyasztható. Így a kulacsunkból ittunk, de a kellemes forrásvízzel felfrissítettük az arcunkat.

Pár méter után, egy tarvágás mentén jutottunk el az első fontosabb kereszteződéshez. Erőnket a Vörös-kőre tartalékolva megkezdtük a felkapaszkodást. Az emelkedő egyre durvul, de egy szerpentint követve szépen lassan leküzdhető.

A türelmetlenek a kanyargó ösvény kiegyenesítésére rövidebb kerülőutakat tapostak ki.

A „séta” felfelé a platóra elég egyhangú volt, csak egyetlen rézsikló kígyózott át előttünk. Az erdőjárásnak szép kilátás nélkül is lenne értelme, de azért a természet kegyes hozzánk, és egy-egy ilyen nehezebben elérhető csúcshoz többnyire csodálatos panorámát is társít.

Felfelé haladva már sejteni lehetett, hogy most is hasonló élmény vár ránk. Kimelegedve értünk a hegytető tisztására, ahol meglepően széles kilátásban lehetett részünk. A hosszan elnyúló Szentendrei-sziget mellett a Naszály tájsebe, Vác és mögötte a Cserhát vonulatai is kirajzolódtak. A felszabadulási emlékmű talapzatáról még jobb fotókat készítettünk.

A Természetbarátok Turista Egyesülete által emelt, mára kissé viharvert oszlop az „erdők felszabadulásának” emlékét őrzi. 1946-ban az addigi magánerdőket államosították, egyúttal megnyitva ezeket a látogatók előtt. Az emlékművön már nem vörös csillag, hanem vörös róka mosolyog ránk, jelezve az 521 métert.

Elfogyasztottuk az uzsonnánkat, és magunk mögött hagytuk a panorámateraszt. A Kis-Bükk-tető irányába indultunk el. A Vörös-kő mellett egy többszemélyes esőbeálló keltette fel a figyelmünket. Itt akár egy kisebb osztály is egyszerre bújhat meg eső esetén. A Vértes-mezőig sétáltunk el, majd visszafordulva a zöld sávon folytattuk utunkat. Kezdetben nehezen találtuk a járatlan, benőtt utat, de egy szélesebb erdészeti úton már követhető volt a tervezett irány.

A Német-széna, majd az Álló-rét voltak a következő állomások. A Berseg-hegy és a Nyerges-hegy közti nyereg tisztásán újabb emlékmű ad okot a lassításra. A környék erdeiben Landler Jenőhöz és más politikai szereplőkhöz kapcsolódó emlékhelyek is vannak. Ilyen például Latinka Sándor mártír táblája a Rekettyés-forrásnál.

A kirándulás utolsó szakaszát a piros kereszttel jelzett, könnyen járható úton tettük meg a nagyközségig. Útközben a víz vájta, mély árkok látványa változatossá tették az erdő képét. A következő forrás mellett is padok várják a kirándulókat. A Csaba-kútja felirat krétával vagy festékkel van a forrásműre firkantva, sajnos ismertetőtáblát itt nem találunk.

Rövidesen újra az első csomópontnál találtuk magunkat, ahol már a túra elején is felfigyeltünk a piros kör jelzésre. A hegység gazdag vízrajzának újabb képviselői tették hangulatossá az erdő mélyét. A Rekettyés-forrás és az időszakos tó körüljárását szúnyogfelhő kísérte. Az állandóan körülöttünk zümmögő, repülő vérszívók és apró társaik sem tudták csökkenteni a természetben töltött idő élvezeti értékét.

Visszaereszkedve a gesztenyés soron a Duna-parton totyogó, barátságos kacsák mellett ejtőzve vezettük le a „hegymászás” fáradalmait.



A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

2024.03.07.

Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.

→ Tovább
Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

2024.03.05.

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

→ Tovább