A kora tavaszi időszakban talán az a legizgalmasabb, hogy napról napra, szinte a szemünk láttára ébredezik, zöldül, újul meg a természet. A zirci arborétumban sokfelé még kopáran álltak a fák, de az aljnövényzet már zöld szőnyegként borította a talajt, és a bokrok is bontogatták rügyeiket. Az enyhe márciusnak köszönhetően igazi rügyfakasztó időben sétálhattunk az ösvényeken.

A 18 hektárba „sűrített” botanikus enklávé különlegessége, hogy 400 méteres tengerszint feletti magasságával Magyarország legmagasabban fekvő arborétuma. Telepítését a 18. század második felében kezdte meg a ciszterci rend. Az apátság angolkertjéből kialakított parkban ma közel 600 fa- és cserjefaj található, melynek 80%-a lombhullató, s mintegy 70 tűlevelű fafaj díszíti a kertet.



A nagyrészt a Bakonyra jellemző őshonos fák mellett más földrészről származó fajokkal, pl. liliomfákkal, cédrusokkal is megismerkedhetünk itt. A 2012-es kertrekonstrukciót követően a 400 méteres hársfasoron újra - mint a telepítésekor - 110 egyed magasodik. 1951 óta országos jelentőségű védett természeti terület.



A romantikus hangulatot erősíti az arborétumot keresztül-kasul átszelő Cuha patak, hidakkal, vízeséssel, valamint a bejáratnál lévő kis tó - víz fölé hajló fűzfákkal -, ahol a vadkacsák állandó vendégek.



A kert ősparkos részén a medvehagyma jellegzetes fokhagyma illata lengte be a környéket.

 

 

Sétánk kísérőzenéjét a Cuha csobogása és a madárcsivitelés vidám egyvelege adta, mely a zöldülő természettel és az oxigéndús friss levegővel kombinálva igazi léleknyugtató hellyé avatta a zirci arborétumot. 2-3 órás bóklászás az ösvényeken receptre ajánlható mindenkinek.
 

 

Ha valaki a Bakonyba utazik, biztos ellátogat Zircre. De ha bakonyi erdőt is akar látni, akkor a város határában lévő Pintérhegyi Parkerdő kínálkozik a legközelebbi lehetőségnek. Kapujánál, az egykori kőfejtő befüvesített területén bányászati bemutatóhely és kulturált játszótér marasztalja főleg a kisgyerekes kirándulókat.

 
Bennünket, gyerkőc hiányában most kevésbé kötött le, így bevetettük magunkat a Pintér-hegyi tanösvény „sűrűjébe”. Térkép nélkül, egy útközben bedöglött GPS-szel, a tanösvény útvonalát mutató információs tábla fényképére hagyatkozva próbáltuk felfedezni a környéket. Nem igazán sikerült, mármint a 17 állomásból álló tanösvényen, a táblafotó alapján végigmenni, mert kb. a második állomás után egyszer csak már az Országos Kéktúrán róttuk a kilométereket.

 
Így azonban eljutottunk a Fiatalító-forráshoz is, majd láttunk erdőből kiugró, ösvényen átszökellő őzet, és messziről egy hatfős, csörtető vadmalac-családot. Wow! Közben pedig a madárzajos erdőben, az égig meredező gyertyános bükkösök és tölgyesek között remekül éreztük magunkat.

  

Soha rosszabb eltévedést. Néhány hangulatos erdei pihenőhely és esőbeálló után végül a kék jelzésnek köszönhetően mégiscsak kilyukadtunk kiindulópontunkhoz, a Pintér-hegyi Parkerdő játszós, geológiai bemutatóhelyéhez. Úgy érzem, az arborétumtól és e kis erdei sétától mindent megkaptam, amiért a Bakonyba mentem: természetet, élményt, kikapcsolódást és feltöltődést.

Írta: Joó Annamária

Fotók: Joó Annamária, Somogyvári D. György